Kneipp-terápia: a helyes vízivás

0
1353
Illusztráció • Pixabay

E témával kapcsolatosan szélsőségtől kell óvakodnunk. Évekkel ezelőtt valósággal vetélkedve itták a vizet: aki a legtöbb bírt inni, az volt a nap hőse. Akár 6-8 liter vízfogyasztása sem tartozott a ritkaságok közé. A sok víz egészséget ad? Még ma is nagyon sok ember fejében ez a gondolat él, hogy a sok víz egészséget ad. Még nagyobb butaság azt gondolni, hogy a vizet lehet helyettesíteni teával, sörrel, különböző szörpökkel, folyadékkal. Vannak éppen ellenkező gondolkodású emberek, akik heteken, sőt hónapokon át nem isznak vizet, mert szerintük ez nem tesz jót, vagy mert egyszerűen nem szeretik. Kneipp az ilyenekre mondja: vakon vágják maguk alatt a fát. Az ő meglátása szerint mielőtt az óra üt, már előtte jelzi a rezgést, és ugyancsak ő kérdezi, hogy „a remekműveket teremtő Isten szakmunkás volna? Vagy az ember hozta rendetlenségbe tökéletesen rendezett testi háztartását, amit a jó Isten megalkotott?” A végtelen bölcsességű Isten az éhséget küldi jelül arra, hogy enni kell, a szomjúságot, hogy itt az ideje az ivásnak.

Az emberi test a legtökéletesebb óragép, mondja Kneipp, amely hibátlanul járna mindig, ha nem dobna az ember szennyet, piszkot a kerekei közé. Minden embernek arra kellene törekednie – akár egészséges, akár beteg –, hogy amikor éhséget érez, táplálékot keressen, és ha szomjúság jelentkezik, vizet fogyasszon. Ez adná meg a következő, legfontosabb aranyszabályt, amely így hangzik: „Igyál, ahányszor szomjas vagy, de mindig keveset”. Kneipp mindig ezt tanácsolta betegeinek. Vannak egyének, akik nagyon kevés vizet isznak. Vannak, akik reggeli után megisznak egy pohár vizet, és egész nap beérik ezzel. Kneipp ezt azzal magyarázza, hogy az ilyeneknek a természetesen elkészített táplálék sok olyan folyékony táplálékot tartalmaz, amely kielégíti a bélnedveket, de mindig figyelembe kell venni a nyári forróságot, a fizikai munkát, és ennek függvényében kell vizet fogyasztanunk. Fontos, hogy mindenki figyeljen oda saját szükségletére, de Kneipp óva int attól, hogy az ember „vízözönnel” elárassza a gyomrát, mert ez problémákhoz vezet, vagyis– ahogy ő mondja –, megbosszulja magát. Az „igyál, ahányszor szomjas vagy, de ne sokat” mondás alatt Kneipp azt érti, hogy soha ne egy egész pohárnyi vizet vigyünk be szervezetünkbe, mert az nem tud felszívódni, nem tud igazán keveredni a gyomornedvekkel, hanem áthalad a gyomrunkon és kimoshat olyan fontos nedveket is, amelyek a táplálék emésztéséhez szükségesek lennének. Hallgassunk a szomjúságra!

Kneipp azt mondja: nem a hirtelen jött zápor termékenyíti meg a földet, hanem az, amelyik lecsepeg a parasztkalapjáról, a csendes eső, a reggeli köd. Ezek mozdítják elő legjobban a föld termékenységét. Ugyanígy érvényes ez az ivásra is, amikor lassan, szinte „kanalazzuk” a vizet. Főleg lázas forrósággal járó betegségeknél ajánlott inkább 5-10 percenként egy-egy kanállal, mint egyszerre egy pohárral meginni. Ez utóbbi nem oltja a szomjat, a bajt pedig növeli. A testnek, különösen pedig a gyomornak azért van szüksége nedvességre, hogy a saját nedveit olykor hígabbá tegye, és így könnyebben feldolgozhassa a szilárd anyagokat. Ilyenkor jelentkezik a szomjúság, és fontos, hogy hallgassunk rá, akár egészséges a gyomrunk, akár beteg. A kis mennyiségű víz hamar és könnyen elegyedik a gyomornedvvel. Ha minden félórában megismételjük,gyarapítja a nedveket, segít keringésükben, és hűsítőleg, oldólag hat a szervezetre. Rövid idő alatt megszüntetheti akár a gyomorszorulást, székrekedést is.

A modern korban sokat beszélnek és írnak a forró vagy langyos (30-35 Celsius fok hőmérsékletű) víz hatásairól. Különösen idült bajokban dicsérik. Kneipp is használta a víznek ezt a formáját, de tapasztalatai mégis arra vezették, hogy az élő hideg víz, a „meg nem ölt víz” jobb hatású, mint minden más meleg vagy langyos víz, de ki-ki válassza azt, amit a természete kíván.

Hogyan rendezzük az ivást étkezés közben? Kneipp tanácsa: egyetek mértékkel, igyatok keveset, de evés közben soha. Ezalatt azt érti, hogy aki evés előtt szomjas, igyék. A szomj a nedvpangás jele, a gyomornedvek sűrűek és hígításra szorulnak. Étkezés közben lehetőleg keveset igyunk, hogy a tiszta gyomornedv hassa át az étel legkisebb részét is, így könnyebb lesz az emésztés. Ha étkezés után bizonyos idő eltelt, a gyomorban képződött ételpéphígítást kíván, más szóval étkezés után 1-2 órával igyunk. Ma már az orvostudomány is osztja Kneipp nézetét, miszerint nagyon sok gyomorbetegség kiküszöbölhető az ivásban való mértékletességgel, ha odafigyelünk a vízfogyasztásra, annak mennyiségére és különösen arra, hogy étkezés közben lehetőleg csak nagyon keveset igyunk – inkább előtte vagy utána.

Péter M. Imelda nővér

(Nyomtatott formában megjelent a Vasárnap hetilap 2018. december 9-ei számában.)