Társadalmi kommunikáció, katolikus média és a sajtónyelv bonyodalmai: a májusi Keresztény Szó

0
673

Ha május, akkor kommunikáció: ilyenkor a társadalmi kommunikáció világnapjára kiadott pápai üzenet mentén ez a téma kerül katolikus kulturális folyóiratunk középpontjába. Természetesen folytatódnak sorozataink: Jakubinyi György nyugalmazott érsek László Zsolt kérdéseire felidézi élete fontos állomásait, a Nevek és sorsok rovatban Jakab Gábor pápai káplán mesél nevéhez, védőszentjéhez fűződő viszonyáról. Más érdekességek mellett ezek a májusi Keresztény Szó cikkeinek fő témái, a belső borítón Laczkó Vass Róbert fotói láthatóak, többek közt elkalauzol a magyarszarvaskendi templomba és megmutatja Márton Áron püspök írógépét. A címlapon Farkas Ervin felvételén a gyulafehérvári székesegyház miseközvetítése van megörökítve.

Jöjj és lásd – a kezdetben csupán kíváncsiskodó, később tanítványokká szegődött érdeklődőket hívta meg e szavakkal Jézus. E mondat, e meghívás valójában minden hiteles kommunikáció módszere is egyben. Ahhoz, hogy igazán kapcsolatot tudjunk kialakítani, szükséges, hogy nyitottan tekintsünk a másik szemébe, ne az “én úgyis jobban tudom”, “én mindent tudok”, “én téged megítéllek” magatartásával. Ha valami a másikban zavar, nagyon bosszant, gyakran a bennem lévő tüske az oka, nem is annyira a másik magatartása. Ha olyasmit észlelek a másikban, ami ingerültté tesz, és a másik nem szándékosan bosszant, az annak a jele, hogy bennem van egy kis sérülés, gócpont, érzékenység: talán csak egy kidörzsölődött könyök, de az is lehet, hogy egy már-már elfertőződött, mert elhanyagolt seb.
Van, amikor a nevelésünkből, előzetes tapasztalatainkból adódóan nagyon magabiztosan mások felett érezzük magunkat. Ha a másiknak foltos a ruhája, ő tehet róla, élhetetlen, igénytelen… Minden ilyen megdönthetetlennek látszó ítéletünket, mielőtt azt terjeszteni, kürtölni kezdenénk, akár pletyka, szóbeszéd, akár leírt vélemény, komment formájában, jobb még egy oldalról megnézni. Hátha merev ítélet helyett segítségre van szükség, csupán egy jó szóra, az elfogadásra…
Ez nem azt jelenti, hogy a jogos kritikát nem kellene megfogalmazni, és még inkább a kritizáklt jelenséget gyökerénél orvosolni lehetőség szerint. Ezt teszi Ferenc pápa, amikor beszél korrupcióról, az egyházon belüli esetekről is, de nem egyéneket pellengérez ki, hanem megoldást keres, és megelőző intézkedéseket foganatosít. Ugyanakkor pedig maga is elmegy, meglátogatja az érintetteket, közösségeket, mert fontos, minél láthatóbb valaki, minél messzebbre jut el a szava, annál fontosabb nagyon megfontoltnak lennie és nagyon árnyaltan fogalmaznia.
A társadalmi kommunikáció világnapjára megfogalmazott pápai üzenet nekünk, véleményformálóknak szól elsősorban, akik a szavakat forgatjuk, akik tájékoztatunk, akik nyilvánosságnak beszélünk és írunk. Mindannyiunknak szól, akik büszkén valljuk magunknak vallásosnak.