A név kötelez: Szent Cecília

0
636
Júlia és Cecília

Ahány pár, annyi szokás – ami a születendő gyermek nevének választását illeti. Hogy miért éppen Szent Cecília oltalmába ajánlották második kislányukat, és hogy köthető-e ez a döntés a kórushoz, arról Potyó Erikát és Potyó Isvánt, a kolozsvári Szent Mihály-templom Szent Cecília kórusának és zenekarának karnagyát kérdeztük.

Erika: Tudtuk azt, hogy első kislányunknak, Júliának, kis testvért szeretnénk. Amikor ez megvalósult, a várandóság alatt megbeszéltük, hogy ha kislány lesz a Cecília, ha kisfiú a János nevét viseli majd. Nem túl gyakori név, de nagyon szép a csengése, és talán az is érv volt, hogy legyen bizonyos egyetemessége, több nyelven is könnyen kimondható legyen. Nem igazán éreztük magunkénak azt a névválasztási stratégiát (ha lehet így mondani), hogy vesszük az ABC-t és megnézzük, melyik név tetszik meg onnan. Ezek mellett az is fontos volt, hogy szép legyen a jelentése. Amint első pillanatban megláttam őt, tudtam, hogy jó nevet választottunk.

Katolikus családban nevelkedtem, a szentmisén való részvétel mindig fontos volt számunkra. Szintén kicsi koromtól a templom ifjúsági kórusában is énekeltem (akkoriban is kedves férjem, István vezette a kórust szülővárosunkban, Brassóban). Sokat énekeltünk együtt, talán ez is egy magyarázata lehet annak, hogy az egyházzene kötött minket akkoriban össze, és most kislányunknak is olyan nevet választhattunk, ami az egyházzenéért, életünket betöltő muzsikáért érzett hálaként született.

István: Amikor megtudtuk, hogy a Fennvaló kegyelméből testvére lesz Júliának, tudtam, melyik névre esik választásom. Első gyermekünk nevét anya javasolta, a másodikét én. Nem feltétlenül a kórus védőszentjeként jött szóba – bár a kórus elnevezését még annak idején Márton Áron püspök javasolta, és erős lelki köteléket jelent számomra –, hanem az egyházzene védőszentjeként. Azt hiszem, elsősorban az Istennek adott hála vezérelt a név választáskor, hogy egészségesek vagyunk, hogy a gyermekáldás ajándékát kaptuk, hogy a zenéből kereshetem a megélhetésünket – egy szóval a hála mindenért. Érdekesség, hogy a nővéremet mai napig Cili-nek becézik közeli barátai, ami gyermekkorából ragadt rá, s sokan azt gondolták, ez a Cecíliából ered, közben ő Mária Ildikó.

Nem szeretnék kislányunknak előre kiszabott pályát, a „név kötelez” mentén, bízunk abban, hogy a művészet és zene iránti érzékenység része lesz életének – ezért fohászkodunk.