Kneipp-terápia: a pakolások

0
113
Illusztráció • Pixabay

A pakolás a Kneipp-kúra lényeges része. Általában ott alkalmazzuk, ahol igen erős vérlevezetés a célunk, pl.lábpakolásnál, vagy pedig ha a kóros anyagok kiválasztását akarjuk fokozni. A hideg vizes vászonkendő a bőrereket eleinte szűkíti, később lényegesen kitágítja, úgy, hogy a beteg erős felmelegedést érez a bepakolt testrészen.

A bőrvérerek kitágulása által a vér a mélyből a bőr hajszálereibe tevődik át, miáltal a belső szervek pangása és túlságos felmelegedése megszűnik. A testtől hőt vonunk el, és ez a célunk. A meleg dunsztkötés a fájdalomra csillapítólag hat. A dunsztkötés alatt nedves, meleg pára képződik, melynek hatásaképpen a bőrmirigyek nyílásai kitágulnak, és a vérből a bőrbe megindul a fokozott nedvkiválasztás. A hideg vizes pakolás kiváló lázgyógyszer,melyet csak akkor alkalmazzunk, ha a betegnek már nincsen hidegrázása. A hideg víz nagy mennyiségű hőt von el a testtől, tehát a lázas beteget a túlhevüléstől megóvja, anélkül, hogy a hőszabályzó központot befolyásolná,amit különösen lázcsillapító szerek használatánál tapasztalunk. A hideg pakolást a lázas betegek általában jól tűrik, alatta megnyugszanak és közérzetük javul. A beteges anyagok bőséges eltávozását mutatja ez az eljárás.

A pakolások közül a gyakorlatban a leghasználatosabbak a nyak-, törzs- és a lábpakolás. Ezen vízgyógyászati eljáráshoz tartozik még a nedves ing, a spanyolköpeny és az ún. sál. A teljes hatás eléréséhez szükséges a pakolásszakszerű felrakása, mert különben ellentétes, kellemetlen hatást érünk el.

A nyakpakolás

A nyakpakolást például oly módon végezzük, hogy tenyérnyi széles, kétszeresen összehajtott, hideg vízbe mártott és kicsavart lenvásznat kétszer a nyak köré csavarunk. E fölé kétszeresen összehajtott, száraz vásznat helyezünk, és végül gyapjúkendővel vagy frottír törölközővel az egész nyakat beburkoljuk, hogy a nedves sehol se érje túl a száraz pakolást. A pakolás ne legyen laza, és soha ne használjunk műanyagot. A nyakpakolást célszerű reggel feltenni, és naponta cserélhetjük, azonban a két alkalmazás között minimum két órának el kell telnie. És ez az eljárás, vagyis a pakolás maximum fél órát, legfeljebb egy órát tarthat. Akut gyulladásnál soha ne tegyünk fel éjjelre, ha csak lehetséges, se nyakra, se törzsre pakolást. Ha éjjelre teszünk pakolást, az meglazul, miáltal lehűl és kártékony hatást fejt ki. A nyakpakolást leginkább mandulagyulladásnál, gégehurutnál alkalmazzuk.A pajzsmirigy-megnagyobbodásnál, az ún. golyvánál a másodnaponként felrakott agyagpakolás célszerű. Tiszta agyagból hideg vízzel sűrű pépet készítünk. A pépet vagy lenvászonra, vagy konyhai papírtörlőkendőre kenjük, és ezt mindjárt a nyakra tesszük. Időtartama ennek is fél óra.

A törzspakolás

A leghasználatosabb pakolás a törzspakolás. Ez három részből áll: először jön a nedves vászon, ezt betakarjuk száraz vászonnal, majd ezek fölé a gyapjúkendőt csavarjuk. A nedves vásznat mindenhol borítsa be a száraz, sőt érjen azon túl, nehogy meghűlés legyen a vége. Az összeállításnál legelőször kiterítjük a gyapjúkendőt, fölé tesszük a száraz vásznat, e fölé pedig a nedves vásznat helyezzük úgy, hogy a beteg a nedves vászonra mintegy ráfekszik: tehát alul lesz a száraz gyapjúkendő, amit helyettesíthetünk bármilyen vastag kendővel vagy törülközővel, akár pokróccal is, ha teljes törzspakolást végzünk, legfelül pedig a nedves vászon. Amikor a beteg a nedves vászonra fekszik, a rétegeket a test köré csavarjuk. A nedves vásznat meglehetősen szorosan tegyük fel,nehogy a test és a nedves ruha között levegőréteg legyen. A száraz vászon és a gyapjúkendő felül és alul is érjen túl a nedvesen. Miután a beteget ily módon becsavartuk,takarjuk jól be. Különösen a nyaknál és a vállnál ügyeljünk a betakarásra. A pakolás alatt a lábak melegek legyenek. A törzspakolás egy óráig is fennmaradhat. Nagyon magas láznál és szívzavarnál a borogatás, a pakolásfél óra után levehető. Pakolás alatt legjobb, ha a beteg nyugodtan fekszik, nem olvas és nem beszélget. Legjobb,ha a beteg elalszik. Ideges és félénk embereknél fontosa megnyugtatás. A beteg a hideg pakolás alatt felmelegszik, a felmelegedés pedig a hatás elérésének előfeltétele. A pakolás előtt a beteg meleg legyen. Gyenge embereknél langyos pakolást adhatunk. Láz esetén azonban a hideg pakolás a legcélszerűbb.

Kneipp a törzspakolást javasolta a cukorbetegeknek, anyagcserezavaroknál vagy túlsúlyos betegeknek. A pakolás levételét gyorsan végezzük, utána hideg lemosást ne alkalmazzunk, mert ezáltal a bőrmirigyek nyílásai idő előtt összezsugorodnak és a kedvező hatás elmarad.Legalább egy órát várjunk, majd utána lemosakodhatunk.Ha lehetséges, inkább hideg, mint meleg vízzel tegyük ezt. Étkezések után másfél óráig törzspakolás nem adható. A mellkas pakolása hónaljtól a köldökig, a haspakolás pedig innen a combok közepéig ér. A lábpakolásnál az alszárt és a lábfejeket burkoljuk be az előírt szabályok szerint. Itt is három kendőt alkalmazzunk. Legcélszerűbb a lábfejek mellett az alszárakat is bepakolni, egészen a térdekig. A lábpakolás lényege, hogy a lábak előzőleg melegek legyenek.

A vízgyógyászat alaptörvénye: hideg testre soha se tegyünk fel hideg vizes borogatást vagy pakolást, és hideg fürdőt sem alkalmazhatunk. A lábpakolásnál is nagyon lényeges, hogy a lábfejet és a lábszárakat jól göngyöljük be a nedves kendővel. Ezt az eljárást láz és a vénák gyulladása esetén alkalmazzuk, de hőtermelő hatása is van, ha elalvás előtt tesszük fel, alvászavarok és álmatlanság esetén.Ha ilyen esetben alkalmazzuk, nem baj, ha a pakolásba belealszik a beteg, és ez több mint fél órát marad fent.

Kneipp tanácsa

Minden esetben, amikor arról van szó, hogy a lábakból kivontassuk a beteg nedveket, gyulladásoknál levegyük a lázat, a vért a felső testrészből lefele vonjuk, ez a pólyamegfelelő szolgálatot nyújt. Ne tévesszük össze a lábfürdővel és annak hatásaival. A lábakban felgyűlt romlott nedvek kivezetésére semmilyen hideg vagy meleg lábfürdő nem képes.A lábpakolást is ugyanígy végezzük, csak az egészen az ágyékrészig ér fel. Ebben az esetben a hatás intenzívebb. Ezt a pakolást alkalmazta Kneipp a kínzó szelek és gázok feloldására is. Forró pakolásként isiász és más reumatikus folyamatok esetén ajánlotta. Kneipp mondja: ahogy minden pakolás a saját nevét viseli, ugyanúgy mindegyiknek megvan a saját hatása. És amint a pakolások egymástól egészen eltérőek, úgy a hatásuk is más. De abban mind megegyeznek, hogy felszabadítanak, a beteg anyagokat felveszik, kivezetik, és így a természetet javítják. Ahogy a pakolások a beteg anyagokat feloldják a testünkben és felszívják, ugyanúgy leveszik a lázat és a hőfölösleget eltávolítják, valamint fordítva, a természetnek is mesterséges meleget adnak, ahogy azt az állapota megköveteli. Ha a törzspakolásokat anyagcserezavarok kezelése céljából alkalmazzuk, vagyis elhízás, túlsúly, köszvény, cukorbetegség, zsíranyagcsere-zavarok esetén, akkor a pakolást egy-másfél óráig hagyjuk, leizzadásig. Ez a fajta eljárás elősegíti a vérellátást, különösen a mellkas, a has és a medencetájék szervei területén.

A karpakolás

A karpakolás technikája hasonló a lábpakoláshoz. Ezenkívül megemlítjük a sálpakolást, a spanyolköpeny használatát és a vizes ing használatát. A sálat a felső légutak megbetegedésénél rendeljük el. Erre a célra nagyon megfelelő egy háromszögletű vászonkendő. A nedves kendőt kendő formában borítjuk a hátunkra, miáltal a két keskenyebb csúcsos része a mellre jön. A sál a nyakon szorosan zárjon. Elöl a sálat a mellkason keresztezzük. A nedves sál fölé is teszünk száraz vászon- és gyapjúkendőket.A sál szorosan feküdjön a testre. Ezt is csak fél óráig tartjuk fent.

A spanyolköpeny Kneipp vízkúrájának legerélyesebb alkalmazási módja. Gyenge, vérszegény betegeket nem szabad ily módon kezelni. Nyaktól a lábujjakig az egész testet becsavarjuk. Varrassunk erre a célra vászonból hosszú hálóköntöst, melynek karjai az ujjakon túlérnek, és a hossza is nagyobb, mint a beteg. A nedves vászonköntös mindenütt simuljon pontosan a testhez.Erre jön a száraz vászon, majd e fölé a gyapjútakaró. Ezt egy-két órát hagyjuk fent. Anyagcsere-bántalmaknál, elhízásnál és bőrbajoknál alkalmazzuk. A bőrbetegségeknél a köntöst igen gyakran nem tiszta vízbe, hanem mezeizsurló teába mártjuk. A spanyolköpenyt hetenként csak egyszer, nagyon kivételes esetben kétszer használhatjuk,alkalmazhatjuk.

A vizes inget a gyerekgyógyászatban használták és használják a leggyakrabban. Az inget legtöbbször sós vízbe, agyagos vízbe vagy szénavirágteába mártjuk.A vizes inget bőrbetegségeknél, de leggyakrabban lázas betegeknél használjuk, mint például kanyaró, vörheny stb., különböző gyerekbetegségeknél. A sós vizes és a szénavirágteába mártott ing kanyarónál például a kiütés kitörését megkönnyíti. Öt liter vízhez adjunk egymaréknyi sót, és az inget ebbe mártsuk bele.Az agyagos ing használata is nagyon hasznos, például ekcémánál, sömörnél és viszkető bőrbajoknál. A lenvászon inget bemártjuk az agyagos vízbe, és a fent említett módon alkalmazzuk.

Péter M. Imelda nővér

(Megjelent – két részben – a Vasárnap hetilap 2018. február 18-ai és 25-ei számában.)