Távpróbák közelről

Hogy gyakorol a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek és Ifjúsági Kar a járvány idején?

0
364
A szovátai Mariánum ház, 2018. októberében

Bár most a járvány idején csendes a szovátai Marianum ház, a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek és Ifjúsági Kórus mégsem hagyta abba az együtt éneklést. A legkisebb, óvodáskorú kóruselőképzősöktől kezdve, a Kicsinyek kórusán át a felnőttkórusig mindenkit igyekeznek elérni a „vándortanítók”, akik most az internet adta lehetőségek segítségével „járják be” a nyárádmenti településeket azért, hogy a gyerekeknek – és szüleiknek – lehetősége legyen énekelni, gyakorolni, ismételni, kapcsolatban lenni. Nagy Éva Vera iskolanővért, Lokodi Annát és Lokodi Emőkét kérdeztem a „vesztegzáras kórusélet” kapcsán.

Hogyan képzeljük el ezt az időszakot a kórus életében, hogy sikerül „találkozni”, gyakorolni?

Vera nővér: Fontosnak érzem a kapcsolattartást ebben a kényszerű elszigetelődésben. Ezért gyorsan rátaláltunk a zoom-ra, mely kiválóan alkalmas arra, hogy rendszeresen „találkozzunk” gyerekekkel, tanárokkal, felnőttekkel. Nagy létszámban jelen vannak a megbeszélt időpontokban, sőt sokan írják, hogy „már várjuk” – ebből azt gondolom, hogy fontos a kapcsolat mindenkinek. Fontos, hogy látjuk egymást, biztatjuk, inspiráljuk egymást. A beszélgetés, közös ima után az éneklés következik. Vannak nagy csoportos „összejövetelek”, ahol az egy szólamú éneklés oldható meg: egyházi énekeket, gregoriánokat, népdalokat tanulunk, énekli ki-ki az otthonában. Van, hogy egy egész család ül a kamera előtt. Nagyon gazdag ének-kincset osztunk meg egymással, erre alkalmat adnak a nagyböjt, a nagyhét, a húsvét ünnepéhez kapcsolódó szebbnél szebb templomi énekeink, de a tavaszi népszokások népi énekei is.

Anna: A gyermekkar tagjai heti három alkalommal találkoznak, ezzel a videokonferencia-szerű megoldással: hétfőn alt, szerdán szoprán szólampróbán, csütörtökön meg közös „kóruspróbán”. A szólampróbákon egy-egy mű bizonyos szólamát hallgathatják a gyerekek, amelyet valamelyik kórusvezető énekel nekik. Sajnos egyszerre nem tudunk énekelni, hiszen a legkisebb késés is zavaró, de mindenki otthon, figyelve a megosztott kottát, hallgatva a szólamot, kikapcsolt mikrofonnal énekelheti, gyakorolhatja. Amikor már elég jól megy, akkor akár egyesével el is énekelheti a többieknek. Ez egy kiváló lehetőség arra, hogy olyan képességeket fejlesszünk, amire talán az eddig megszokott kóruspróbán nem adatott meg a lehetőség, idő szűke miatt, ez meg az önálló éneklés, önálló gyakorlás.

A fegyelemmel és a figyelemmel nincs gond online?

Emő: Lassan egy kerek hónapja tanítunk online, és egyszer sem volt gond a fegyelemmel, sőt a figyelemmel sem. Kicsi, nagy együttesen próbál kapaszkodni. Figyelemmel követik a gyerekek az órákat és aktívan vesznek részt, amiben csak tudnak. Szorgalmasan gyakorolnak egyik alkalomtól a másikig. Szépen kialakultak az időpontok, így minden gyerek tudja, hogy melyik nap milyen programba, tevékenységbe kapcsolódhat be. Volt egy nagyon kedves jelenet, amikor az egyik aranyos fiúcska, az autóból édesanyja mellől kapcsolódott be a kóruspróbába.

Épp milyen művekkel folyik a munka?

Vera nővér: A szólampróbákon Bartók Béla Levél az otthoniakhoz c. művét tanuljuk, a Zsigmond-kori töredék Surrexit-et, Pergolesi Stabat Mater tételeit, majd pedig Kodály Zoltán Vejnemöjnen muzsikál c. művének szólamait. A kóruséneklést nélkülözzük, mindenki csak a saját hangját hallja a vezetőé mellett. Ez így sokkal nehezebb, de igen fejlesztő hatású. Azzal is próbálkoztunk már, hogy a vezető másik szólamot énekel, s kinek-kinek hozzá kell énekelnie a saját megtanult szólamát.

Amiben sok örömöm van, az a szolfézs órák. A gyerekeknek sokkal több idejük van gyakorolni, így nagy léptekben fejlődnek is. Ilyen módon a szovátai Mariánum Kodály-műhelyében a szakmai munka folytatódik, most több a lehetőség arra, hogy az élményszerű kórusénekléshez szükséges elméleti ismeretek, hallásfejlesztő, kottaolvasási gyakorlatok terén fejlődjünk. Annak is nagyon örülök, hogy az évek során nálunk megfordult önkéntes tanárok, egyetemisták sorra ajánlják fel segítségüket, így Gráf Zsuzsanna Liszt díjas karnagy, Magyarország Érdemes Művésze intenzív zenetanár-képzést tart zoom-on, doktorandusz zongoraművész-önkéntesünk zongora órát tart, de van ajánlat matematika gyakorlásra is. Furulyát is tanulunk, van hangképzés és népzene óra, zenehallgatás, műveltségi kvízek a kórus Facebook-csoportjában.

Anna: A kóruselőképzős  gyerekeknek, csoportokat hoztunk létre a közösségi portálokon, ahová énekelni való kottákat, hangfelvételeket, zeneműveket, kis játékokat töltünk fel. Ezek talán segíthetik, hogy a gyerekek otthon is énekelgessenek. A legkisebb zeneovisainkat pedig videó üzenetben szólítjuk meg, és hívjuk énekelni, mesét hallgatni, játszani.

Vera nővér: Fontos, hogy a közelséget is átéljük ebben a távolságtartásra épülő időszakban. Nem véletlenül foglalkozunk Bartók Béla egynemű kari művei közül azzal, amiről Guttman Misi bácsi azt mondta, hogy Bartók egyházi műve a Levél az otthoniakhoz, melynek szövege: „Áldást, békességet kívánok házamnak, kívánok házamnak, apámnak, anyámnak, emlékezetben, hogy engemet tartsanak. Mikor elhagytam a szülei házat, híres kis falumat, szép magyar hazámat, akkor szállt szívemre igen nagy búbánat. Kívánom, az Isten áldja meg kendteket, szerencsétlenségtől ójja mindenünket. Szíveteket soha bánatba ne ejtse, nemzetemet soha semmi baj ne érje!”

Március 26-ai kóruspróbán • Fotó: Marianum, Szováta/Facebook oldal

Mikházáról hogy megy a „vezénylés”?

Emő: Anna az egyik szobában, én meg a másikban. Van, hogy Kodály Zoltán gyakorló füzeteiből csendül fel egy-egy gyakorlat vagy éppen az említett Bartók műből hallatszanak át dallamfoszlányok egyik szobából a másikba. Megesik, hogy szaladgálunk egymáshoz hangos kiáltásokkal: Te látod a gyerekeket?!

Igaz, hogy nem minden lehetséges az online tanítással, mégis megpróbálkozunk kihozni valami jót ebből a helyzetből is. És igen, van, ami akár egészen jól tud működni. Olyan szép élmény volt, amikor az első online kórustalálkára mindenki csörtetett, hogy be tudjon kapcsolódni. Megosztottuk egymással örömeinket, félelmeinket. Nevettünk, énekeltünk, imádkoztunk. Jó megtapasztalni a gyerekek lelkesedését és szorgalmát. Tudják, hogy ez az idő arra is felhasználható, hogy feltornázzuk magunkat valamiből, amire esetleg eddig nem volt elegendő időnk. Igyekszünk folyamatosan valami érdekességet megosztani egymással, ebben segítségünkre vannak a nagyobbacska kórustagok is, akik kifinomult ízléssel megosztanak már a többiekkel egy-egy szép koncertfelvételt vagy előadást. 

Anna: A kényszerszünet elején, még nem mertük mi sem azt remélni, hogy ez az időszak akár fejlődéssel is járhat. A távpróbák eleve a közösségi élményszerzés céljával indultak, illetve azzal, hogy ezekben a hetekben ne „rozsdásodjon be” a hangunk. Sokak számára, akik kis lakásba vannak kényszerülve, vagy nincs játszótárs, testvér a közvetlen közelükben, sokat jelentenek ezek a próbák. Az csak ráadás, ha ez a találkozás, hasznos akár fejlesztő is számukra.

Számomra lassan kezd egyre barátságosabbá válni az online tanítás, de már várom, hogy újra halljam megszólalni a kórust „hús-vér” valóságában. Ez az időszak számunkra, tanítók számára is alkalmas a fejlődésre, gyakorlásra. Ahogy Vera nővér említette, hetente többször veszünk részt zenepedagógus-továbbképző online órán is, amelyet Gráf Zsuzsanna karnagy vezet, és ez is ajándék számunkra.

Most a nagyheti szent napokon Ünnepi közös ének címen találkozunk videó-chaten a felnőttkórus tagjaival, a gyerekek családtagjaival együtt, és a nagyheti liturgia különösen szép énekeit énekeljük el. Közösségformáló ereje van ennek a kezdeményezésnek is, amely szintén Vera nővér ötletéből született.

Van olyan – magyar – kórusmű, amit most különösképpen ajánlanátok nekünk meghallgatni – kicsit felszusszanni, elpityeredni, erőt meríteni?

Talán Kodály Zoltán Ave Maria c. művét, Gabi néni (Czakó Gabriella) vezényletében.