A túlélés tankönyve

0
887

Testi-lelki-szellemi fejlődésének lehetőségét látja abban Köllő Tamás, hogy egy betegség folytán elveszítette beszédkészségét, mozgáskorlátozottá vált. Az orvosok tudása szerint két és fél, három és fél évet élhetett volna, de ő kilenc éve mondd ellent a statisztikának. Él, mert élni akar, hisz a szeretetbe, a fejlődés lehetőségébe és a megbocsátás erejébe. Erről írt könyvet is a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősek Otthonának lakója, számítógépbe egy ujjal pötyögtetve minden betűt, hogy az unokákra örökségül hagyja élettörténetét, az ápolóknak segítséget nyújtson tudásával és támogassa a hozzá hasonló nehézséggel küzdőket. Túlélés Tamás bácsi módjára – ennek a kötetnek a bemutatására került sor augusztus 23-án a gyergyószentmiklósi Szent István templomban. Az esti szentmisén Gál Hunor plébános bár a Tamás bácsiért és kortársaiért imádkozott, mégsem az ünnepeltre irányította a figyelmet, hanem arra, akire Tamás bácsi tekint. Kicsoda nekem Jézus Krisztus? – tette fel a kérdést mindenkinek ajánlva a megválaszolását. Az est folyamán az is kiderült, ki Jézus Tamás bácsi életében.

A könyvbemutató megálmodója Baróti Lajos volt, akivel 50 évvel ezelőtt érettségizett, ő hívta el az eseményre az egykori évfolyamtársakat is. Arra kérte, jöjjön és beszéljen Tamás bácsiról a mozgásfejlesztő tréner, Gáll Gabriella, és egy olyan asszony, aki a legnagyobb nehézségben már hasznát látta a túlélési történetnek. Király Margit, Király Sándor kántor özvegyeként férje temetése után két nappal kapta kézhez a könyvecskét. Mérhetetlen fájdalmában Tamás bácsi szavai adták az erőt, melyet a könyvbemutatón is megosztott a jelenlévőkkel, nekünk is szívesen adta, hogy a hasonló sorsban lévő elolvashassa.

„Hogyan hatott rám a Túlélés Tamás bácsi módjára című könyvecske olvasása. Mire hívta fel a figyelmemet? Mire ad útmutatást? Mire tanít? Hat szó köré csoportosítanám gondolataimat: építkezni, jelenben élni, ne pazarolni, megpihenni, bízni, rábízni.

Építkezni? Miből? Rávilágít arra, hogy ne azon töprengjek, hogy mi az amit, vagy akit elveszítettem, hanem arra figyeljek, ami maradt! Tehát, abból kell építkeznem, fejlődnöm, ami maradt, folyamatosan a Végcélra tekintve.

Jelenben élni? Hogyan? Bármilyen nehéz helyzetbe kerülök, arra figyeljek, hogy mi az én mostani feladatom. Nem a múltban, nem a jövőben, hanem most! Csak ez a jelenben élés ad lehetőséget arra, hogy zúgolódás nélkül a Fény felé tekintve tegyem, amit még tenni tudok.

Ne pazarolni! Mit? Ne arra figyeljek, hogy mi az, amit más elmulaszt az én környezetemben, evvel csak pazarolnám az Istentől más célra, feladatra kapott erőmet!

Megpihenni! Miért? Néha időt kell szánnunk arra, hogy megpihenjünk az út szélén, vagy a körülmények, egészségi állapotunk kényszerít oda! De tudnunk kell, hogy a nyugodt tempó többre visz, mint a sietős küszködés! Amikor rohanunk, elfelejtjük, hogy kik és kié vagyunk. Nem szabad elfelednünk, hogy a királyi család tagjai vagyunk Jézus királyságában.

Bízni? Hogyan? És annak függvényében, ahogyan bízunk Benne, képessé tesz arra, hogy bajaink, szenvedéseink, feladataink magasztos helyein járva, haladjunk előre!

Rábízni? Kire és mit? És hogyha egyszer Rá bíztuk magunkat Jézusra, mint Megváltónkra, akkor Ő soha nem távolodik el tőlünk! Bármit elveszíthetünk ebben az életben, de a Vele való kapcsolatot soha nem veszíthetjük el!

Szeretném megköszönni Tamás bácsinak, hogy élete legrejtettebb zugait is megosztotta. Bizonyára sokan ennyi szenvedés közepette összeroppannánk, vagy kétségbeesnénk. Önnél más történt, ahogy írta, ami maradt abból kell építkezni, és ehhez az építkezéshez a hit és a szeretet adott erős alapot. Átsugárzik az írásán, hogy Valaki nagyobb hatalom, minden szenvedés ellenére, beragyogja az életét, erőt ad a kereszt hordozásában. Olvasva írását, lejátszódik előttünk a csoda: Isten betöltötte Önt szeretetével, szeretettartállyá vált, ami végül túlcsordul mások életébe! Köszönet Önnek és hála érte Istennek!”

Balázs Katalin