Lelkigyakorlatos továbbképzőt tartottak kántoroknak az oltáriszentség jegyében

0
1507
Fotók: Balla László/Luxkeep

A kántorok idei lelkigyakorlatos továbbképzőjét az eucharisztia évének szellemében szervezték meg és bonyolították le a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban. A résztvevők új kórusműveket tanultak, orgonaépítők műhelyébe pillanthattak be, nem mindennapi orgonakoncertet hallgattak meg.

Régen, kirándulások alkalmával egy-egy képeslapot küldtünk családunknak, barátunknak. Ma már másképp, de még működik ez. Az oltáriszentség előtt végzett zsolozsma után, a csodálatos csendben, esti kivilágításban lefotóztam Babbamáriát, a csíksomlyói kegyszobrot és elküldtem családomnak, barátaimnak. Ajándékba. Pár perc múlva Magyarországon élő húgom is küldött egy képet kinyílt hóvirággal. Ajándékba. Annak a virágnak a hagymáját édesapám adta neki, Magyarországra visszaindulásakor. Tizennyolc éve. Mint egy gyermek, olyan alázattal, gyöngéden adta, hogy majd ott is emlékeztesse az otthonra… Ajándékba adta. Pár hónap múlva édesapánk meghalt. De a hóvirág azóta is, minden évben kinyílik és virít. Ajándékként.

A Szentlélek segíségül hívásával, a Veni Sanctéval kezdődött a továbbképző, amelyet Tamás József püspök, a zenei bizottság titkára nyitott meg a csíksomlyói kegytemplomban. A lelkigyakorlat során az elmélkedéseket Dumitrescu Mihail-Titi lugosi plébános tartotta, aki saját gyermekkorát felidézve elmondta: papi hivatásának kialakulásában nem kis szerepe volt a családnak, amelyben felnőtt, a plébánosának, aki mellett az oltár szolgálatára elindult, de a testvérével Emillel – aki kántorként szintén az egyházat szolgálja már több évtizede – gyakran végeztek „házi miséket”, amelyek mind meghatározó építőelemei voltak papi hivatásának.

Úgyszintén kiemelte, hogy az eucharisztia éve kapcsán, valamint az Eucharisztikus Világkongresszusra készülődve figyelmünket méginkább az oltáriszentségre kell irányítsuk, hiszen liturgiánk középpontjában annak megünneplése áll. Ez a templomban, közösségben, a keresztény nagycsaládban történik meg és erre kell most méginkább ráirányítanunk figyelmünket. Korunk egyik fájdalmas jelensége az elöregedő, egyre fogyatkozó közösségek látványa a templomokban, amely lassan-lassan nálunkfelé is felüti a fejét. Keresztény életünk központja a templom, a plébánia, itt kapcsolódnak össze a hívek, itt alkotnak közösséget, itt válik láthatóvá az egyház. A felmerülő hogyan továbbra két, ebben a témában írott kiváló könyv ismertetésével (James Mellon Egyházfelújítás és Michael White, Tom Corcoran Újraépítve) és a bennük rejlő lehetséges válaszokból, megoldásokból adott ízelítőt a továbbképző lelki vezetője.

A továbbképző szakmai irányítója, amint az már a tavalyi beszámolónkban is körvonalazódott, dr. Windhager Geréd Erzsébet, Bécsben élő orgonaművész-karnagy volt. Idén a karvezetés-gyakorlat már nem csak szemléltetve, pédákkal bőségesen kiegészítve történt, hanem, interaktivitásra törekedve minden résztvevő aktívan dirigált előbb közösségben, majd egyenként mindenki vezényelte a kántorokból álló „egyesített” kórust. Az itt felmerülő hibákat, nehézségeket a művésznő a helyszínen javította majd miután meggyőződött azok megértéséről, léptünk tovább, jöhetett a következő dirigens. A tavaly megkezdett légzési- és hangképző gyakorlatok tárházát idén tovább gyarapítottuk, fejlesztettük, sőt, egyéni gyakorlatsort is elkészítettünk házi feladatként, amelyeket egyenként leellenőrzött, javított, kiegészített a szakmai vezető, de saját, gyermekek és felnőttek hangképzésére egyaránt alkalmas jegyzetét is rendelkezésünkre bocsátotta a hatékonyabb munkavégzés érdekében.

A karvezetés-gyakorlat során a tavaly kidolgozott Franz Biebl Ave Maria című hétszólamú (vegyeskari) művét frissítettük fel, ezúttal férfikari változatban, továbbá az oltáriszentségről szóló Ave Verum Corpus című művet Wolfgang Amadeus Mozarttól (egyneműkari, vegyeskari acapella és zenekaros változatban), de Camille Saint-Saens és Orbán György azonos című, vegyeskari művét is megtanultuk. Így kórusrepertoárunk is bővült ismét néhány értékes művel. Emellett újból bizonyosságot nyert: még bőven van a művésznő tarsolyában olyan talentum, amelyet készségesen átad nekünk, hogy szűkebb pátriánkban a szent zenét nemzetközi szintre emelhessük akár a legeldugottabb falu kicsiny templomában is.

Az idei továbbképző során Geréd Vilmos, a kolozsvári Szent Mihály templom nyugalmazott karnagya, a zenei bizottságnak közel három évtizeden át oszlopos tagja és mozgatórugója is tartott egy igen értékes, érdekfeszítő előadást „Oltáriszentségről szóló énekeink” címmel, amelynek során nagyon precízen felsorolta, röviden ismertette időrendi sorrendben a magyar nyelvterületen és Erdélyben az évszázadok során megjelentetett egyházi népének-gyűjteményeket, népénekes könyveket és azok összetételét, az oltáriszentségről szóló fejezetek számszerű összehasonlítását. Előadását bőséges képanyaggal illusztrálta, ugyanakkor magángyűjteményekből származó, majd a nyomtatott formában kiadott énekeskönyvekből énekeltette végig a jelenlévőkkel szép és értékes, oltáriszentségről szóló énekeinket.

Idén, a napi szentmisék és zsolozsma mellett szentségimádás is volt, amely bővítette, színesítette a lelki programot. Szakmai oldalról orgonaépítőink közül hárman mutatkoztak be, illetve számoltak be vetített képes előadás során munkájukról, legújabb „termésükről”. Így Bartis Szabolcs gyergyószentmiklósi orgonasíp-gyártó műhelyébe nyertünk betekintést, amely jelenleg épp egy nagyméretű felújítási/modernizálási folyamaton esik át, ami a műhely kapacitását, bővítését (például számítógép-vezérlésű lemezleszabó gép), valamint az előállítandó sípméretek növelését is lehetővé teszi. Továbbá Pap Zoltán székelyudvarhelyi és Bors László újtusnádi orgonaépítők kiváló munkáit, remekműveit csodálhattuk meg, amelyet szintén gazdag képanyag segítségével mutattak be.

Szakmai vezetőnk, dr. Windhager Geréd Erzsébet idén is megörvendeztetett egy gyönyörű orgonakoncerttel a kegytemplom orgonáján, amelynek keretében Bach muzsikája mellett kortárs francia szerzők műveit is megcsodálhattuk, de saját improvizációval is megajándékozta a jelenlévőket.

A továbbképzőt a Pro Educatione Alapítvány, a Jakab Antal Tanulmányi Ház, a Hargita megyei Tanács égisze alatt működő Vámszer Géza Művészeti Népiskola és a Spring Hargita támogatásával jött létre, de a résztvevők hálásak tartozunk Bálint Szabolcsnak is, aki a továbbképző szervezésében, előkészítésében, zavartalan lebonyolításában, a műsorfüzetek és a (ízlésesen összeállított és befűzött) minőségi kottaanyag előállításában volt a segítségükre.

Az idei találkozót ugyanakkor némileg beárnyékolta a kántorok nagyszámú távolmaradása, ami a szervezőknek csalódást okozott, főleg az immár évek óta távolmaradók miatt, de a résztvevők bíznak benne, hogy a kimaradás nem fogja őket gátolni a minőségi munkában és az odaadó szolgálat teljesítésében.

Tamás József püspök a bevezetőben Avilai Nagy szent Teréz gyóntatójának, Alvarez Boldizsárnak egyik látomását idézte, amelyet az oltáriszentség előtti imája közben hallott és amelyben Jézus sírva panaszkodik: „tele a kezem ajándékkal és nem kell senkinek…” A kántorok remélik, hogy e továbbképzőkön kapott ajándékok megsokszorozódnak és így megsokszorozva ajánlhatják fel szolgálatuk által annak, akitől mindenüket kapták. Ajándékba.

Fórika Balázs

Fotók: Balla László / Luxkeep