Tíz éve hunyt el Bálint Lajos, a gyulafehérvári főegyházmegye első érseke

0
1360
Bálint Lajos érsek • H. Lukácsovits Magda fesménye (részlet) • Püspöki arcképcsarnok, Gyulafehérvár • Dicu Adrian felvétele

Pontosan ma tíz éve, 2010 húsvétvasárnapján, papságának 53., püspökségének 29., és nyugalomba vonulásának 17. évében, 81 éves korában hunyt el Bálint Lajos, a gyulafehérvári főegyházmegye első érseke.

Bálint Lajos Csíkdelnén született 1929. július 6-án. A középiskolát Csíkszeredában, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte 1948–1957 között, háromévi katonai munkaszolgálat közbejöttével.

Isten szolgája Márton Áron püspök 1957. április 28-án szentelte pappá. Segédlelkész volt 1957-től Sepsiszentgyörgyön, plébános 1962-től Futásfalván, majd 1968-tól Csíkszentdomokoson, ezt követően 1978-tól főesperes-plébános Székelyudvarhelyen. 1981-ben novai címzetes püspökké, gyulafehérvári segédpüspökké nevezték ki. Püspökszentelése 1981. szeptember 29-én volt Gyulafehérváron. 1990-től, Jakab Antal visszavonulását követően gyulafehérvári megyéspüspök, majd 1991. augusztus 5-től a gyulafehérvári főegyházmegye első érseke. Súlyos szívbetegsége miatt 1993-ban benyújtotta lemondását, amelyet a szentatya elfogadott, így 1993. október 18-tól nyugalomba vonult, nyugdíjas éveit Marosfőn, majd haláláig Székelyudvarhelyen töltötte.

Halálára készülve írta a következőket: „Több mint egy évtizede ennek várásában éltem. Amit visszavonulásomkor elmulasztottam, egyik egyházatya (Nazianzi Szent Gergely) gondolataival pótolom. Még ha alkalmas kormányos is lettem volna a nagy változások hullámai miatt, úgy érzem, hogy a főegyházmegye kormányzását át kellett adnom nálamnál alkalmasabbnak. Isten áldását kérem rátok, kedves jó hívek, akik elfogadtatok hiányosságaimmal és sok-sok hibámmal. Megbántásotokért bocsánatot kérek. Nem szűntem meg értetek, munkatársaimért és különösen azokért a papjaimért imádkozni, akik hiányosságaimat pótolni igyekeztek. Köszönöm a pap testvéreknek, hogy a szokásos szentmisét híveik közösségében értem elvégzik. Mindent köszönök a gondviselő Istennek és azoknak, akik a véget késleltették és elviselhetővé tették. Népemet, mert az enyém, a Szentháromságnak, lelkemet Üdvözítőnk irgalmába, a Szűzanya és Szent József oltalmába ajánlom.”

Bálint Lajos érseket végakarata szerint szülőfalujában temették el. Emlékére szobrot avattak Csíkdelnén 2015. június 21-én a Keresztelő Szent János oltalmába ajánlott műemlék-templom búcsúünnepe keretében, Jakubinyi György érsek és Tamás József püspök jelenlétében a plébániatemplom kertjében.

Szoboravatás 2015 • Fotó: Vasárnap archív

Jakubinyi György érsek az szoboravatás végén vele készített interjúban Csúcs Mária munkatársunknak így nyilatkozott Bálint Lajos érsekről: Bár rövid ideig vezette az erdélyi egyházmegyét Bálint Lajos érsek, az ő nevéhez fűződik többek között a Főegyházmegyei Caritas Szervezet létrehozása, az erdélyi katolikus gimnáziumok újraindítása is. Bálint Lajos kilenc évig volt segédpüspök, csak három évig volt megyéspüspök, abból is kettőt már megyés érsekként, de utána még 17 éven át működött feltűnés nélkül – mondta Jakubinyi György érsek. – Mindig kerülte a nyilvánosságot, úgyhogy nehéz volna felsorolni érdemeit, mert például arról sokan nem tudnak és nem is szokták emlegetni, hogy a moldvai magyar csángóknak az egyik legnagyobb mentőakció-szervezője volt…. Vagy például azt is megemlítem, hogy a „sziklára épült ház” a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet iskolával együtt neki köszönhető, kezdettől fogva ő állt Berszán Lajos plébános mellett. Első akciója megyéspüspökként az volt, hogy a három új megyéspüspök társsal – Tempfli József Nagyváradon, Reizer Pál Szatmáron és Kräuter Sebestyén Temesváron – megszervezték, hogy kérvényezzék, legyünk erdélyi érsekség, metropolia székhelyként Gyulafehérvár, három szuffragáneus püspökséggel, és amikor ez elutasításra talált, még egyszer megszervezte ennek kérelmezésését. Szent II. János Pál pápa úgy döntött 1991 augusztusában tett első magyarországi látogatása előtt, hogy a külföldi magyarok felé is egy gesztust tegyen, viszont a román ellenállás miatt a kérésnek csak a felét tudta teljesíteni. Ami azt jelentette, hogy Erdélyt kivette Bukarest fennhatósága alól, érseki, de nem metropolia rangra emelte, míg Szatmár, Várad, Temesvár, tehát az egymilliós katolikus magyarságnak – akkor még annyi volt – a fele maradt továbbra is a bukaresti érsekség, metropolia beosztottja. Ez azért volt szomorú döntés, mert a szentatya jót akart, s a lengyel–magyar barátság nevében ezt a gesztust mindenképpen meg akarta tenni. Csak félig sikerült, és egyik fél sem volt megelégedve. A románok azonnal arról kezdtek cikkezni, hogy a lengyel pápán látszik, hogy magyarbarát, mert egyházi síkon már kivette Erdélyt Bukarest fennhatósága alól, s következik, hogy egy 3. bécsi döntés politikailag is kivegye. A magyarok pedig azt írták a sajtóban, hogy önálló metropoliát kértek és nem azt, hogy kettéossza a katolikus erdélyi magyarságot. Ez volt Bálint érsek első nagy akciója. Azután belső szinten rögtön támogatta a kezdeményezést és részt vett a szervezésben, hogy az akkori felnőttképzés egy év alatt átalakuljon hittanárképzővé, ami évek múlva egyetemi rangra lépett a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem didaktikai teológia, azaz hittanárképző karaként. A bérmautakat is nagyon lelkiismeretesen szervezte, és ő fogadta el a papok azon kérését, hogy az addig nyáron tartott bérmautakat a tanév vége előtt fejezzük be. A papszenteléseket is mindig a szívén viselte, valamint a továbbképzést, a lelkigyakorlatok szervezését és természetesen a katolikus sajtót is. Utóbbinak mindig mögötte állt, hiszen az ő idejében fejlődött oda, hogy a hetilapként indult Keresztény Szó egy év múlva havi értelmiségi folyóirattá alakuljon, és Vasárnap címen megalakuljon az új katolikus hetilap.

Forrás: a Vasárnap 2010. április 18-i és 2015. június 28-i  száma.