Templomuk búcsúját ünnepelték a biharpüspöki hívek

0
276
Biharpüspöki búcsú. Fotó: Nagyváradi egyházmegye

A Szent Lőrinc tiszteletére felszentelt biharpüspöki római katolikus plébániatemplom búcsúünnepét tartották vasárnap, augusztus 9-én. A szentmise meghívott szónoka és főcelebránsa Pék Sándor várad-kerületi esperes, az újvárosi Szent László-templom plébánosa volt.

A hatályban levő járványügyi intézkedések tiszteletben tartásával, a Bihar Megyei Tanács támogatásával felújítás alatt levő plébániatemplom előtt, a szabadtéren tartották az idei búcsút Biharpüspökiben. A szentmise elején Varga Sándor plébános köszöntötte a híveket. Prédikációjában Pék Sándor esperes-plébános Jézusnak az evangéliumban szereplő szavait emelte ki: hallhattuk Jézus szavait, miszerint ha a búzaszem nem hull a földbe, akkor egyedül marad, viszont ha a földbe hull, akkor sok termést hoz. Egészen pontosan virágvasárnap hangzottak el ezek a szavak, amikor rendkívüli ünneplésben részesítették Jézust Jeruzsálemben, és vallásos görögökkel is találkozott. Egyértelmű, hogy saját magáról beszél, hiszen csupán néhány nap választotta el őt szenvedésétől, kereszthalálától és a megváltás művétől, de ugyanakkor beszél mindannyiunkról, minden olyan emberről, aki keresi őt, és látni akarja. És tulajdonképpen beszél Szent Lőrincről is, aki 250 évvel később „elhal”, vagyis az életét adja Jézusért.

Ha tehát nekünk is azt mondja Jézus, hogy ha a búzaszem nem hull földbe és nem hal el, egyedül marad, akkor valamennyiünk számára ez az alapvető kérdés. Most ugyan nincs keresztényüldözés, de van egy rendkívüli helyzet, és felvetődik: mi hogyan hulljunk a földbe és hogyan haljunk el annak érdekében, hogy valamilyen gyümölcsöt hozzunk? Ebben mutat példát nekünk Szent Lőrinc, bár nagyon keveset tudunk róla – fejtette ki a szónok. Annál érdekesebb viszont az, hogy alig néhány évvel a halálát követően a nagy egyházatyák már írtak róla, vagyis már a kereszténység kezdetén ismert és kedvelt vértanúja volt az első krisztustkövetőknek. Ami fennmaradt róla, az a vértanúságának a története. Fő diakónusa volt a szintén vértanúságot szenvedett pápának, és csak azért nem ölték meg őt rögtön, mert úgy vélték, hogy ő kezeli az egyház vagyonát. Felszólították ezért, hogy adja át az értékeket, mire ő összegyűjtötte Rómában a koldusokat, nyomorultakat, szegényeket, s rájuk mutatva kijelentette: ők az egyháznak a kincsei! Úgy tudunk tehát földbe hullani és termést hozni, ha életünkben az első helyre Isten országát helyezzük. Legyen számunkra a legfontosabb kincs az Istennel való kapcsolatunk, az az érték, amiért mindent el tudunk hagyni, oda tudunk adni, hogy megszerezzük azt. Ez egy egészen nyilvánvaló, konkrét földbe hullás és elhalás, mely termést hoz – fogalmazott a lelkipásztor.

Szintén Szent Lőrinc vértanúságával kapcsolatban jegyezték fel az egyháztanítók, hogy amikor egész éjszaka kínozták, azt mondta: „az én éjszakám sötétséget nem ismer, minden nappali fényben úszik”. Rögtön eszünkbe juthat Jézus, a világ világossága, és a fényszimbolisztika, mely Jézus követésére utal. Úgy is tudunk tehát földbe hullni és termést hozni, ha egész életünket, vallásosságunkat Krisztus követéseként éljük meg, hiszen ez volt a nappali világosság Lőrinc legsötétebb éjszakájában is – hangsúlyozta az esperes.

Szent Lőrincet miközben rostélyon égették halálra, nemcsak viccelődött, hanem könnyeket hullatott és imádkozott Róma megtéréséért, a hívő nép ezért később az augusztus 10-e körül látható hullócsillagokat úgy nevezte el: „Lőrinc könnyei”. Megpróbáltatásoknak vagyunk kitéve, nem tudjuk mit hoz a jövő, és ez aggodalommal tölt el bennünket? Imádkozzunk, mindinkább önmagunkhoz érkezve és Istennek igent mondva, az ő szeretetét megélve, és ez is termést hoz – nyomatékosította végül Pék Sándor.

Forrás: Ciucur Losonczi Antonius/Nagyváradi egyházmegye