Miért születtünk erre a világra?

0
1843
Fotók: Józsa János

Hamvazószerdával kezdődik a nagyböjt, egy olyan időszak, amely lehetőséget ad arra, hogy újra és újra, mélyebben átéljük Krisztus követését – kezdte prédikációját Schönberger Jenő püspök a február 26-án, reggel kilenc órától bemutatott szentmisében, a Kálvária templomban.

Mit is vár tőlünk az Isten? – tette fel a továbbiakban a kérdést. „Az Isten megtérést vár tőlünk, hogy végre őszintén, bűnbánattal de bizalommal tudjunk odafordulni hozzá. És Isten meghallgat. Ő nem büntetni akar minket, hanem várja, hogy visszatérjünk hozzá. Ez a hozzá való visszatérés minden napnak a feladata. A mai világ annyira elkápráztat minket a maga mesterséges fényeivel, kísértésével, hogy elfeledkezünk Istenről, arról, hogy miért is élünk a világon? Nem azért születtünk, hogy a plázákat járjuk és a szemünket legeltessük – mert pénzünk úgy sincs, hogy mindent megvegyünk, ami tetszik. És ha meg is vesszük, és hazavisszük, akkor rájövünk, hogy hiába vettük meg. Miért születtünk erre a világra, miért élünk? Nem azért, hogy szórakozzunk, hogy mindenben a kedvünket keressük, hisz ez a világ elmúlik. Mi azért születtünk erre a világra, hogy megismerjük Istent és a szeretetét. A nagyböjt idején szembe merek nézni ezzel a minket szerető Istennel, aki annyira szeretett minket, hogy a fiát adta értünk? Jézus az életét adta értünk és azt akarja, hogy minket abba a boldog, szentháromságos szeretetközösségbe vegyen. Keresztény életünknek igazán ez a legnagyobb feladata: megszületni Isten szeretete számára. A nagyböjt egy hangsúlyos idő, amikor erre gondolunk. Nem erőlködést vár el tőlünk Isten, hanem, hogy az imádság, a böjt, az irgalmasság testi, lelki cselekedetei mint forrás, buzogjanak bennünk és ebből szülessünk mi magunk is újjá. Ezek a lelki és testi cselekedetek járják át egymást: az imádságból fakadjon jó cselekedet, a jó cselekedetből böjt, a böjtből imádság, a böjtből jó cselekedet és mindez Isten szeretete felé vigyen bennünket. A nagyböjt kegyelmi idő, alkalmas, hogy mi újra elinduljunk Isten felé, hogy az ő tekintetét keressük, aki bennünket a rejtekben is lát.”

Ahogy hamvazószerdán minden katolikus szentmisében, a Kálvária templomban is hamvazkodhattak a szentbeszédet követően a hívek. „Ember, emlékezz, hogy porból vagy és porrá leszel” – mondta a pap, miközben a tavaly, virágvasárnap megáldott barka hamujával keresztet rajzolt a hívek homlokára.

A szatmári egyházmegye sajtószolgálata