Gyere a teológiára!

Miért érdemes ma teológiát tanulni?

0
1256
Végzős hallgatók ballagása

A fenti címben megfogalmazott kérdésre bizonyára számos válasz adható. Sokan mégis azt kérdezzük, mégis mit tanul egy fiatal a teológián, miért tanul ma teológiát? Számos fiatal fogódzókat, az élet számos kérdésére választ keres, kutat – a fiatalsággal járó lendülettel és nyitottsággal. Jelen összeállításunkban olyanoknak tettük fel a címben megfogalmazott kérdést, akik a kolozsvári Római Katolikus Teológia Kar kolozsvári vagy gyulafehérvári intézetében tanulnak, tanultak.

Hitem szeretetből fakadó döntés

A teológia kar számomra a kérdésfelvetések helye. Amikor három éve elkezdtem itt tanulni, olyan kérdésekkel jöttem, amikre mára már választ kaptam. De az sem mellékes, hogy azóta számos új kérdés felvetődött bennem, amelyekről itt szakemberekkel beszélgethetek. Amióta itt tanulok, jelentősen tágult a látóköröm, és érzékenyebb lettem a világ dolgai iránt. Úgy gondolom, hogy teológiai tanulmányaim nemcsak szakképzett hitoktatóvá tettek, hanem olyan felnőtté, aki kritikusan tud hozzászólni a világban felmerülő problémákhoz, empátiával tud a peremen lévők felé fordulni, valamint képviselni tudja egyháza nézeteit.

A teológiai tanulmányaim a hitem megerősödését is szolgálják. Sokan kérdezték már tőlem, hogy nem gyengült-e a hitem, amióta itt tanulok, annak köszönhetően, hogy mélyebben belelátok egyes dolgokba, megismerem a kritikus pontokat. Erre a kérdésre egyértelműen az a válaszom, hogy éppen ellenkezőleg: megtanultam, hogy a hitem szeretetből fakadó döntés, ami csak erősebb lesz attól, hogy elmélyülök benne (tudományos értelemben is). A hit számomra spirituális tapasztalatokból adódik, ezt pedig kiegészíti és megalapozza az, hogy foglalkozom a teológiával mint tudománnyal.

Teológiát tanulni azért is jó, mert itt olyan emberekkel vagyok körülvéve, akikkel ugyanazt tanuljuk, mégis mások vagyunk, különbözően látjuk és értelmezzük a világot. Itt azonban megtanultuk, hogy a különböző nézetek ellenére is (sőt talán éppen ebből adódóan) lehet gyümölcsöző párbeszédet folytatni. Úgy érzem, hogy egy olyan közösség része vagyok, amit összeköt a hitbeli meggyőződés, mégis mindenki egyéni színfoltot képvisel, véleményt nyilváníthat és kérdezhet, hiszen mindenkit szeretettel elfogadnak és értékelnek.

Bertalan Tímea

Teológia: élő tudomány

Sokan felteszik a kérdést, hogy manapság, a 21. században szükség van-e teológia tanulására, van-e értelme és célja? A válaszom az, hogy igen, mert a teológia egy élő tudomány. A teológia az a hely, ahol megtudhatod többek között, hogy miként alakultak ki a szentírás könyvei, kik és miért írták, és miért tekintjük azt Istent szavának. Tanulmányaid során megismerkedhetsz az egyház nagy tanítóival, szentjeivel, kiemelkedő alakjaival, akik eredményeik ellenére ugyanolyan emberek voltak, mint te vagy én. Akik példák az élet megélésében, a nehézségek és a megpróbáltatások elviselésében, de a bőség megélésében is. A nagy tanítók is emberek, akik olyan kérdésekre keresték a választ, hogy: Mi az élet értelme? Miért teremtetett a világ és az ember? Mi lesz velünk halálunk után? Ilyen és hasonló kérdések szerintem mindenkiben felmerülnek, és ezekre a teológia segít választ keresni. Nem készen a kezünkbe adja azokat, hanem megtanít arra, hogyan kell megkeresni, mivel lehet, hogy tíz kérdéssel indulsz el, amelyekre ugyan választ kapsz, de mindeközben száz újabb kérdés merül fel benned. Mindez természetes velejárója a teológia művelésének és egyben az izgalma is, olyan kérdéseken merengeni, amelyeket még nem tettek fel vagy már sokszor feltettek, de még nem sikerült választ találni rá. Tapasztalatból mondhatom, hogy a teológia megpróbálja a hitet, de egyben meg is erősíti azt, mivel amennyire csak lehet, megismerteti velünk az egy Istent, aki Atya, Fiú és Szentlélek.

Szabó Roland

Miért vagy itt?

A tanév elején, az első órák alkalmával mindig lefutottuk a bemutatkozó-köröket: ki vagy, honnan jöttél? stb. Ilyenkor az elején mindenki izgul kicsit, ötödik alkalommal már mindenki unja, soha nem szerettem az ilyen bemutatkozásokat. Kellemes meglepetés volt azonban, hogy már az első héten, amikor még nem is volt igazi tanítás, kaptam egy olyan kérdést, amire nem tudtam válaszolni: „Miért tanulsz teológiát, miért vagy itt?” Számomra akkor meghökkentő volt, hogy rajtam kívül mindenkinek volt egy konkrét válasza, egy konkrét élménye, ami erre a döntésre vezette, én pedig kénytelen voltam azt válaszolni, hogy fogalmam sincs. Azóta sem tudom, annyit azonban elmondhatok, hogy soha egy percig nem bántam meg, pedig sokszor nem volt könnyű.

Hogy milyen teológiát tanulni, azt most nem fogom leírni, mert túl hosszú lenne, helyette inkább elmondanám, hogy milyennek nem nevezhető. Újdonsült teológushallgatóként sokszor megkaptam, hogy „Mit lehet ott annyit tanulni?”, „Imádkoztok?” Erre annyit tudnék mondani, hogy imádkozni a szesszió tanít meg, a teológián való tanulás inkább megtölti tartalommal az imát. A másik kérdés: „És akkor te pap leszel?” Erre azt szoktam válaszolni, hogy: „Miért, az Isten csak a papoké?” Nem kell valaki föltétlenül pap legyen, hogy a teológiával foglalkozhasson, sőt az egyháznak szüksége van a (férfi) világi teológusokra is.

Számomra a teológia tanulása ilyen: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása. (Mk 14,58). Lerombolja azt a vallásosságot, amelyet a neveléssel kap az ember, amely megszokás, és egy erős alapokon álló hitet épít a helyébe.

Katona Hunor

Hogy vagy ma?

Kapcsolatok, kihívások, felnőtté válás, hit és tudomány kérdése, viták, ETDK-k, tartalmas könyvtári beszélgetések, teológiai napok, hétfő esti szentmisék, kóruspróbák és fellépések, viszályok, viharos órarend-egyeztetések, és nem utolsósorban s leginkább hangsúlyozottan az odafigyelés szavak jutnak eszembe a teológia karról, az ott töltött öt évemről.      
Így visszagondolva szerettem ott lenni. Jó volt bemenni egy olyan kurzusra, ahol a tanár tudta a nevem, figyelt rám, és sokszor a problémáimra, kérdéseimre is segített választ találni. Jó volt bemenni a könyvtárba, ahol mindig számíthattam egy jó szóra, egy „hogy vagy ma?” kérdésre, egy tartalmas beszélgetésre. Volt akivel beszélni, mert meghallgattak. Ott voltak a szakmailag is nagyszerű tanáraink, ott volt könyvtárosunk, a titkárnőnk, ott voltak a diáktársaink, a levéltárosunk, a tisztasági felelős vagy épp a kapus bácsi. Bárkihez lehetett szólni, nem voltunk ismeretlenek senki számára. Ez pedig nagy kincs volt, mert azt érezhettük, hogy valóban számítunk. Az alapképzéssel párhuzamosan végzett szakomon, majd a mesteri képzése mellett is végzett szak esetében sem éreztem ezt az odafigyelést ilyen hangsúlyozottan.  Bár akkor ez fel sem tűnt, ma már úgy gondolom, hogy nekem, egy addig vidéken tanult lánynak ez az odafigyelés a kincses városban sokat segített. 

Köszönettel tartozom a teológiának, a tanároknak, a személyzetnek és diáktársaimnak mindezért.  Én úgy gondolom, hogy érdemes a teológiát (is) választani, mert fontos, hogy olyan tanároktól is tanulj, akiknek nemcsak az a lényeges, hogy minél több tudást elsajátíts, minél jobban bővüljön a lexikális tudástárad, hanem az is, hogy te hogy vagy, mennyire találod az utad, hol tartasz a felnőtté válás során.        
Engem sokat formált az ottlétem, a diákképviselettel (is) járó kihívások, a tartalmas beszélgetések egy-egy szeminárium során, a gyakorlatias mesterképző (de nem csak) kurzusok, a színes társaság.   
Válaszd te is a teológiát, és tanulj olyan tanároktól, akik megjegyzik a neved és fontos számukra a saját utad, a hogyléted is!

Tankó Emőke

Érte, általa és vele tanulok

Teológiát tanulni alázattal lehet, mondja Damjáni Szent Péter; ezt ízlelgetve az sejlett fel bennem, hogy egyúttal alázatra is tanít: tőle függök, életem hajójának kormányosa Isten. Ugyanakkor a készület alatt ne feledkezzem meg arról, hogy érte, általa és vele tanulok. Egy-egy szessziós nap végén, esti számadásom közepette néha elgondolkodtam, hogy ezáltal közelebb kerültem-e Istenhez, de nem mindig tudtam igenlő választ adni. Később viszont rájöttem, hogy mégis hasznomra vált, fontos volt, hiszen egy-egy válaszadásban visszaköszöntek a megtanultak.

Teológiát tanulva a szorgalmam és kitartásom is növekedett, s nem csak azért, mert elengedhetetlen pillére a papság szentségében való részesedésnek. Tanított s tanít arra, hogy a jelenben élve törekedjek boldog lenni, éppen abban, amit tennem kell.

A megtanultak számadása pedig mindig Isten nagylelkűségét és gondoskodását mutatta meg: ha megtettem a magam részét, Isten bő áldását adja arra, sőt kézzelfoghatóan mutatja meg, hogy mindig jelen van életemben. Alázattal és Isten jelenlétében élve örömmel lehet teológiát tanulni, erre törekszem magam is.

Balázs Barnabás

Válaszutak

Útkereszteződéshez értem az érettségi után, mely több irányba mutatott. Sok lehetőség közül választhattam, több szakra is beiratkoztam, és mindegyikre be is jutottam. Kettőre esett a végső választás, az egyik a kolozsvári teológia volt. Úgy éreztem, a gimnáziumi vonalat szeretném továbbvinni, valamint a teológia mindig is érdekelt, érdekesnek és izgalmasnak tartottam.

A kolozsvári teológiai éveimet, ha egy szóval szeretném leírni, azt mondanám: különleges. Boldogan gondolok vissza arra a három évre. Kisszámú évfolyam voltunk. Kevesen, de annál értékesebbek, őszinték és segítőkészek. Harmadévre nagyon jó barátságok alakultak ki. A tanáraink mindig törekedtek arra, hogy fenntartsák érdeklődésünket. Ez az én esetemben sikerült is, különösképpen a szentírás-magyarázat vonzott. Harmadév végére egy újabb választás elé kerültem. Az Úr hívását éreztem már az érettségi után, viszont akkor még nem volt bátorságom igent mondani erre a hívásra. Ebben erősített meg a kolozsvári teológia és az ott eltöltött három év. Jól emlékszem, amikor elmondtam csoporttársaimnak, hogy jelentkezem a szemináriumba, biztattak és támogattak a döntésben.

Gyulafehérvár új cél, új közösség, szigorúbb szabályok. Öt év elteltével elmondhatom, ezek a körülmények mindenképp hozzájárulnak ahhoz, hogy a szemináriumba beköltöző találkozzon önmagával, megismerje benső énjét. Így voltam ezzel én is, eljutottam a határaimig, melyek nem mindig felhőtlen, akadálymentes napok. Mégis most, ha erre gondolok, úgy érzem, szükségem volt ezekre a tapasztalatokra. Egy kispap életében a legfontosabb, hogy megismerje önmagát, a határait és a képességeit, ezek lesznek a legfontosabbak abban, hogy megállja a helyét a szemináriumon kívül.

Az idei évet a margittai Nagyboldogasszony-plébánián töltöm. A gyakorlati év egészen más, mint a szemináriumi élet. A plébániai életet nem lehet csupán elképzelni, élni kell. Jelen lenni! Szóba állni fiatalokkal, családokkal, idősekkel, betegekkel, megismerni, beszélgetni, példát mutatni és példának lenni. Mindezt egyetlenegy nagyon fontos feltétellel: őszintén, tiszta szívvel. Nagyon jól érzem itt magam, mert a közösség támogat és befogadott. Ez pedig ösztönöz a fejlődésre és a kibontakozásra.

Hálatelt szívvel, őszintén boldog vagyok, hogy a jó Isten erre az útra hívott. Sikerek és próbatételek által erősíti hivatásomat. Tapasztalom, hogy hibáim ellenére is hisz bennem, abban, hogy teljesítem azt a küldetést, amit nekem szán (rám bíz).                                                                                                   

Oros T. Roland

Az egyszerűség útján…

Még mindig előttem van első plébánosom, Pálfi János atya, aki most már a mennyei hazában van, hogy milyen gyönyörűen, a maga egyszerűségével, de ugyanakkor mélységes öntudattal mutatta be a legszentebb áldozatot és prédikált. Számomra ő és Berszán Lajos pap bácsi voltak az iránymutatók ahhoz, hogy miként és hogyan kezdjek neki annak a hivatásnak, melyet felismertem magamban, melyet Isten belém helyezett. Úgy gondolom, hogy ma sem változik a hivatás felismerése fiataljainkban. Ma is vannak példás pap bácsik, akik nagyon sok fiatalban elültetik a papi hivatás gondolatát. Ha már meg is van a példakép, akkor fontos az elindulás. Felismerni és beismerni, hogy mire is hív az Úr. Utána jön a nagy döntés. Talán ez a legnehezebb fiataljaink számára. Meghozni egy olyan életre szóló döntést, amelyről Jézus is beszél búcsúbeszédében. Nem a világból valók, de mégis a világban szolgálnak. Igen. És joggal tehetjük fel a kérdést: Miért érdemes ma teológiára jönni? Szeminaristának, kispapnak lenni? Nagy kérdés. Ahhoz, hogy valamilyen megközelítő választ adjak, ahhoz fontos az elmúlt 25 év tapasztalata. Mert ahogyan Jeremiás prófétát is az Úr már anyaméhben megformálta, és belelehelte a hivatás ajándékát, úgy tesz azokkal is, akiket ma meghív. Egy érzés, melyet nem lehet megmagyarázni, csak elfogadni és hinni benne. Mint ahogyan a Szentháromság. A hit teljessége szükséges. A híváshoz is hit kell. Elhinni, hogy kiválasztott vagy. A teológiai képzés egyfajta járulék, mondhatni, körítés. Az a hely, ahol formálódhat a hivatását felismerő. Azt a vágyat segíti elő a teológiai képzés hat éven keresztül, melyet Isten helyezett a fiatalba. Ora et Labora – ismerős a bencés szerzetesek jelmondata. Imádkozzál és dolgozzál. Ez a kettő összhangba kell legyen. Ettől válunk a theologoszokká, vagyis Istenről beszélőkké. Vagyis hithirdetőkké. A képzés megtanít arra is, hogy a legélesebb szemüvegen keresztül lássuk Isten csodálatos tetteit, s ezt tovább is adjuk örömhírként a világnak.

Kedves fiatal barátaim (és most azokhoz is szólok, akikről tudom, hogy ott lesznek ősszel a teológián), bennetek megszületett a hivatás csírája, melyet Isten helyezett el. Ne szégyelljetek igent mondani arra a hívásra, melynek mélységét úgyis csak ti értitek. Mi, a nagyobbak a teológián csak erősíteni, biztatni, bátorítani tudunk abban, hogy az a láng, mely meggyúlt a szívetekben, ne aludjon ki. Hajrá! Fel a fejjel, legyetek bátrak, ne féljetek! Merjetek igent mondani arra a hivatásra, melyre Isten nagy örömmel és szeretettel meghívott.

Kalányos Ottó

A kolozsvári Római Katolikus Teológia Kar keretén belül két intézet működik: Kolozsváron a Didaktikai Teológia és Gyulafehérváron a Pasztorális Teológia Intézet (itt folyik a papképzés). A karon alapképzés, mesteri képzés folyik, de az arra vágyóknak doktorátust is lehet szerezni.  A kar honlapján minden érdeklődő bővebb információkra talál. 

Megjelent a Vasárnap 2020/24-es számában.