Papi találkozót tartottak Nagyváradon

0
435
Fotók: Nagyváradi Egyházmegye

A járványügyi helyzet miatt a Nagyváradi Egyházmegye papjai ebben az évben két csoportra osztva tartották meg szokásos tavaszi megbeszélésüket a püspöki székvárosban. Szerdán, március 10-én, a váradi, a várad-környéki és a tasnádi, március 11-én pedig a tenkei, a szilágysomlyói, a margittai és a székelyhídi esperesség papjai találkoztak a főpásztorral.

A székesegyházban szerdán 10 órakor végzett napközi imaórával indult a találkozó, majd a Püspöki Palota dísztermében folytatódott, ahol lelkipásztori és adminisztratív jellegű dolgokról folyt tárgyalás az egyházmegye elöljárója és a lelkipásztorok között.

A jelenlevők csatlakoztak a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának a járvány megszűnéséért való kétheti imafelszólításához, majd Böcskei László megyés püspök Ferenc pápának az idei nagyböjtre való üzenetéből vett gondolatokkal biztatta a lelkipásztorokat a nagyböjti pasztorális tevékenységek elvégzésére, a húsvéti ünneplésre való készület fényében. Tudnunk kell felfedezni és felismerni Isten szeretetének a jeleit ezekben az időkben is, és fontos ezt közvetíteni a hívek felé is – mondta a főpásztor, majd a böjt jelentőségéről és fontosságáról beszélt, amely megtisztítja életünket mindattól, ami ránk nehezedik. Az egyházmegye elöljárója kiemelte a még a reményt és a kiengesztelődést. A papok ezt a kiengesztelődést éljék meg, és továbbítsák a hívek felé. Bennünk is élnie kell a megtérés, és a megújulás utáni vágynak – mondta Böcskei László, majd folytatta: biztató szavakkal szóljunk, amelyek bátorítanak, erőt adnak, és nem olyanokkal, amelyek lehúznak, nehézséget okoznak.

Ahhoz, hogy reményt öntsünk másokba, néha elég kedves embernek lenni, nem kell semmi más. Nem mindig kell eget rengető nagy dolgokra gondolni, amikor a remény átadásáról beszélünk. Hitünk és reményünk legtökéletesebb megnyilvánulása a szeretet. A szeretet pedig akkor örül, amikor a másikat növekedni látja.

Szó esett továbbá a bérmálási felkészítőknek a megszervezési módjáról, az ehhez szükséges segédanyagok használatáról. Adminisztratív jellegű témákról is beszéltek a jelenlevők.

Vass Csaba lazarista szerzetes, a Nagyvárad-Szent Katalin Telepi templom plébánosa a következőket nyilatkozta a nagyböjti lelkipásztori munkáról: „Van egy helyzet, ami nagyon sok esetben nem tőlünk függ, és amihez meg kell tanulnunk alkalmazkodni. Ami most a legnagyobb segítségünkre lehet, az a bátorság: merjünk új utakat találni, merjünk új lehetőségeket felfedezni, tudjuk új szívvel-szemmel megközelíteni ezt a helyzetet. Ne engedjük, hogy rányomja bélyegét imádságunkra, Istennel való viszonyunkra, hanem legyen bátorságunk felfedezni azokat az utakat, amelyek ezekben az időkben is lehetővé teszik, hogy a nagyböjtnek ezeket a kincseit kihasználjuk. Elsősorban mi papok kell bátrabbak, leleményesebbek, nyitottabbak, őszintébbek legyünk. Oda kell mennünk megszólítani, meghívni embereket, akikben talán nagyobb a félelem. Nem szabad engednünk, hogy a félelem eluralkodjon bennünk, mert akkor ragadóssá válik. Inkább osszuk meg azt a bátorságot, azt az örömet, amelyre az egész nagyböjti út el akar vinni minket: az életnek, a feltámadásnak az örömére.”

Kiss Albert kanonok, bihari plébános az egyháztanácsosoknak a nagyböjti lelkipásztori tevékenységekbe való bevonásának fontosságáról beszélt: vezetik a keresztúti ájtatosságot, megszervezik a tartós élelmiszer gyűjtését és rászorulók közötti szétosztását.

A csütörtöki találkozás az előző naphoz hasonló módon zajlott. A főpásztor felvázolta a körlevélben is közzé tett nagyböjti javaslatokat, bátorításokat és rendelkezéseket, a lelkipásztorok pedig meglátásaikat fejezték ki a járvány idején történő pasztorális jellegű kihívásokkal kapcsolatosan.

Mihály Balázs micskei plébános a kommunikációs eszközöknek a pasztorációban való hasznosságát emelte ki: „Fontos, hogy akár az internetet, az online közvetítést is felhasználjuk, hiszen ezáltal is kapcsolatba tudunk lépni a hívekkel. Gondot jelent számunkra, hogy a templomba járók létszáma lecsökkent, de a közvetítések által lehetőséget biztosítunk a templomba nem járható hívek számára is, hogy bekapcsolódjanak a liturgiába. Én napi szinten rózsafüzért, zsolozsmát, szentmisét, most a nagyböjti időben pedig heti három alkalommal keresztúti ájtatosságot közvetítek. Hétfőn az egészségügyi dolgozókért, a betegekért imádkozunk, szerdánként a hittanosokkal végezzük a keresztutat, amelyet az ifjúságért ajánlunk fel, péntekenként pedig különböző más szándékokért imádkozunk.”

Kurila Gábor Szilágysomlyón szolgál, ő a hétköznapokban még nagyobb vidámsággal történő örömhír hirdetésében látja a legnagyobb lelkipásztori segítségnyújtást a hívek felé, különösen a legelkeseredettebbek irányában.

Forrás: Micaci Cristian/varad.org