Isten eszközévé válni napról napra… – Boldog Celestina Donati ünnepe

0
873

Szentmisével emlékeztek meg alapítónőjükről a Piarista Nővérek Nagykárolyban március 18-án, csütörtökön. A Kalazanci Szent József plébániatemplomban Schönberger Jenő megyés püspök mutatta be a legszentebb áldozatot paptestvéreivel, Orbán Mihály jezsuitával,a szatmárnémeti Kálvária templom német közösségének plébánosával, Illyés Csaba főesperessel és Magász Jenővel, a Kalazanci Katolikus Líceum spirituálisával együtt, az ünnep szónoka Román János volt, az Egyházmegyei Caritas Szervezet vezérigazgatója.

A Gondviselés évében a nagyböjti szent idő lelki előkészületei közepette került sor Celestina anya ünnepére. A szívekben talán még több aggodalommal, fájdalommal, ugyanakkor bizakodással és reménnyel is érkeztek a hívek a Kalazanci templomba hálát adni Istennek az Ő gondos szeretetéért, végtelen kegyelméért. Az első szentéletű piarista nővér a legmélyebb bizalommal fordult a szenvedések idején is Krisztushoz, teljes ráhagyatkozással támaszkodott az Ő keresztjére a következőképpen bíztatva mindannyiunkat: „A kereszt az áldások forrása, azoknak, amelyeket már megkaptunk, és azoké is, amelyek még hátra vannak”.A Piarista Nővérek gyermekeikkel közösen, barátaikkal, jótevőikkel, a plébánia imádságos közösségével, az ünnepre zarándokló hívekkel együtt ezt a bizalmat megélve hozták a szíveiket a Jóisten színe elé. Boldog Celestina Donati a szentély közelében elhelyezett képe bátorító mosollyal, Boldog Scheffler János pedig derűs tekintetével kísérte a hívek imádságát.

Az igeliturgia gyönyörű szavai a viszonzott szeretettől hajtva az Úrnak adott életről beszéltek, s a zsoltáros biztató éneke visszhangzottak rá: „Halljad, leányom és figyelj, füledet hajlítsd szavamra”.

Az evangéliumot követően a nővérek az oltár elé léptek, hogy megújítsák korábban tett fogadalmaikat, ezzel megidézve a Jóisten és az egyház színe előtt ígéretüket, hogy magukat teljesen a mindenható Istennek és a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriának ajánlják és szentelik, s e szerint törekednek nap, mint nap élni.

Bibliai történetek néma szereplőit idézte meg szentbeszédének kezdetén a szónok, akik ha nem lettek volna, vagy nem ilyenek lettek volna, akkor Isten gyógyító ereje nem tudott volna kibontakozni, hozzájárultak ahhoz, hogy Isten szeretete és irgalmassága megmutatkozzon a világban.

A bibliai példák után Boldog Celestina Donati életének meghatározó személyeiről beszélt, akikre a fiatal nő vagy a később mély hitű szerzetes minden körülmények között úgy tekintett, hogy ők mindnyájan Isten eszközei: „Teljes mértékben Isten kezébe helyezem magam, és kérem Őt, hogy mindenkire bocsássa áldását. Azokra is, akik az áhított boldogságot meg akarják tagadni tőlem, mivel Isten eszközeiként tekintek rájuk.” Celestina anya életrajzából merítve domborította ki a prédikáció, hogy a komoly döntések, válságok, nehéz élethelyzetek közepette, kikkel találkozott a még hivatását, majd a piarista karizma konkrét formáját kereső szent. Az ő jelenlétükből,+ tetteikből és szavaikból, voltak akár támogatók, akár ellenségesek, Isten kegyelmét vette észre, tapasztalta meg Celestina anya, s élte meg Isten iránti elköteleződését és a teljes ráhagyatkozást.

Nemcsak egy szent, hanem bármely ember élete során számtalan olyan emberi találkozásra kerül sor, amely megnehezíti vagy megkönnyíti valakinek az életét. Sőt, mi magunk is ilyen hatással vagyunk és lehetünk másokra: megnehezíthetjük vagy éppen megkönnyíthetjük, szebbé tehetjük kortársaink életét. Olyanokét is, akiket személyesen nem is ismerünk.

Marianna Donati a Celestina szerzetesi nevet vette fel, ami azt jelenti, hogy mennyei, égi. Van az az ölelés, van az a jó szó, az a jó cselekedet, ami csodákra képes, mely szenteket nevel. Öleléssel, jó szóval, jó cselekedettel nem kell spórolni, mert nélkülük mindenki szegényebb és biztos, hogy boldogtalan lesz.

A prédikációt követően felajánlási körmenettel léptek az oltárhoz a nővérek által nevelt gyermekek közül azok, akik keresztségre és elsőáldozásra készülnek ebben az esztendőben. Elsőként gyertyát hoztak, melyet szándékuk szerint, szeretetük tüze gyújtott lángra, majd a szerzetesi elköteleződés virágait adták át, a frissen sarjadt búza szála zöldje az Istenben való növekedés vágyát hangsúlyozta, a minden ember testi-lelki egészségét szimbolizáló szívvel pedig Isten figyelmes gondviselésére bízták a hordozott betegségeket, aggodalmakat, fájdalmakat. A víz a szeretet utáni szomjat, valamint az elhullatott könnyeket emelte az oltár közelébe, a kenyér és a bor átadásával arra emlékeztettek, hogy azok Krisztus testévé és vérévé válva táplálják minden emberben az örök életet.

Az ünneplő közösség szívvel-lélekkel kapcsolódott be az Eucharisztia ünneplésébe a megszentelt falak között és az online térben egyaránt. A szentmise felvétele visszanézhető a plébánia Youtube csatornáján. Megerősödve a kapott kegyelmekben, megújult reménnyel fordulhatunk a közelgő húsvét ereje és öröme felé, hogy ezek vezessenek tovább mindannyiunkat nagyböjt előttünk álló napjaiban.

Uram, Istenem, szeretlek. Maradj velem, mert nélküled nem vagyok képes arra, hogy szeressek. Tudom, hogy csak így érdemes élni, és azt is tudom, hogy gyenge vagyok. Ezért hálát adok mindenért, amit Tőled kapok, és mindenkiért, akivel az életem során találkozom. Megköszönöm újra és újra, hogy legdrágább kincsem a Te szereteted, amely éltet és boldogsággal tölti be a lelkem. Semmi más nem fontos, csak az, hogy velem légy. Köszönöm, hogy segítesz minden nap őszinte, tiszta, szerető szívvel kimondani: legyen meg a Te akaratod! Ámen.

Tóth Borbála SchP