Betekintés a kolozsvári Szent Mihály-templom restaurátori munkálataiba

1
1322
A felállványozott szentély. Fotók: Szathmári Edina

A szentély külső falszakaszaihoz augusztus végén került állványzat, amit októberben bővítettek a sekrestye külső oldalainak, valamint a teljes belső felállványozásával. A főszentélyen és a két mellékszentélyen van jelenleg a hangsúly. A szakemberek a széles elválásokat, a repedéseket injektálással (mészoldat) orvosolják. Ezzel párhuzamosan a Kolozsi Tibor által vezetett kőrestaurátorok fémkapcsokkal erősítik meg a bizonytalan állapotú faragott köveket. Ezeket egy következő lépésben műkővel (homok, mész és kőpor alapú), majd fúgával takarják el. A nagyobb hiányok pótlásához vagy az elkerülhetetlen kőcserékhez magyarvistai mészkövet használnak.

A hideg időjárás és a fagy beköszöntével a kőrestaurátor-csapat a templombelsőbe költözött, mivel a speciális anyagokat télen nem lehet szakszerűen használni. Itt folytatják a kőfelületek tisztítását és javítását. A szentély belső vakolatának eltávolítása előtt Kiss Lóránd és Damián Ádám restaurátorok falkutatást végeztek. Alaposan megvizsgálták a falakat, hogy ha bármilyen történeti falkép rejtőzik a vakolatrétegek alatt, akkor ezeket szakszerűen feltárják és levédjék, konzerválják. A főszentélyben egy pár kis méretű kékes színű középkori festésnyom került elő a falpillérek mentén, a kőfelületeken is hasonló töredékek figyelhetők meg néhol. A falfelületeket a barokk idején teljesen újravakolták.

Kép és szöveg: Szathmári Edina