Matthias Sellmann – „menjünk ki az építkezésre, ahol az egyház épül”

Közelebb hozni a teológiát

1
684
Matthias Sellmann. Fotó: RUB

Matthias Sellmann a bochumi Ruhr Egyetem katolikus teológia karának tanszékvezető professzora a pasztorális teológia területén ismert, innovatív szakember, az alkalmazott pasztorálteológiai kutatások megálmodója és annak a pasztorális kutatóintézetnek a megalapítója, amely ilyen kutatásokkal foglalkozik. Lenyűgöző lendülete, közérthető, szellemes előadói és beszédstílusa van, reflektált, alapos és „életszagú” kortárs gondolkodó. Több kollegájával ellentétben hisz abban, hogy az egyház szerethető és minden körülmény között fejleszthető. Nős, 54 éves és három gyermek édesapja.

Matthias Sellmann pasztorálteológiai gondolkodását egy nagyon fontos alapkérdés határozza meg, mégpedig az, hogy hogyan tudjuk ma az emberek számára bemutatni azt, hogy Isten itt van közöttünk. Teológiai munkásságára jellemző az innovatív gondolkodás, a kíváncsiság és a bátorság. Nagyon leegyszerűsítve, ő egy olyan egyház fejlesztésén dolgozik, amely egyre inkább azon emberek közössége lesz, akiknek élete vonzó mások számára. Egy olyan egyházat igyekszik építeni, amely a mai társadalomtól tanulja, hogy lehet ma Istennel élni. Ez bonyolultan hangzik, de nagyon egyszerű. Ahhoz, hogy Istennel éljünk a mai világban, meg kell tanuljuk a mai világtól azt, hogy az hogyan működik, hogy abban hogyan élnek az emberek, és ebben a realitásban kell nekünk keresztényeknek Isten hatékony tevékenységét felfedni, amelynek ismertetőjele a szeretet, az irgalom, a teremtés, a gyógyítás, a lehajolás, a szolgálat. Kulcsfontosságú kérdés Sellmann teológiai gondolkodásában az, hogy hogyan segítheti elő az egyház az emberek intelligens és jó együttélését. Vallja, ha az egyház megtalálja ennek a módját, akkor érdekes lesz az ember számára. Egy ilyen egyház hasznos a társadalom számára, ez az az egyház, amelyre ma a társadalomnak szüksége van.

Közelebb hozni a teológiát, ez a célja sorozatunknak, amelyben egy éven keresztül minden hónapban a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karával együttműködésben bemutatunk egy erdélyi és egy nemzetközi teológust, valamint a teológia egy tudományágát.

A moralizáló, kódolva és érthetetlenül beszélő egyház ma unalmas és attól az emberek előbb utóbb elfordulnak. Sellmann álma az, hogy az egyház a társadalomban a jó élet forrása legyen, hogy az egyház ne elégedjen meg azzal, hogy kiszolgálja az embert, mint kuncsaftot temetések, esküvők vagy különféle családi események alkalmával, hanem szeretné, ha az egyház annak a társadalomnak az alakítójává válna, ahol az ember szívesen él, mert szabad, mert jó élete van. Ahol az ember, bár szabadon megválaszthatja, hogy vallásosan él-e vagy sem, mégis szívesen él vallásosan, mert az a bölcs és jó együtt élésben segíti és erősíti őt.  

Ez a teológiai gondolkodás a II. vatikáni zsinat gondolatvilága is egyben. Sellmann a pasztorális teológia munkamódszerét követve számos innovatív projektet indított el, meghonosítva ezzel az alkalmazott pasztorális kutatást. Egy világhírű biokémikussal például azt kutatta, hogy a különféle liturgikus színek mellé az egyház az ünnepköröknek megfelelően milyen „liturgikus illatokat” használhatna annak érdekében, hogy még inkább megnyissa az Isten és az ember találkozásának a helyét. Rengeteg időt és energiát szentel Sellmann arra, hogy egyházi vezetőket, papokat és laikusokat, főállású és önkéntes munkatársakat képezzen és felvértezzen minden lehetséges ismerettel annak érdekében, hogy a maguk részéről ők is kompetenciákat és karizmákat fejlesszenek a rájuk bízottakban, ezeket egy közösségen belül összhangba hozzák, egymáshoz hangolják, hogy az adott közösség egyre inkább bátran, innovatívan élje és alakítsa az egyházat és azáltal a társadalmat.

Az a pasztorális munka, amelynek fejlesztésén Sellmann teológiájával dolgozik, nem egy elmenekülő, a világ számára unalmas egyház, hanem egy vitális egyház, amely kompetensen tud hozzászólni a világ kérdéseihez. Ez az egyház egy mély benső bölcsességből merít, amely az intelligens együttélés szolgálatában áll, amely hozzá tud szólni olyan dolgokhoz, ami az embert érdekli, nem pedig állandóan kioktatja az embert arról, hogy mi kellene, hogy érdekelje őt. Ez a krisztusi alapokon álló egyház számára az emberségesség iskolája.  

Csiszár Klára

1 HOZZÁSZÓLÁS