A Biblia elvezet az Úrral való találkozáshoz

Ferenc pápa szerdai katekézise

0
302
Fotó: Vatican Media

A Szentírás kimeríthetetlen kincs, amelyet „férfiaknak és nőknek írtak, akiknek van nevük és vezetéknevük”. Ferenc pápa így fogalmazott az általános kihallgatáson, emlékeztetve arra, hogy az Ige ismerete nem mechanikus ismétlés kérdése, hanem az a hely, ahol Isten mindenkivel találkozik, és „nem hagyja a dolgokat úgy, mint korábban voltak”.

„A Szentírás szavait nem azért írták, hogy papiruszon, pergamenen vagy papíron maradjanak bezárva, hanem hogy befogadja egy olyan személy, aki imádkozik, és aki szívében kivirágoztatja őket.” Az ima állt ez alkalommal is a pápa katekézisének középpontjában a szerdai általános kihallgatáson, amelyet ebben az időszakban az Apostoli Palota Könyvtárában tart. Az imádságot a Biblia egy részletéből kiindulva is lehet mondani – hangsúlyozta a pápa. A Bibliának azt a versét nekem is írták évszázadokkal ezelőtt, hogy elhozzák Isten Szavát nekem. Mindannyiunknak írták. Ez az élmény minden hívővel megtörténik: a Szentírás már sokszor hallott részlete egy nap hirtelen szól hozzám és megvilágít egy olyan helyzetet, amelyet éppen átélek. De ehhez az kell, hogy ott legyek aznap az Isten Szavával való találkozón – figyelmeztetett Ferenc pápa.

Az Ige megtestesül bennünk és megváltoztatja a dolgokat

Isten minden nap elhalad mellettünk, és magot vet a talajunkra. Hogy az kihajt-e, rajtunk múlik, szívünktől és attól függ, hogy nyitottak vagyunk-e rá. A pápa utalt Szent Ágoston egy mondatára: „Félek, amikor elhalad az Úr”. A félelem annyit jelent, hogy esetleg nem veszi észre Istent. Ferenc pápa az Ige egyfajta új megtestesüléséről beszélt, vagyis, hogy „mi vagyunk a tabernákulum, ahol Isten Szavai befogadásra és megőrzésre akarnak találni, hogy meglátogassák a világot”. Nem szabad azonban a Szentírást eszközként felhasználni arra, hogy megerősítsük vele „saját filozófiai és erkölcsi látásmódunkat”, hanem egy „találkozásban” kell reménykednünk.

Isten Szava elvezet az Úrral való találkozáshoz

Ezután a pápa kötetlen szavakkal hozzátette: „Kicsit zavar, amikor keresztények úgy idéznek bibliai verseket, mint a papagájok. Mondván, hogy „Ó, igen … Ó, az Úr azt mondja … így akarja …”. Feltehetjük nekik a kérdést: De találkoztál-e az Úrral, azzal a verssel? Ez nem csak a memória problémája: ez a szív emlékezetének a problémája, amely megnyit téged az Úrral való találkozásra. És ez a szó, ez a vers az Úrral való találkozáshoz vezet el téged.” Ezután a leírt szöveget folytatva megállapította: „Mi azért olvassuk a Szentírást, hogy az „olvasson minket”. És kegyelem, hogy felismerheted magad ebben vagy abban a karakterben, ebben vagy abban a helyzetben. A Biblia nem az általános emberiség számára íródott, hanem nekünk, nekem, neked, hús-vér embereknek, akiknek van nevük és vezetéknevük, mint nekem és neked. A Szentlélekkel áthatott Isten Szava, ha nyitott szívvel fogadjuk, nem hagyja úgy a dolgokat, mint ahogy korábban voltak. Soha. Valamit megváltoztat. Ez Isten Szavának a kegyelme és az ereje – nyomatékosította a pápa.

Lectio divina: olvasás, párbeszéd, elmélkedés

Ezután az ima azon formáját jellemezte, amely a kolostorok világában született, és mára átterjedt a plébániákra is: ez pedig a lectio divina. Ez abból áll, hogy figyelmesen, szöveghűen elolvasnak egy bibliai részletet, hogy megértsék a jelentését. Ezt követően párbeszédbe lépnek az olvasott szavakkal, elmélkednek róluk és azon gondolkodnak, hogy ezek mit üzennek nekik. Végül a lectio divina igényli a szemlélődést. A szavak és gondolatok „utat engednek a szeretetnek, mint a szerelmesek között, akik számára néha elég némán egymásra tekinteni”. Az imádság által Isten Igéje belénk költözik, mi pedig benne lakunk. Az Ige jó kezdeményezésekre ösztönöz és támogatja a cselekvést; erőt és nyugalmat ad nekünk, és még akkor is, amikor válságba sodor minket, békével tölt el bennünket. A rossz és zavaros napokon bizalmat és szeretetet nyújt a szívnek, amely megvédi a gonosz támadásaitól. Így Isten Igéje megtestesül, és merem ezt a kifejezést használni, hogy megtestesül azokban, akik befogadják az imádságban – fogalmazott Ferenc pápa.

A szentek életében a Szentírás lenyomata

Ezt követően egy „gyönyörű kifejezést” idézett, amely megmutatja, hogy az Ige mennyire fontos a keresztények életében: „Egyes ősi szövegekben felmerül az az érzés, hogy a keresztények annyira azonosítják magukat az Igével, hogy még ha a világ összes Bibliáját el is égetnék, ennek „lenyomata” mégis megmenekülhetne a szentek életében hagyott lenyomat révén. Engedelmesség és kreativitás, ebből áll a keresztények élete és a Szentírás, amely kimeríthetetlen kincs. Az Úr adja meg nekünk, hogy még többet merítsünk belőle az imádság által – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa az általános kihallgatáson.

Forrás: Vatican News

MEGOSZTÁS