Az Antiquum ministerium kezdetű motu proprio jelentősége

0
1840
Hitoktatói képzés. Illusztráció: Romkat archív

Ferenc pápa aláírásával május 10-én megjelent az Antiquum ministerium kezdetű motu proprio, amellyel az egyházfő megalapítja a világi katekéták szolgálatát. A dokumentumot május 11-én mutatták be a Vatikánban.

Jogosan kérdezik sokan, mi az új ebben a szolgálatban, hiszen azok, akik kicsit is jártasak az egyházi feladatok terén, már találkozhattak a katekéta megnevezéssel. Első látásra tehát úgy tűnhet, mintha a Vatikán eddig nem vett volna tudomást arról a 3 millió katekétáról, akik világszerte működnek. Európa 2019-ben mintegy 500 000 aktív katekétát számolt. Miről is van itt szó tehát, és milyen jelentősége van ennek a pápai leiratnak?

A II. vatikáni zsinat kétségtelenül felértékelte a világi krisztushívők egyházban betöltött szerepét. Ma a laikusokra már nem csupán mint a lelkipásztori munka címzettjeire tekintünk, hanem mint a lelkipásztori munka alakítóira is. Ennek következtében a zsinat után a világiak előtt is megnyíltak különféle lelkipásztori szolgálatok. Az egyházi gyakorlatban ma már találkozhatunk pasztorálasszisztensekkel, lelkipásztori munkatársakkal és hitoktatókkal, avagy különféle pasztorálreferensi feladatokat ellátó munkatársakkal. Ezekben a szolgálatokban a világi krisztushívők keresztségben kapott ajándéka válik komoly és felelősségteljes feladattá.

A zsinatot követő években teológusok behatóan foglalkoztak a világi krisztushívők megváltozott, egyházon belül betöltött szerepével. Néhányan arra a merész következtetésre jutottak, hogy ha a zsinati communio-ekkleziológiát, a világi krisztushívők apostolkodását, a zsinati missziófogalmat végiggondoljuk, akkor teológiailag indokoltnak, strukturálisan pedig kézenfekvőnek mutatkozik egy új, a világi krisztushívőknek fenntartott egyházi szolgálat/hivatal bevezetése, amely – az egyházi rend mellett, bár attól eltérő módon, de mégis ahhoz hasonlóan – szintén besorolást nyerne az egyház hivatalos szolgálatai közé. Elképzelésük szerint ebben az új hivatalban különleges módon jelenne meg Isten népének alapvető papi, prófétai és királyi feladata.

Mindemellett az elképzelés az volt, hogy ennek az új szolgálatnak különleges feladatrésze az úgynevezett ecclesia ad extra – azaz a kifelé, a világ felé megnyilvánuló egyház iránti felelősség, amelyet hagyományosan missziónak, 1975 óta pedig evangelizációnak hívunk. A világi krisztushívők a keresztség által részesülnek abban az általános királyi, prófétai és papi hivatásban, amely – léttani, illetve ontológiai értelemben – képessé teszi őket arra, hogy kivegyék részüket az egyház hármas alapmegvalósulásában, a liturgiában, a martüriában és a diakóniában.

Kétségtelen, hogy a zsinati teológia ekkleziológiai/egyháztani összefüggésben átgondolta az egyházi hivatalok és szolgálatok kérdését. Sok zűrzavarhoz vezetett azonban, hogy ezeknek mind a mai napig tisztázatlan a gyakorlati megvalósulása. A német nyelvterületen működő helyi egyházak bevezették az úgynevezett „pastoralassistent” nevű laikus lelkipásztori szolgálatot. Mivel azonban ez világegyházi szinten nem lett beemelve az egyházi szolgálatok közé úgy, mint laikus szolgálat/hivatal, sok tisztázatlan kérdést vetett fel és vett fel mind a mai napig, különösen, ami a papok és a laikus lelkipásztori hivatalt betöltők viszonyát illeti.

Ha teológiailag úgy értékeljük Ferenc pápa új motu proprioját, amellyel megalapítja a katekéták laikus szolgálatát, hogy szem előtt tartjuk a II. vatikáni zsinat teológiáját, akkor nem kerülhetik el figyelmünket a helyi egyházak nagyon égető kihívásai, a teológiai oktatás helyzete, illetve a hittudománnyal szemben támasztott igencsak magas és igényes elvárások. Ezeknek az elvárásoknak a lelkipásztori munkára készülő papok és immár a világiak egyaránt eleget kell hogy tegyenek.

Pasztorálteológusként úgy értelmezem mindezt, mint egy újabb szenzációs hírt a világi krisztushívők számára, hiszen megalakult számukra az a lelkipásztori szolgálat/hivatal, amely végiggondolja a zsinati teológiának a gyakorlati dimenzióját, és az egyházi szolgálatok világegyházi struktúrájába beemeli a kateketikai szolgálatot. Tekinthetünk erre az aktusra akár úgy is, mint a pápa januári Spiritus Domini kezdetű motu propriójának a folytatására, azaz a lektori és az akolitusi, kisebb szolgálatoknak egy újabb lépcsőjére, amely immár egy kiteljesedett, az egyház struktúráját gazdagító világi szolgálat, s amelyet ezután hivatalosan a világi katekéták szolgálatának nevezhetünk.

A motu proprio értelmében a világi katekétáknak – hasonlóan a papokhoz és a diakónusokhoz – keresztségüknél fogva hivatásuk van. A hivatás felismerésére és annak gondozására a helyi egyháznak, és személyesen a helyi egyház ordináriusának különösen is nagy figyelmet kell szentelnie. A jövendőbeli katekéták teológiai, pedagógiai és kommunikációs képzésével kapcsolatos elvárásokat a helyi püspöki konferenciák határozzák majd meg. A katekéták feladata szerteágazó lelkipásztori munka, ami az első igehirdetéstől a beavatás szentségeire való felkészítésen át egészen a felnőttképzésig a lelkipásztori munkának számos aspektusát lefedi. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az új szolgálat erőteljes hivatásértékkel bír, és ennek megfelelően a szolgálatra jelentkezők beiktatásához szükséges az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció rítusa, amit a szolgálat pasztorális jelentőségének megfelelően valószínűleg a helyi egyház püspöke fog végezni. A szolgálatba történő bevezetés rítusa még készülőben van s rövidesen megjelenik.

Mit remélhetünk? Mindenképpen azt, hogy immár nem csak opció lesz az, hogy plébániáinkon, közösségeinkben olyan katekéták dolgozzanak, akik komoly felsőfokú teológiai és pedagógiai képzést kapnak, és akik képzésüknek megfelelően, éretten, minőségi missziós munkát fognak végezni közösségeinkben, együtt papjainkkal, a püspök megbízásából. Megfontolandó ezért, hogy a katekéták új szolgálatára a világiak számára felvehető kisebb rendek és szolgálatok következő lépcsőfokaként tekintsünk, s hogy komolyan vegyük ennek a szolgálatnak a hitigazságok kommunikálásában betöltött kiemelt szerepét, és ennek megfelelően tervezzük meg ennek az új egyházi szolgálatnak a kiteljesítését.

Csiszár Klára

Megjelent a Vasárnap 2021/21-es számában.