2020. július 3., péntek

0
274

EVANGÉLIUM

(Húsvétvasárnap este) a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
(Jn 20,24-29)

A hit táptalaja nem az ész, hanem az imádság. Ez cseng le ebben az evangéliumi epizódban is, a Feltámadt Krisztus és Tamás között. A feltámadás valósága és titka előtt eltörpülnek a bizonyosságok, és felerősödik a hitvallás: „Én Uram, én Istenem.” Aki így ereszkedik térdre az élő Úr előtt, az már nem lesz hitetlen, hanem hívő!

Táncos Levente-György dicsőszentmártoni plébános

MEGOSZTÁS