7+1 kérdés: Kémenes Lóránt Zoltán válaszol

0
2525

Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot! Kémenes Lóránt Zoltán kolozsvári főesperes-plébánost Serbán Mária kérdezte.

1. Mi jót hozott az életébe a vesztegzár?

Nálunk székelyeknél a „veszteg maradás” azt jelenti, hogy helyben maradok, ott vagyok, ahol a helyem van. Így egyből nem olyan félelmetes ez a szó.

Az elmúlt közel két hónap határidőnaplómban meglehetősen betáblázott időszaknak ígérkezett. Még mielőtt megjelent volna az első katonai rendelet, munkatársaimat kértem, hogy maradjanak otthon. Aztán amint megjelent az otthonmaradási kényszert megerősítő törvény, elkezdtem megtanulni valami mást. Nem mondom, hogy újat, de mást. Mi jót hozott ez az időszak? Alapvetően azt, hogy rávettem rebellis önmagam, hogy betartsam a szabályokat, hogy ne legyek mindenkinél okosabb, ne legyek megmondó-ember, hanem csendben maradjak veszteg.

2. Mi egy mostani hétköznapja legkiemelkedőbb eseménye?

Alapvetően a szolgálat. Ennek egyik szintje a liturgia, a másik pedig a plébániai kétkezi szolgálat. Nem árulok el titkot, március derekától jómagam végzem a teljes konyhai szolgálatot. Remélem, hamarosan átadhatom, de addig is kiemelkedő eseménye a napnak a plébániánkon szolgálatot teljesítő papoknak és kispapnak a kiszolgálása, az, hogy minden nap ízletes étel kerüljön az asztalra.

3. Mit sajnál, hogy nem tett meg a járvány „kitörése” előtt?

Nem érzek törést a két időszak között. „Mi lett volna, ha?” Amit akkor nem tettem meg, most kompenzálásként nem áll szándékomban megtenni. Akkor lett volna talán ideje bizonyos dolgoknak, most már más nap, más kihívás van. Ami meg újratervezhető, annak most is látom megvalósítási lehetőségét.

4. Mi a legutóbbi hála-morzsája?

A vasárnapi plébániai ebéd elkészítését felajánlotta egy áldott testvérünk. Minden falatnál óriási hálát éreztem.

5. Mitől fél, amikor fél?

Hamvas Béla szavai jutnak eszembe: „ A világ minden időben kedvezett az olyan gondolatoknak, amelyek rémületet keltenek. Az emberek, különösen a tömegek, szeretnek rettegni.” No, ha félelemnek lehet nevezni, hát attól félek, hogy ne váljak az ilyen tömeg részévé.

6. Mi volt az idei húsvét legszebb pillanata az ön számára?

Az egyszerűség, a csendesség, a mély megélés és a hitelesség. Annyira egybecsengett nekem a két üresség: az üres templom és az üres sír. Bár mindkettő üres volt, a Mester mégis megjelent.

7. Mit vár, mit szeretne a járvány megszűnése után önmagától, a környezetétől, a világtól?

Nagyon sokan karantén-naplót vezetnek, ahol minden az „én”-ről szól. Nem érzem a közösségben, népben, nemzetben való gondolkodást és élést. Csak ezt a pillanatnyi „én”-képet.  Ha most el is múlik egy járvány, érkezhet egy következő. Sőt, jöhet egy második félidő is, ami akár valós, akár generált lesz. Tényleg az „én” a fontos, vagy Az, akitől én én lehetek? No az erre adott válaszokat várom, ha egyáltalán még fontos lesz embereknek gondolkodni és nem a visszarendeződés nagy energiabefektetéséről fog szólni a közeljövő. Mindemellett pedig az egészséges kézfogás, az ölelés megélését várom… magyarán a nagyon rövid időn belül sokakba mesterségesen kódolt félelemnek a feloldódását.

+1. Mit kérdezne most a feltámadt Jézustól, ha találkozna vele?

Mindenek előtt bocsánatot kérek, de nem értem a kérdésben lévő „ha” szócskát. Ha találkoznék? Számomra teljesen természetes, hogy találkozom vele. És nem csak a szentmisében. Ő jelen van és hagyja, hogy legmeredekebb érzéseimet is megosszam vele, no meg az olyan kérdéseimet is, hogy:  úgy-e úgy szeretsz, hogy még mindig nem vársz el tőlem semmit?