Forrás és gyökér

Morzsa

0
99
Részlet a gyimesbükki templom egyik freskójából • Festette Lukácsovits Magda 1975-ben.
  • Az Úr Jézus leszállt az Atya kebeléről azért, hogy megossza velünk a mennyei Atyával való kapcsolatát, hogy mi is részesei lehessünk Isten benső életének. Látnunk kell tehát Istennek ezt a minden képzeletet felülmúló egészen új közelségét!
  • Az Úr Jézus bár gazdag volt, érettünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által Istenben gazdagokká legyünk (vö. 2Kor 8, 9). Általa egy új kapcsolat jött létre ember és Isten között.
  • Amikor az Úr Jézus belépett ebbe a világba és amint meghirdette ezt az örömhírt, akkor azonnal tanítványokat gyűjtött maga köré. S amikor elküldte őket a világba, akkor az eszköztelenség evangéliumával indította őket útjukra. „Menjetek el az egész világra úgy, hogy semmit sem vigyetek az útra” (vö. Mt 10, 3).
  • Megdöbbentő az a gondatlanság, amivel Jézus a jövő iránt viseltetik. Ugyanakkor meg kell látnunk benne az isteni bölcsességet. Elég volt neki annyiról gondoskodni, amennyiről ő gondoskodott… S ez a gondoskodás pedig nem más, mint az, hogy ő mindig a tanítványaival lesz.
  • Tehát ez a közösség, amit az Úr elindított, tovább viszi az ő jelenlétét… mert őbenne élnek. S ez maga a megújulás, az evangéliumi frissesség alapja és kezdete.
  • Valójában minden keresztény megújulás akkor hiteles, ha ott a kezdet elevenedik meg. Ebben a megújulási folyamatban nincsenek eszközök, hanem csak eszköztelenségek… az Úr Jézus szegénysége, önkiüresítése… illetve annak kegyelmi felfedezése és megélése.
  • Ahogyan az Úr Jézus kapcsolatba hoz minket az Atyával, az ő megbocsátó közelségével… mindezt átélve tudom tovább adni másoknak is… ezt az üdítő forrást… életadó gyökeret.

Fr. Laczkó-Dávid Anaklét OFM