Nők lelkinapja Csíkszentkirályon

0
420

„Semmi sem olyan nagy, mint az Eucharisztia. Ha Istennek volna bármi, ami ennél értékesebb, nekünk adta volna” – Vianney-i Szent János. Ezzel a mottóval indult útjára a Csíkszentkirályi Szent István Plébánia által meghirdetett Nők Lelkinapja, amelyet március 7-én szerveztek meg a Csíkszentkirályi Kultúrotthonban. Az eseményen összesen 81-en vettek részt, nem csupán Csíkszentkirályról, hanem az egész alcsíki körzetből egyaránt.

A program célja az Eucharisztia évére való felkészülés segítése, ennek fényében volt a program is kialakítva.

A nap ismerkedéssel indult, majd Kovács Zsolt csíkszentmártoni plébános Mit is jelent az eucharisztia? című előadásával folytatódott. A csíkszentmártoni plébános őszintén beszélt saját élményéről, hogy miként találkozott Jézussal az eucharisztiában. Kiemelte, nem egyértelmű az, – annak ellenére, hogy keressük Isten közelségét – hogy mindenkinek lehetősége adódik ezt az élményt megtapasztalni, valamint a szentségimádásban sokszor az is elég, ha szavak nélkül csak némán vagyunk jelen és szemléljük a jó Istent.

Miután sikerült jobban megérteni és tisztázni az eucharisztia fogalmát, a résztvevők Fábry Kornél atya egyik videóján keresztül ismerhették meg jobban, hogy mi fán terem a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, miért is bír ekkora fontossággal, és ki hogyan készülhet rá, függetlenül attól, hogy részt tud-e venni rajta vagy sem. Ha valaki nem tud ott lenni, akkor is tudja támogatni az eseményt egy imával, egy felajánlással.

A következő programpont Papp Miklós görögkatolikus pap Forráspont eseményen való előadásának az elmélyítése volt. A tenyér és az öt ujj szimbólumával próbálta ábrázolni azt, hogy mire hív Isten az eucharisztián keresztül. A hüvelykujj azt jelképezi, hogy Isten önmagát adja számunkra, a mutató ujj azt jelképezi, hogy mindenki élete egy hivatás és Isten küld minket. A középső ujj arra hív, hogy emelkedjünk, ne csak rendes emberek akarjunk lenni, hanem merjünk arra vágyni, hogy szenté váljunk. A gyűrűs ujj, amely arra emlékeztet, hogy Istent szerelemmel kell szeretnünk, és így kell az oltáriszentség elé is járuljunk. A kis ujj akkor jön képbe, amikor megáldoztunk, az eucharisztia „nem hagy békén”, hanem arra buzdít, hogy osszuk szét magunkat, menjünk és a kicsikkel, elesettekkel is foglalkozzunk. A tenyér azt mutatja, hogy az Isten sebzett tenyerében vagyunk mind, és bármit teszünk, ebből nem tudunk kiesni.

A nap első fele az eucharisztia jobb megismerését segítette, a második rész pedig a nőiességre hangolódott Simó Irma pszichológus, szupervizor, mentálhigiénés szakember és az Áradat Egyesület elnöke segítségével, valamint Pongrácz Tímea édesanya és tanár tolmácsolásában.

Simó Irma a saját élményein keresztül mesélte el, hogy ő, mint nő, hogyan éli meg az eucharisztiát, és hogy nincs olyan nap, amikor ne vágyna a vele való találkozásra, ez teszi teljesebbé az életét. Három fő kulcsszóra alapozott: az adoratióra, a compassiora és Jézus Szent Szívére.

Pongrácz Tímea is az életén, házasságán és az anyaságában megélteken keresztül ábrázolta, hogy elengedhetetlen a mindennapokban az eucharisztia, hogy a szentségimádás, áldozás és szentmisén való igazi jelenlét milyen teljességgel bír az ő életében. Arra biztatott mindenkit, hogy merjünk Istentől hangosan nagy és konkrét dolgokat kérni.

A nap kiscsoportos beszélgetéssel és szentmisével, valamint szentségi kitétellel zárult. Minden hölgy ajándékba hazavihetett egy szál virágot, emlékeztetve arra, hogy legyen mindenki büszke az női mivoltára.

Visszagondolva, de a nap zárásaként is talán bátran ki lehet mondani, hogy hatalmas hála és köszönet volt mindenki szívében a sok résztvevőért, azért a szeretetért, amivel mindenki gyarapodhatott, úgy résztvevők, mint szervezők. Ezért egyaránt jár a köszönet a jó Istennek és mindenkinek, aki segített, hogy ez a nap ennyire teljes tudjon lenni.

Nagy–Kercsó Katalin

MEGOSZTÁS