Erőszak, hit, derű, mosoly

0
1300
Fotók: NEK

Természeti gazdagság és mélyszegénység egyszerre jellemzi Kamerunt, ahol kiemelten fontos a katolikus közösség további erősödése. A véres konfliktusoktól szenvedő országban szolgál Joseph-Marie Ndi-Okalla, Mbalmayo püspöke, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus meghívott előadója.

Gyermekeket mészároltak le október 24-én Kamerunban, Kumba városában. A Mother Francisca International Bilingual Academy (kéttannyelvű iskola) kollégiumába fegyveresek rontottak be. Több tanuló megsérült, legalább hat, mindössze 9 és 12 év közötti diákot lelőttek vagy machetével halálra sebeztek. Az ilyen és ehhez hasonló gyermekrablások, fiatalok életét kioltó akciók rendszeresek az afrikai országban. Ebben a konfliktusokkal terhelt országban szolgál a Joseph-Marie Ndi-Okalla, Mbalmayo püspök.

Nyomor a gyémánt és aranybányák országában

A 25 millió lakosú Kamerun, számos más afrikai országhoz hasonlóan, politikailag rendkívül instabil. Az északi részein gyakoriak az emberrablások, terrortámadások. A nyugati régióiban a szeparatista mozgalmak akciói jelentenek veszélyt. Az országnak két tartománya angol, a többi francia nyelvű. Etnikai, nyelvi és vallási sokszínűség jellemzi a Guineai-öbölben fekvő államot, ahol a lakosság 60 százaléka keresztény, a legnagyobb közösséget a római katolikusok alkotják.

Kamerun, bár rendkívül gazdag ország természeti és ásványkincsekben (mindenekelőtt az aranynak és a gyémántnak köszönhetően), lakosságának több, mint 40 százaléka él mélyszegénységben. 2017-ben csak az ország keleti részén, a nemzeti aranytermelés értéke 41 millió dollár volt, aminek a haszna, elsősorban a korrupció miatt, nem csapódott le a nemzetgazdaságban. Tavaly 300 újabb bányaterületet jelöltek ki, ahol arany, urán, gyémánt, cink kitermelésére van lehetőség. Jobbára kínai, amerikai cégek jelennek meg befektetőként. A helyi munkaerőre támaszkodva, sokszor embertelen, sok halálos áldozatot követelő módon folyik a munka, majd amikor meddővé válik egy terület, óriási ökológiai pusztítást hátra hagyva, levonulnak a nemzetközi érdekeltségű vállalatok.

Az ország egészségügyének gerincét alkotó Katolikus Egyháznak kiemelten fontos szerepe van a szociális ellátásban, az AIDS elleni küzdelemben, de legfőképpen a nevelésben.

Nagyhatalmi osztozkodás

A 19. században a németek gyarmatosították Afrikának ezt a részét és az itt élőket kényszermunkásként dolgoztatták. Az első világháború után a területen Franciaország és Nagy-Britannia osztozott. A franciák fenntartották a kényszermunka rendszert, a britek felszámolták azt, viszont Nigériából irányították a fennhatóságuk alá került országrészt, engedték, a nagyszámú nigériai vendégmunkás beáramlását, ami konfliktusokat generált a helyiekkel. A második világháborút követően Kamerun önállóvá akart válni, amelyet mind a franciák, mind a britek igyekeztek megakadályozni. 1960-ban Francia Kamerun függetlenné vált, egy évvel később egyesítették Brit Kamerunnal és létrejött a Kameruni Szövetségi Köztársaság. Az etnikai megosztottság, a jelentős gazdasági erőforrásokat – olaj, nemesfémek – körülölelő politikai korrupció és a központosításra törekvő hatalomgyakorlás jellemezte és jellemzi ma is az országot.

Karácsonyi vérontás

Az anglofon-frankofon konfliktus gyakran utcai zavargásokba, erőszakba torkollik, elsősorban az északnyugati és délnyugati területeken. Az anglofon területek elszakadási törekvései miatt elhúzódó konfliktus alakult ki a hadsereg és a szeparatista erők között. Ambazonia már kikiáltotta függetlenségét, saját pénze, himnusza, médiája van. A kormányerők a katonasággal próbálják letörni az önállósodást.

Kamerunban az óriási korrupción felül jellemző, hogy Paul Biya elnök, aki 1982 óta vezeti az országot, megpróbálja hatalmát centralizálni. Elsősorban a hadseregre támaszkodva teszi ezt. 2019 decemberében ötezer kameruni menekült el otthonából a katonaság hadműveletei miatt az északnyugati területekről. Karácsonykor a délnyugati régióban összecsaptak a fegyveres csoportok és a katonaság. Az északi részeken a Boko Haram terrorszervezet aktivizálta magát.

Vírus

Ilyen viszonyok, körülmények között szolgál Joseph-Marie Ndi-Okalla, Mbalmayo püspöke. Mélyen hívő, 11 gyermekes családban nevelkedett a szinte mindig mosolygó egyházi méltóság, aki a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus meghívott előadója. Teológiai és társadalomtudományi végzettséggel rendelkezik, 2017-ben szentelték püspökké. Számos cikk és tudományos publikáció szerzője. Mbalmayo püspöke nyilatkozataiban nem mulasztja el felhívni a figyelmet az Afrikát támadó „vírusra”, az erősödő vallási fundamentalizmusra is. Joseph-Marie Ndi-Okalla szívügyeként tekint a vallásközi párbeszédre és társadalmi békére, azért dolgozik, hogy előmozdítsa a kommunikációt a kameruni kormány és a lázadók között.

A párbeszéd és megbékélés szolgálatában

Joseph-Marie Ndi-Okalla és az Egyház üdvösségre, megbékélésre és evangelizációra szóló küldetésének teljesítésére törekszik. Afrikában a katolikus közösség folyamatosan bővül, a 20. század kezdetétől 2 millióról 200 millióra gyarapodott a kontinensen a katolikus hívek lélekszáma. A kameruniak hitéletének egyik jellegzetessége, hogy a szertartásokon nagy szerepet kapnak az énekek és a táncok, alapvetően a vidámság, a derű jellemzi a liturgikus eseményeket.

A kontinens katolikus hitéletének fontos mérföldköve volt 2009-ben az afrikai püspökök vatikáni szinódusa. XVI. Benedek pápa Afrika értékeit méltatva elmondta, hogy a fekete kontinens az emberiség „hatalmas szellemi tüdeje” egy olyan világban, amelyet egyre inkább sújt a hit és reménység válsága.

Forrás: Tóth Franciska/iec2020.hu