Hiszem, hogy Istennek ezzel a tapasztalattal is terve van számunkra

„Üdvözlégy, kegyes Szent László király” – énekelnék (énekelnénk) vasárnap a nagyváradi székesegyházban… kicsik és nagyok, papok híveikkel… az egyházmegye plébániáiról, faluról, városról, határon túlról érkezettek… zarándokok… Ehelyett most marad az üres templom…(hiszem, csak) a látszólag üres templom! Marad az internet, a rádió, a virtuális szentmise. Marad a hit. Marad a Lovagkirály tisztelete, az ő közbenjárását kérő ima.
Hogy mit jelent húsvét V. vasárnapja a nagyváradi egyházmegye számára, és hogy mint jelent idén ez az ünnep, arról Böcskei László megyés püspököt kérdezzük.

2020. május 10. – a nagyváradi egyházmegye naptárában a húsvét V. vasárnapja mellett piros betűkkel Szent László Zarándoklati Nap van feltüntetve. Miért van ez így, amikor az általános naptárban Szent László királyt június 27-én, oltárra emelésének napján ünnepeljük?

Gróf Széchenyi Miklós nagyváradi megyés püspök 1914. április 2-án kelt körlevelében közli az egyházmegye papságával, hogy X. Pius pápa engedélyezte Szent László egyházmegyei ünnepét. A püspök így okolja meg a pápához intézett felterjesztését: „Sajnálattal láttam ugyanis, hogy Szent László emlékét nem ülhettük megillető módon június 27. napján, amit a munkaidő, a hatóságok távolmaradása, az iskolai ifjúság hazaszéledése idézett elő, pedig Szent Lászlót mint a legdaliásabb magyar királyt, mint a vitézség, igazságszeretet és életszentség személyesítőjét, mint a nagyváradi püspökségnek és káptalannak az alapítóját, ki annyi szeretettel vonzódott az általa alapított Nagyvárad városához, hogy ezt választotta ki még testének nyugvó helyéül is úgy kell ünnepelnünk, hogy abban a hatóságok, iskolák és egyes emberek a keresztény katolikus és magyar lélek nemes büszkeségével és örömével osztozzanak. A Főtisztelendő Székeskáptalanom meghallgatása után tehát azt kértem az apostoli szentszéktől, hogy szent alapítónknak és az egyházmegyém pártfogójának ünnepét olyan időben tarthassuk, amikor a magyar társadalomnak minden tagja bevonható az ünneplésbe (…) Az apostoli szentszék úgy rendelkezett, hogy ezt az ünnepet a húsvét utáni IV. vasárnapon (húsvét V. vasárnapján) tarthassák meg.”

Ettől kezdve a Schlauch Lőrinc bíboros, nagyváradi püspök által 1892-ben készíttetett hermával, a székesegyház kertjében megtartották a Szent László-körmenetet is. Még 1918 után is minden esztendőben 1949-ig bezárólag. Az 1950-1960 közötti időben a körmenetet herma nélkül, a templomban tartották, az ereklyét tartalmazó kapszulát pedig egy díszes párnán vitték. 1961-ben a körmenetet még mindig a székesegyházban tartották, de már a hermával: délután 3 órakor a Szent Lászlót ábrázoló majolika dombormű előtti kis „oltárra” helyezték a hermát, a szentmise kezdetén pedig a papság körmenetben vitte a szentélybe.

1992-ben, Szent László szentté avatásának 800.évfordulóján visszaállt az ünnepség eredeti formája, és újra megtartottuk a körmenetet a székesegyház kertjében. 2010-től Egyházmegyei Zarándoklati Napként ünnepeljük húsvét V. vasárnapját, a körmenetet pedig a székesegyházhoz közeli utcákon, a Petőfi Sándor park megkerülésével tartjuk. 2017-ben, Szent László király szentté avatásának 825. évfordulóján Szent László-évet hirdettünk meg, a körmenettel pedig a székesegyháztól a nagyváradi várba, Szent László király temetkezési helyére zarándokoltunk. Ekkor volt részünk abban a felejthetetlen élményben, hogy 461 év után Nagyváradon fogadhattuk a jelenleg a győri székesegyházban őrzött Szent László-koponyaereklyét.

Hogyan készül most erre a „rendkívüli” ünnepre, a – hívek nélküli! – zarándoklati napra a főpásztor?

A szükségállapot kihirdetésekor, már márciusban borúlátó voltam az egyházmegyei zarándoklatunkkal kapcsolatban. Akkor még reménykedtem abban, hogy a nagyváradiakkal közösen fogunk tudni ünnepelni, de tartottam attól, hogy nem fogadhatjuk majd a zarándokokat, akik az elmúlt években egyre nagyobb számban sorakoztak fel Szent László tiszteletére a nagyváradi székesegyházban. A szükségállapot meghosszabbításakor világos lett előttem, hogy egyházmegyénk nagy ünnepét is zárt ajtók mögött kell megünnepelnünk. Csendes szomorúságomban vértanú püspökeinkre gondoltam és azokra, akik hosszú éveken keresztül, a fogság idején úgy el voltak zárva a külvilágtól, hogy csak lélekben végezhettek szentmisét, tarthattak ünnepeket, és mégsem törtek meg! Kitartottak a hitben, a bizalomban, az imádságban, az áldozatvállalásban.

Az ünnep történetének fejezeteit szemlélve láthatjuk, hogy egészen rendkívüli ez az idő, és azokra az évekre emlékeztet, amikor a kommunista diktatúra lehetetlenítette el a nyilvános körmenetet. Paradox módon most még ennyit sem tehetünk, hiszen csak zárt templomban mutathatjuk be az ünnepi szentmisét. A hívek jelenléte nélkül ünnepeljük Szent László királyt a nagyváradi székesegyházban!!! A kérdésed jó: hogyan készül erre az ünnepre a főpásztor? Valóban, készülni kell az ilyen ünneplésre! Nagyon hiányoznak a hívek, a zarándokok és az ünnep előkészületeinek hangulata, ami alaposan megmozgatta munkaközösségünket is ezekben a napokban. Az előkészület a központban és a plébániákon átjárta mindennapjainkat, most pedig minden csendes!!! Hiszem, hogy Istennek ezzel a tapasztalattal is terve van számunkra. Az elmúlt évek gyakorlatától eltérően kell megtartsuk, de Szent László ünnepe ugyanolyan bátorítást és erőforrást hordoz magában, mint eddig. Ezért gondolom, hogy Isten ebben az évben, Szent László ünnepén egy egészen különleges, személyes módon akar velünk találkozni. Számomra, és úgy gondolom, hogy papjaim és híveim számára is ez elsősorban a türelmes áldozatvállalás útja lehet.

Püspök atya névadó szentje, városunk alapítója életének, tetteinek mi lehet most a legaktuálisabb üzenete számunkra?

Van egy kedves mondatom, amit sokat szoktam használni Szent László királlyal kapcsolatosan. A Szent László-évet meghirdető évben használtam először: „Itt az idő és az alkalom, amikor újból megnyílhatnak Szent László forrásai.” Merítsünk ezekből, és akkor Isten áldása sem fog elkerülni bennünket. A forrás frissességet jelent! Ez a leghőbb vágyam: lelki frissességet teremteni magunkban és környezetünkben. Szent László ebben példaképünk és közbenjárónk.

Május 10-én, vasárnap, a nagyváradi székesegyházban 10 óra 30 perctől imádságos ráhangolódással készülnek a 11 órakor kezdődő szentmisére, melyet a főpásztor mutat be a Szent László-herma jelenlétében. Az egyházmegye Facebook-oldalán, illetve az Erdélyi Mária Rádió hullámhosszán közvetített, de a hívek jelenléte nélkül bemutatott szentmise végén a főpásztor az alapító szent ereklyéjével és közbenjárását kérve ad áldást a városra, az egyházmegyére, különösképpen a gyógyulást remélő szenvedőkre.