Ballagás a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban

0
1362

Ma búcsúztak a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum végzős diákjai. Pakot Géza SJ spirituális beszámolóját, majd a diákok búcsúbeszédeit olvashatják.

A Szatmári Egyházmegyében meghirdetett gondviselés évében, 2021. június 4-én 11 órai kezdettel, a szatmárnémeti Urunk Mennybemenetele székesegyházban püspöki szentmise keretében került sor a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum ballagására. A két ballagó osztály a hagyományokhoz híven ott fejezte be tanulmányi éveit, ahol tizenkét évvel korábban elindult az első iskolai tanévnyitón. Ez is egy új elindulás, de most már kirepülve az iskola családias védettségéből, mindenkinek több felelősség kerül a vállára. Püspök atya hálaadással és a felelősségre való felhívással engedte útjukra őket. A szentbeszédben a spirituális arra biztatta a fiatalokat, hogy legyenek az igazi világosság hordozói, bármerre is járnak. A püspöki áldást követően együtt imádkozva kísértük el őket a kapuig, és bíztuk továbbra is a gondviselő Isten szeretetére életüket. 

A szentmise után következő ünnepi pillanatokban a pápai himnuszt és nemzeti imánkat énekeltük el majd a búcsú szavai, ünnepi beszédek és díjátadások következtek. Búcsúztató beszédében, a 11. osztályok nevében Cuculeanu Krisztián szólt az elballagókhoz. A 12. ballagó osztályok nevében Szabó T. Anna Útravaló című versét Csapó-Ilyés Fruzsina XII. B osztályos tanuló mondta el. Két búcsúbeszéd következett a ballagó diákok nevében. Károlyi Kinga-Tímea a XII. A osztály nevében búcsúzott, majd ezt követte Kováts Álmos XII. B osztályos diák búcsúbeszéde.

A végzősők búcsúzása Anderco Petra XII.A és Volosin Csenge XII.B osztályos tanulók előadásával zárult, akik Csemer Boglárka „Boggie”: Parfüm című dalát adták elő iskolánk tanulói Balázs Dániel, Erdős Henrietta, Kengye Csongor, Kocsis Erik, Simon Benjámin és Hadházi Éva tanárnő zenei kíséretével.

Ádámkó István Csaba igazgató beszéde nyitotta meg az ünnepi beszédek sorát, aki arra hívta fel a ballagók figyelmét, hogy Hám János szentéletű névadó püspökünk élete példaadó számukra is. “Elengedünk benneteket, legyetek a világ építői … Legyetek példák” — mondta az igazgató. Beszédében megköszönte a szülők jelentős segítségét, akik anyagiakban is támogatták iskolai közösségünket. Beszédével Kallós Zoltán, a tanügyminisztérium államtitkára következett, majd Pataki Csaba, a Szatmár megyei tanács elnök fordult a jelenlevőkhöz. Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere után a sort Szejke Ottilia főtanfelügyelő-helyettes zárta. 

Zárásként a végzősök tanulmányi és jutalomdíjazását Csapó-Ilyés Attila-Csaba ismertette, és a szak- és kísérőtanárok ünnepélyesen adták át az okleveleket és díjakat. Átadásra kerültek: tanulmányi oklevelek, hittan kompetencia oklevelek, zenei oklevelek, hagyományőrző oklevél, hangtechnikusi oklevelek, fotós és sportoklevelek. Diáktanácsosi díjak, Rákóczi Szövetség díjak, ECDL és nyelvvizsga oklevelek, valamint jutalomdíjak. Tanulmányi oklevelet kaptak a legalább 8.50-es átlagot elért tanulók. Ebben a tanévben mindkét osztály minden tanulója megfelelt ennek a követelménynek. Az A osztályból III. dicséretben részesült: Murvai Enikő Andrea – 9,54, II. dicséretben részesült: Szücs Barbara – 9,59, I. dicséretben részesült: Károlyi Kinga-Timea – 9,63 eredménnyel. III díjban részesült: Vanyoczki Rita Margareta 9,70, II. díjban részesült: Csengeri Anita Regina – 9,88, I. díjban részesült: Szőke Cecilia 10-es eredménnyel. A B. osztályból III. dicséretben részesült: Krisztián Dániel-Zsolt 9,77, II. dicséretben részesül: Márk-Nagy Borbála 9,80, I. dicséretben részesült: Volosin Csenge 9,85 és Csapó-Ilyés Fruzsina 9,85 eredménnyel. III. díjban részesült: Reizer Cecilia 9,90, Pesek Adrien 9,90 és Molnár Szabina-Anett 9,90, II. díjban részesült: Kása-Baumli Dávid 9,95 és Finta-Fekete Eszter 9,95, I: díjban részesült: Kováts Álmos-Botond 10-es eredménnyel. Az évfolyamelső Kováts Álmos-Botond- XII B osztályos tanuló, akinek IX-XII-es átlaga 10-es.

Gratulálunk a végzősöknek! AMDG!

Cuculeanu Krisztián 11. osztályos diák búcsúbeszéde:

Ígérd meg, hogy mindig emlékezni fogsz: bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled. Gyerekkorunk legkedvesebb mesekönyvéből, a Micimackóból idézve köszöntöm a tisztelt jelenlévőket és titeket, kedves ballagók!  A mai nap kizárólag a tiétek. Tizenkét tartalmas, élménydús év méltó záróakkordja ez az ünnepség, amelyen mindennek tökéletesnek kell lennie. Őszintén szólva, ez utóbbi helyzet komoly fejtörést jelentett számomra beszédem megírása közben, hiszen felmerült bennem a kérdés, hogy mégis mit tudnék én, egy nálatok fiatalabb és tapasztalatlanabb diák, kívánni nektek? Új, értékes tanácsokat nem adhatok, de feleleveníthetem bennetek az iskolai évek alatt szerzett életbölcsességeket, amelyek lehet, hogy teljesen észrevétlenül épültek be értékrendjeitekbe. Sokatok számára valószínűleg különös érzés ismét itt állni, ugyanabban a templomban, ahová tizenkét évvel ezelőtt még szégyenlős, izgalomtól kivörösödött arcú kis elsősként tipegtetek be a szüleitek kezét fogva, akik átadtak a tanítónéni gondoskodásának. … Lehet, hogy nehéz volt az éjszakázás egy-egy kemény dolgozat előtt, de a számtalan tudomány, amelybe belekóstoltatok, hiszem, hogy elgondolkodtat majd benneteket az élet dolgain, hogy vitára késztet benneteket, hogy cselekedetekre sarkall titeket. … Már nem azok a tapasztalatlan, fiatal és gyermekszívű elsősök vagytok, akikhez sokan az osztályomból előszeretettel jártak át főzőcskéset játszani, akiket én magam is gyakran látogattam meg, mikor zsebpénzt akartam kérni a bátyámtól. Innen nézve rátok, kedves végzősök, csak azt látom, hogy csillogó tekintetetek mögül érett, határozott, az élet megmérettetéseire felkészült fiatalok köszönnek vissza. A Hám János Líceum XI. osztályos diákjai nevében azt kívánom, hogy ez a sok szempár soha ne veszítse el ezt az elszánt ragyogást, hogy a világra nyitott emberek legyetek, hogy őszinte kíváncsisággal forduljatok az élet hozta újhoz, hogy mindig az igaz értékeket tiszteljétek. Sok sikert kívánunk a továbbiakban, Isten veletek!”

Károlyi Kinga 12. A osztályos ballagó búcsúbeszéde:

Mindenkinek más világa van — írja Dsida Jenő egyik versében. A mi világainkat összeköti a mai június 4-e. Fontos nap ez minden jelenlévő világában: vannak, akik diákjaikat búcsúztatják és látják elmenni az iskola padjaiból, vannak, akik gyermekük felnőtté válásának lehetnek tanúi, mi, végzősök, pedig egy fontos fejezetet zárunk le életünkben a mai nappal. … Milyen képet közvetít ez a 12 év, amelyben benne volt az életnek annyi színe és íze? Mit tudunk mindebből magunkkal vinni? Hogyan tovább? Világunk ezután arra irányul, hogy megtaláljuk méltó feladatunkat, szerepünket, helyünket és kitapossuk utunkat, mely eddig a háztól a kapuig jutott, most viszont kinyitja azt és kilép rajta. Amit építünk az itt kapott alapra, az később derül ki. Megtanultunk egy közösségben együttműködni, feloldani és megoldani a konfliktusokat, és ezáltal megvalósítani közös dolgokat. Teljesen megéltük az együttlét örömeit és fájdalmait. Reméljük, hogy felnőve mindezt tágabb környezetünk, családunk, nemzetünk, az emberi közösség számára is kamatoztathatjuk. Beszédemet minden társam és útmutató tanárom felé irányuló hálával zárom, és – ahogy kezdtem – Dsida Jenő szatmári költő szavaival fejezem be: Emléke visszacsillog, s olykor arcomra tűz, mely fakó s az elmúlt évekbe néz. A mi arcunkat is az emlékezés ragyogása tölti el. A végzősök nevében is köszönök mindent.”

Kováts Álmos 12. B osztályos ballagó búcsúbeszéde:

„Egy afrikai közmondás szerint: Egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell. … Eljött a számadás ideje. Lezárult egy fejezet, búcsút veszünk attól a falutól, ami felnőtté tett minket. Ennek a falunak a bölcs vénei mindig segítségünkre voltak, elláttak bennünket tanácsaikkal és tanítási kötelezettségeik mellett neveltek minket, az életre neveltek. Nem húzódtak vissza elefántcsonttornyaikba, hanem segítettek bennünket: életfilozófiánk megfogalmazására és ennek megélésére buzdítottak. Segítettek, hogy feltérképezzük a világ országait, megtaláljuk vágyott kedvencünket, ahová biztosan elutazunk majd, és boldogan emlékezünk majd vissza azokra a földrajz és történelem órákra, amelyek ahhoz a helyhez kapcsolódtak. Lehet, hogy egy-egy könnycsepp is megjelenik majd a szemünkben. Tudjuk, hogy nyelvtanáraink fáradozásainak köszönhetően egyik országban sem fognak tudni eladni bennünket a piacon. … Kérjük önöket, kedves falu bölcsei, hogy maradjanak meg a következő generációk számára is épp ilyen nyitottnak és szerethetőnek, és kívánjuk, hogy az iskolai közösség építése ezután is sok örömet hozzon. Azt mondják a búcsúzás lélektanát ismerők, hogy az elválásban ez a négy dolog fontos: a hálaadás, bocsánatkérés és megbocsátás, valamint az elengedés. Magam és barátaim nevében meg szeretném köszönni mindenkinek, aki felnőtté válásunkhoz hozzájárult, a sok fáradozást, nevelést, oktatást, boldog perceket. Kérünk mindenkit, hogy botlásainkat bocsássák meg, mi is már elfelejtettük az összes nézeteltérést. Ide kívánkoznak Ferenc pápa gondolatai: Mennyire szeretünk veszekedni, ugye? Mindig keresünk valamit, amin veszekedni lehet. De a veszekedés végül kifárasztja az embert: nem lehet így élni. Jobb, ha elengedünk, és megbocsátunk…”