Mit tegyünk most, a járvány okozta helyzetben, arra az új helyzetre készülve, ami a járvány megszűnése után vár ránk? Mire tanított meg ez a bezártság? Életünk nagyrésze visszarendeződik, változatlan rendben fog folytatódni, alapvető radikális, új dolgokra nem kell felkészülnünk. Mégis igaz, hogy olyasmi történt és történik velünk, aminek lesznek most még nem látható következményei, hatásai, új lehetőségei.
A Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorális Bizottsága összegyűjtött néhány olyan gondolatot, javaslatot, amelyek az online pasztoráció időszakában a hívek visszajelzéseiből, kérdéseiből, megosztásaiból, illetve a lelkipásztorok tapasztalataiból születtek.
- Akár több az időnk, akár kevesebb, napi 15-30 perc elmélkedésre tudunk időt szakítani. Ez a bezártság lejárta után rendszeressé is válhatna. Ehhez nyújt segítséget már most pl. a családpasztorációs központ Reggeli csendesség című elmélkedéssorozatával.
- Tudatosan kereshetjük azokat a dolgokat, amelyek erősítik bennünk az Isten iránti bizalmat: ilyen szentírási részek olvasása; emlékek felidézése a saját és családi életünkből; prédikációk, tanítások, elmélkedések hallgatása által.
- Született-e valami új jó szokásunk a karantén ideje alatt egyéni szinten vagy a családunkban, amit értékesnek érzünk? Hogyan lehetne ezt megőrizni akkor is, ha lejár ez a különleges időszak? Például sok olyan család van, ahol együtt imádkoztak a házi oltár körül. Hallottunk családi beszámolókat arról, ahogyan a gyerekek megrajzolták a keresztút állomásait, az apa befóliázta és ezeket használva végezték a keresztutat. A házi szentsír elkészítése is népszerű volt, ugyanígy a húsvéti gyertya otthoni közös elkészítése is.
- Történt-e velünk valami olyan a járvány ideje alatt, ami Istenről tanúskodik (pl. „hétköznapi csodák”, imameghallgatás, gyógyulás, védelem vagy Isten gondviselésének valamilyen más megtapasztalása)? Hogyan tudnánk ezt most megörökíteni, hogy ne feledkezzünk meg róla, és akár megajándékozni ezekkel a tapasztalatokkal másokat is (pl. naplóírás, blog, levelezés)?
- Javasoljuk a hálaadás helyeinek, az úgynevezett „fogadalmi helyeknek” a megtartását a családi otthonokban (gondolunk itt a családi oltárokra: ezeket továbbra is szorgalmazni, hogy megmaradjanak), de akár a helyi közösségben is. A fogadalmi helyeknél lehet majd a járvány elmúltával a családdal/közösséggel imádkozni, megköszönni Istennek, hogy áldása a miénk.
- A szűk családunkon, szeretteinken kívül kiket bízott még ránk a mostani időkben Isten? Mit tudok tenni értük most, hogyan tudom építeni a kapcsolatokat a rám bízott személyekkel úgy, hogy ez a karanténos időszak ne gyengítse hanem erősítse a köztünk lévő szeretetet (pl. plébániai közösség, szomszédság, tágabb család, munkatársak, lelkiségi vagy imacsoport, régi ismeretségek stb.)?
Ferenc pápa április 21-én levelet írt az emberiségnek a járvány utáni időszakra vonatkozóan. Levelének elolvasásával további útmutatást kaphatunk ahhoz, hogyan keressük meg ennek az embert próbáló időszaknak a pozitívumait és használjuk ki lehetőségeit.
A Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorális Bizottsága
