A pápa a diákokért és a tanárokért imádkozott szerdán – A keresztény élet megmaradás Jézusban

0
682
Ferenc pápa a reggeli homílián. Fotók: Vatican News

Az Úr öntsön bátorságot a tanulókba és az oktatókba, hogy haladjanak a pandémia idején – fohászkodott a szerda reggeli szentmisén Ferenc pápa. Homíliájában megállapította: a keresztény élet a kölcsönös megmaradás misztikája. Mi megmaradunk Jézusban, Jézus megmarad bennünk.

Húsvét ötödik hetének szerda reggelén, amikor a világegyház a Fatimai Szűzanya emléknapját ünnepli, a Szent Márta-házban erre a szándékra imádkozott a pápa: „Imádkozzunk ma a diákokért, a tanuló fiatalokért és a tanárokért, akiknek új módozatokat kell kitalálniuk, hogy haladhassanak a tananyaggal. Az Úr segítse őket ezen az úton, adjon bátorságot és sok sikert!”

Aki Jézusban marad, sok gyümölcsöt terem

Homíliájában a pápa János evangéliumának mai szakaszát (Jn 15,1-8) elemezte, amelyben Jézus ezt mondja tanítványainak: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. (…) Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek.”

Ferenc pápa így elmélkedett: Az Úr azt mondja, hogy maradjunk meg benne. A keresztény élet az, ha megmaradunk benne. Jézus a szőlő hasonlatával él, vagyis úgy maradjunk meg benne, mint ahogy a szőlővesszők a szőlőtőn. Ez a megmaradás nem passzív, nem alszunk el az Úrban, mintha édesdeden szundikálnánk. Cselekvő megmaradás és egyben kölcsönös is. Hogy miért? Azért, mert Jézus azt mondja: „Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok.” Tehát Ő is megmarad bennünk, nemcsak mi Őbenne. Kölcsönös megmaradás.

A keresztény élet a kölcsönös megmaradás

Ez a kölcsönös egymásban maradás egy misztérium, az élet gyönyörű misztériuma – folytatta elmélkedését a pápa. Igaz, a szőlővesszők a szőlőtő nélkül tehetetlenek, mert nem jut el hozzájuk az életet adó nedv, amire szükségük van ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjenek. De a fa, a szőlőtő is rá van szorulva a szőlővesszőkre, ugyanis a gyümölcsök nem a fára, a szőlőtőre vannak aggatva. Kölcsönösen szükségük van egymásra, ez a kölcsönös megmaradás eredményezi a gyümölcsöt. És ez a keresztény élet – fűzte hozzá a pápa. Igaz, a keresztény élet a parancsolatok betartása is, amit meg kell tenni. A keresztény élet a nyolc boldogság útján való járás, ezt is meg kell tenni. A keresztény élet az, ha irgalmas cselekedeteket hajtunk végre, ahogy az Úr az evangéliumban tanítja, ezt is meg kell tenni. De van más is: ez a kölcsönös megmaradás. Mi Jézus nélkül nem tehetünk semmit, ahogy a szőlővesszők tehetetlenek a szőlőtő nélkül. Ő pedig úgymond nélkülünk nem tud semmit tenni, mert a gyümölcsöt a szőlővessző termi, nem a fa, a szőlőtő. Ez a kölcsönös megmaradás adja a bőséget, a termést.

Miért van szüksége ránk Jézusnak?

Ferenc pápa ekkor merész kérdést fogalmazott meg: Mi szüksége lehet a szőlőtőnek a szőlővesszőkre? Az, hogy gyümölcsöt hozzanak. Miért van szüksége ránk Jézusnak? A tanúságtételünk miatt. Amikor az evangéliumban azt mondja, hogy legyünk világosság, így fogalmaz: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16)

Ez azt jelenti, hogy Jézusnak szüksége van a mi tanúságtételünkre. Arra, hogy tanúskodjunk az ő nevéről, mert a hit, az evangélium a tanúságtétellel növekszik. Jézusnak szüksége van a mi tanúságtételünkre, hogy az egyház növekedjék. Ez tehát a kölcsönös megmaradás misztériuma. Jézus, az Atya és a Szentlélek bennünk marad, mi pedig megmaradunk Jézusban.

Tanúságtételünk által növekszik az egyház

Jót fog tenni nekünk, ha elgondolkodunk ezen: megmaradni Jézusban, Jézus pedig megmarad bennünk. Megmaradni Jézusban, hogy eljusson hozzánk az éltető nedv, az erő, hogy megigazuljunk, megkapjuk az ingyenességet, hogy termékenyek legyünk. Ő pedig bennünk marad, hogy erőt adjon, és ezáltal gyümölcsöt teremjünk, megadja nekünk a tanúságtételhez szükséges erőt, amely által növekszik az egyház. Jézussal való kapcsolatunk bensőséges, misztikus, szavak nélküli kapcsolat. „De atyám, hagyjuk ezt a misztikusokra!” Nem, ez mindannyiunknak szól. Apró gondolatokkal: „Uram, tudom, hogy te vagy: adj nekem erőt, és megteszem, amit mondasz”. Ez a bensőséges párbeszéd az Úrral. Az Úr jelen van, bennünk van, az Atya bennünk van, a Lélek jelen van bennünk: megmaradnak, de nekem is meg kell maradnom bennük.

Kölcsönösen szükségünk van egymásra

Homíliája végén a pápa így fohászkodott: Az Úr segítsen megértenünk, megéreznünk ennek a megmaradásnak a misztikáját, amit Jézus úgy kér tőlünk. Sokszor, amikor a szőlőtőről és a vesszőkről beszélünk, megállunk a szőlőműves, az Atya alakjánál, foglalkozásánál. A termő ágat megmetszi, amelyik nem hoz termést, azt levágja. Ez igaz, de nem minden. Van más is. Ez a segítség: a bizonyítékok, az élet nehézségei, azok a korrekciók, amiket rajtunk végez az Úr. De ne álljunk meg itt – biztatott a szentatya. A szőlőtő és a szőlővesszők között találjuk ezt a bensőséges megmaradást. Nekünk, szőlővesszőknek, szükségünk van az életnedvre, a szőlőtőnek pedig a gyümölcsökre, a tanúságtételre – mondta végül a szerda reggeli szentmisén Ferenc pápa.

A pápa a híveket lelki áldozásra buzdította, a szertartást szentségimádással és eucharisztikus áldással zárta, majd elimádkozta a Fatimai Szűzanya imájának két versszakát.

Forrás: Gedő Ágnes/Vatican News