Szivárvány

0
602

Itt, Angliában, ahol ért engem ez a sajátos helyzet, egy szép kezdeményezés az, hogy főleg gyerekek szivárványt rajzolnak, festenek és azt kiragasztják az ablakba egyrészt annak a reménynek a kifejezéseként, hogy „a vihar után következik a szivárvány”, másrészt meg az egészségügyben, élvonalban „harcolóknak” szánt köszönetként, bátorításként.

Tegnap esti sétám egy részét szivárványkeresésre fordítottam. Rácsodálkoztam a sokféle alkotásra: a legegyszerűbb gyerekrajztól a profizmust sugalló műig. Volt, ahol plüssmacik vigyáztak a szivárványra, máshol kivilágították azt, vagy pedig a hála szavait is odaírták alá…

Különösen jót tett a lelkemnek ez a séta… A kreativitás, de főleg a mögötte megsejthető szeretet és szolidaritás jobb kedvre derítettek. De ennél több is történt: ismét nagyon közel jött a szívemhez a Biblia szivárványa, Isten velünk, mindenkori emberekkel kötött szövetségének jele. És eszembe juttatta egy régebbi emlékemet is, amikor kissé megterhelt és kétségektől gyötört lélekkel érkeztem meg lelkigyakorlatom helyére. Az időjárás előrejelzés sem ígért semmi jót a hétre. Zuhogott is az eső érkezésemkor, annak rendje módja szerint. Vacsora után  kissé csitult a zuhé, én meg “kimerészkedtem” egy kis sétára. Gondolataimba merülve szinte észre sem vettem, hogy elállt az eső. Hirtelen felnéztem, mintha valaki megérintett volna, és az égen addig soha nem látott szépségű, dupla szivárványt pillantottam meg. Bevallom, személyes ígéret jelének tekintettem: “Ne félj, itt vagyok, hűségesen szövetségemhez”. Életem egyik meglepetésekben leggazdagabb lelkigyakorlata volt az, tele – elnézést, kedves meteorológusok – az előrejelzést megcáfoló napsütéssel.

A szivárvány – akárcsak Isten országa – már itt van köztünk. Nemcsak az angliai ablakokban… Hanem itt az emberi kapcsolatainkban, az újra tanult hálában, a felértékelődött szeretetgesztusokban, a természetre való újratanult rácsodálkozásban, az addig észre sem vett vagy netán még le is nézett szolgálatok megbecsülésében,  az összefogásunkban, a leegyszerűsödött életmódunkban… megállok hétnél csupán a szimbolika miatt – a színeket ki-ki szabadon hozzárendelheti, a sávokat személyesre cserélheti… Csak egyet kérek: vigyázzunk erre a szivárványra a vihar elmúltával is!