Több mint autó: általa biztosított a jelen

0
182
Ez a busz a megmaradás szimbóluma, létfenntartó eszköz a mindennapokban. Fotó: Gyulafehérvári Caritas

Nagy nap volt február tizedike a háromkútiak életében: Lungu Cristian falugondnok új kisbusszal tért haza a csángó tanyavilágba. A jármű amúgy használt, csak a közösség számára új, de még így, kissé viseltesen is több, mint egy egyszerű kisbusz, kulcsának átvétele ezért örömünnep. Háromkúton hamvazószerdán is ünnepeltek: a szentmise végén Gál Hunor plébános megáldotta az autót.

Kartonnal foltozott, dróttal bogozott szállítóeszközt cserélt le a Gyulafehérvári Caritas, hogy a háromkúti falugondnokság tevékenysége minőségibbé, biztonságosabbá válhasson. A szándék kivitelezéséhez számos segítő járult hozzá. „Nyugdíjba megy”, azaz visszakerül a Vidékfejlesztéshez a 2004-es 371 000 kilométerben lévő matuzsálem-kisbusz, és helyét a hatéves, 8+1 személyes, 190 000 kilométert futott Volkswagen veszi át.

„Ez sokat jelent. A napi munkám része az utazás, többnyire gyerekeket szállítok, és aggódtam a biztonságukért. Adott pillanatban azt is fontolgattam, hogy inkább más munka után nézek, minthogy az életüket kockáztassam” – fogalmazott kulcsátadáskor a falugondnok.

Az örömteli pillanatot évek előzték meg, melyek során forrást kerestek a buszcseréhez. András Ildikó, a Caritas ápolási vezetője partnerekkel kutatta a lehetőségeket. A Romániai Falugondnokságok Szövetségének elnöke, Balázs Sándor unitárius lelkész a kezdetektől lelkén viselte az ügyet, ő volt, aki –követve a pályázati lehetőségeket – jelezte: most kell lépni, van kiírás, igaz, egyházak számára. A katolikus egyházzal, Gál Hunor plébános segítségével sikerült 3,6 millió forintos vissza nem térítendő támogatást szerezni az Emberi Erőforrások Minisztériumának Nemzetközi és Kárpát-medencei Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságától. Az Erdélyi Szövetség képviselőjeként Bácsfainé Dr. Hévizi Józsa elnök közvetített egyrészt a minisztérium felé, másrészt segített abban is, hogy a Vasadon lévő, tanyagondnokságban használt kisbuszt lehessen megvásárolni jutányos áron. A végső vételárból hiányzó 400 000 forint is előkerült, akár a hét krajcár: felét a Polgárdon élő Szekeres Lajos családja adományozta – Sajgó Balázs lelki igazgató személyes kapcsolata révén –, a többit pedig a háromkúti gyerekek pótolták. Igen, a gyerekek, ugyanis ők kaptak Bács-Kiskun megyei támogatóktól 500 000 forintot kirándulásra, ebből plébánosuk közvetítésével 200 000 forintot kisbuszvásárlásra szántak. Amint András Ildikó fogalmazott, ők állták a tükröt, mely belenézve eszükbe juttatja, pótoltak belé, a kisbusz különösen értékes számukra. Mindezek után is maradt kiadás, így a kisbusz ideszállítását, beíratását, üzembe helyezési költségeit a Gyulafehérvári Caritas saját forrásaiból oldotta meg.

„Ez a busz a megmaradás szimbóluma, létfenntartó eszköz a mindennapokban” – fogalmazott Gál Hunor római katolikus plébános, a háromkútiak lelkipásztora. A jelenben eszköz, mellyel biztonságosan eljutnak a gyerekek az iskolába, ahol továbbtanulva van esélyük a felzárkózásra, és fontos eszköz az egész közösségnek, általa biztosított az elzárt közösség számára is a korszerű jelen. A kisbusz ugyanakkor nemcsak a megmaradást, az összefogást is jelképezi, segítőkészségből mutatva követendő példát a háromkúti gyerekeknek.

A hamvazószerdai szentmise végén a caritasosok szóltak a közösség tagjaihoz. András Ildikó arról beszélt, milyen úton, mennyi jótevő által érkezhetett meg a kisbusz. Megköszönte a korábbi falugondnok, Nagy Erzsébet munkáját és kitartást kívánt utódjának, Lungu Cristiannak, aki ígérte: továbbra is igyekszik mindenki gondnoka lenni, a jó járművet megbecsülni. Ezt követően a templom előtt a háromkútiak körében, cudar, szeles időben sor került a kisbusz megáldására.

Balázs Katalin/Gyulafehérvári Caritas