Misszió 2020

0
995

Az eucharisztikus kongresszusra készülve, húsz év után szerveztek Missziót a tasnádi egyházközségben, február 27–március 1. között. Kruzslitz Imre plébános meghívására a lazarista rend két tagja, Vass Csaba és Szőke Sándor, missziós atyák érkeztek Tasnádra a nagyváradi Katalin-telepről. Vass Csaba az alábbiakban foglalta össze a Misszió főbb üzenetét.

Több templomban található egy nagy kereszt, amelyen a MISSIO felirat alatt évszámok sorakoznak. A közösség lelki útjának állomásai ezek a számok, melyeket akkor rögzítettek a kereszten, amikor az egyházközség életében megfogalmazódott a megújulás vágya, és a missziós napokat megélve, újult lelkesedéssel és erővel, új szemlélettel és új elhatározásokkal tekintettek saját keresztény hivatásukra és közösségükre.

A missziót emlegetve több jelentésárnyalat juthat eszünkbe. Gondolhatunk olyan missziókra és olyan földrészekre, ahol az evangéliumi örömhír először hangzik el olyan népek és kultúrák felé, akik még nem hallottak arról. Továbbá misszió alatt érthetjük az egyhetes vagy pár napos népmissziókat, amikor egy-egy működő egyházközségbe misszióspapok érkeznek, és a plébánossal együttműködve a közösség hitéletének előmozdításában segítenek. Végül a misszió jelentheti azt a személyes küldetést és feladatot, amit minden ember igyekszik felfedezni és megérteni élete folyamán: Mi az én feladatom? Hol van az én helyem? Mi lesz az én személyes küldetésem? A szentmise latin nyelvű felhívása a hívek elbocsátásakor éppen ezt húzza alá: Menjetek, küldetésetek van! Végső soron a misszió első két jelentésben megfogalmazott irányultsága is ezt szolgálja: megtalálni a személyes küldetésünket a világban, a közösségben, egy egyházközség életében.

A szentmise az a találkozás, ahol az Úr jelenlétében megerősödünk, tudatunkra ébredünk és küldöttként lépünk tovább: Menjetek, küldetésetek van! A felszólítás pedig nem feltételes: ha kedvetek van…, ha jól érzitek magatokat…, stb. A küldetés nem választható, hanem adott. A krisztusi örömhírnek mindenki hordozója kell legyen. A világban jelekké kell válnunk. Az evangélium és a krisztusi üzenet továbbadásának pedig két feltétele van: ismerni kell hitünk tanítását és hitelesen kell továbbadni, megélve az örömöt. Nem csak egy információs csomagot adunk át, hanem ennek a reménynek és örömnek kell a hordozói legyünk kedvességünkkel, mosolyunkkal, megértésünkkel és szeretetünkkel. Mindezeket megpecsételi a személyes tanúságtételünk, helytállásunk, kitartásunk, és az, hogy jelen vagyunk a másik ember számára.

A missziós napok fontos részét képezi a különböző csoportokkal való találkozás is. Volt alkalom találkozni a családosokkal, a gyerekekkel, fiatalokkal, a Mária Légióval, rózsafüzér társulattal, nőszövetséggel, egyháztanáccsal, ahol a célirányosabb tanítás és a személyesebb beszélgetések a missziót életközelibbé tudják tenni. A misszió gyümölcsei – az őszinte, mély szentgyónások, a szentmise közös ünneplése – jelentik az igazi kincseket, amelyek mind a híveket, mind a missziós papokat gazdagítják.