Tavaszi megújulás

Tavaszi megújulás recept lépésről lépésre

0
571
Fotók: Pixabay

Hozzávalók: Az alaphoz szükségünk van egy nagy-nagy adag szelíd, simogató napsütésre, egy hasonló adag friss szellőre, fél adag tisztító-felszabadító esőre, sok sétára (kívánatos a napi 5000 lépés vagy amennyi belefér), helyenként még hófödte, de már kizöldülni készülő tájra, sok-sok friss levegőre, egy kis portalanításra/rendrakásra és emberi kapcsolatokra.

A díszítéshez használjunk egy kisebb csokor hóvirágot, illatos, színes jácintot, vidáman mosolygó sárga és fehér nárciszt, sok nevetést és kiadós beszélgetéseket.
Figyelem: amennyiben prüszkölne, ne ijedjen meg, lehet csak a friss levegő és a sok, egyre erőteljesebbé váló illat teszi. Amennyiben csípősebb napokon szívesebben visszafordulna, kérem, ne tegye. Keresse gyorsan elő a már nem téli, de még nem túl vékony kabátot, kerítsen rá egy színes sálat és induljon el a felfedező körútra.

Amennyiben ön kreatívnak éli meg magát, akkor díszítse tovább. Próbáljon ki valami újat, amelyről a hosszú téli estéken olvasott, álmodott, vagy amelyről valaki mesélt önnek. Ha mindig ugyanazon az úton ment a sétatérre, most változtasson útvonalat, hozzon létre új rutint, alakítson ki új szokásokat. Útra való tanács: tartsa meg, ami eddig bevált, de próbálkozza azt újakkal bővíteni. Ha teheti lépjen ki a komfortzónájából, de maradjon a biztonsági zónán belül.

Megújulásra készülve, az életet és teret magáénak követelő tavaszt köszöntve az a gondolat jött velem szembe, hogy talán a legkönnyebb tavasszal megújulni, hiszen a tavasz akarva-akaratlanul, szinte erőfeszítés nélkül válik a szövetségesünké, a barátunkká ebben a folyamatban.  Ebben az évszakban a megújuló természet, amely színei, illata és ránk gyakorolt hatása révén lesz segítségünkre, úgy, hogy csalogat, kicsalogat a házból, segít abban, hogy a fénnyel, érzékeink révén önmagunkkal és környezetünkkel kapcsolatba kerüljünk.

A téli időszakban, amikor az évszak sajátosságai révén lelassulunk, sokan lehangoltak és depressziósak lesznek, a tavasz a természet segítő keze abban, hogy meg tudjunk újulni, hogy újból életre tudjunk kelni. Bár szeretnénk, ha a megújulás általános érvényű receptje a zsebünkben lenne, sajnos mindannyiunknak be kell járnunk a saját utunkat.

Ezen az úton azonban támaszkodhatunk pár javaslatra:

  • Legyünk nyitottak. Figyeljünk a testünkre és azokra az igényünkre, amelyeket a testünk jelez.  Ha jól esik, ahogy a nap sugarai melegítik, szinte simogatják az arcunkat, sétáljunk többet és a szabadban, a friss levegőn eltöltött idő mennyiségét növeljük napról napra.
  • Figyelmünket fordítsuk kifelé is. Vegyük észre a természet változásait, a megjelenő virágokat, a talpunk alatt lassan felmelegedő földet. Ezzel együtt vegyük észre és tudatosítsuk azokat a változásokat, amelyek bennünk és a körülöttünk lévőkben egyaránt létrejöttek. Legyünk őszinték és hitelesek, figyeljük meg ezen változások hatásait, korrigáljuk ott, ahol javításra vagy esetleg helyrehozatalra van szükség.
  • Ne lapátoljuk a havat, ami már félig elolvadt, azaz ne ragaszkodjunk ahhoz, ami már elmúlóban van. Engedjük, hogy menjen, aminek mennie kell, zárjuk le a helyzeteket, amelyek már rég megértek a lezárásra és mérjük fel, mit tehetünk a továbbiakban.
  • Engedjük szabadon a vágyainkat, álmainkat és merítsünk a mi megvalósításunkhoz a természet erejéből. Merjünk vágyakozni és elindulni afelé, ami a téli szürkeségben, a kinti vagy a lelkünkben uralkodó szürkeségben eltompult, fényét vesztette vagy nem tudott szárba szökni.  
  • Nagytakarítsunk, szellőztessünk érzéseinkben, kapcsolatainkban, tisztázzuk mindazt, amit eddig a köd/félhomály elfedett, vállaljuk fel, ami jó nekünk, ami használ és ami a testi-lelki egészségünk javára van. Ha valamit kinőttünk, ha valami idejét múlta, köszönjünk el tőle és mondjunk le róla.
  • Engedjük, hogy a testünk váljon a legjobb barátunkká. Ha a testemre figyelek, ha mozgás révén aktiválom, ha megfelelő módon táplálkozom, akkor a testem ezt azzal hálálja meg, hogy a lelkemnek is jobb lesz. Ezért hát ne azért sétáljak vagy tegyek a testemért bármit, mert vágyok rá, mert úgy érzem, hogy éppen ideje lenne, hanem egyszerűen, rituálészerűen, ismételve induljak el és tegyem, amit tennem kell, a hozzá kapcsolatos érzések is megjönnek.
  •  Kapcsolódjunk régi és új emberekhez, hisz kapcsolatainkban nemcsak a velünk kapcsolatba lévő személyt fedezzük fel, örömeivel, gondjaival, erőforrásaival és értékeivel együtt, hanem önmagunkat, önmagunk régi és stabil, de minden kapcsolattal egyre inkább megújuló, gazdagabb formáját.

Az én megújulás receptem titkos alapanyaga: „Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan…”
Milyen az öné?

Kasza Izabella pszichológus