A hit tudása

0
472
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Abban az időben:
Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.”
János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
(Jn 1,29-34)

Peter Bichsel gyerektörténete szerint egy bácsinak öregkorában nem volt már mit tennie. Azzal töltötte az idejét, hogy a már rég tanult ismereteit átismételte és lejegyezte. A könyv címe is arra utal (A Föld kerek), hogy vannak nagyon régen tanult, banálisnak tűnő ismereteink, amelyeket újra kell tanulnunk. Pontosabban nem is tanulnunk kell őket, hanem átélnünk, beengedünk énünk mélyebb régióiba, húsunkká-vérünkké kell tennünk őket. 

A Föld kerek – írta a bácsi egyik mondatában. Majd hozzátette: ez azt jelenti, hogy ha elindulok az asztalomtól és egy irányba haladok, egyszer csak ugyanide érek vissza. A könyv végén az öregúr azzal zárja följegyzéseit: mindezt tudom, de nem hiszem. Éppen ezért ki kell próbálnom.

Ebben az utolsó mondatban feje tetejére áll mindaz, amit a tudás és hit kapcsolatáról gondolunk. Mi úgy fogalmaznánk: mindezeket nem tudom, de elhiszem. Ezáltal számunkra a hit egyfajta hiányos tudást jelent. A könyv főszereplőjének azonban a hitben több van, mint a tudásban. A hit fölülmúlja a tudást: a hit erős meggyőződést jelent, olyan tudást, amely megjárta a tapasztalat útját, a személy életének lényegévé lett.

Mi lenne, ha ezt a mondatocskát minden egyes hittételünkre alkalmaznánk? Keresztelő Szent János azt mondja a mai evangéliumban Jézusról: ő az Isten báránya, ő veszi el a világ bűneit. Minden szentmisében elmondjuk ezt a mondatot. Tudni tudjuk, de vajon hisszük-e? Tudjuk, hogy Jézus megváltott minket, tudjuk, hogy elvette a bűneinket, tudjuk, hogy meggyógyít és életet ad. De mégis azt tapasztaljuk, hogy betegségeket és fájdalmakat kell leküzdenünk, hogy súlyos terheket kell hordoznunk, hogy létünk sokszor beszűkül, hogy a megváltás ereje nem járja át lényünket.

Azt jelenti, hogy mindezt ki kell próbálnunk életünkben. Ugyanúgy, mint azt a kijelentést is, hogy a Föld kerek. Ki kell próbálnunk: vajon Jézus szavai nem adnak-e életünknek reménysugarat? Vajon nem vigasztal-e, nem ad-e több erőt, ha tudom, hogy Jézus is a szenvedés útját járta? Vajon nem tudja-e Isten megkönnyíteni a terheimet, bajaimat, ha elébe öntöm azokat? Ki kell próbálnunk, vajon hol és hogyan lehetek részese a megváltott életnek. A jó emberek szavai fel tudnak-e tölteni? Ha a helyzetemen nem tudok változtatni, vajon mi módon tudom elfogadni azt? Ha Isten bárányát magamhoz veszem, nem érzek-e egy kevéskét a megváltottság és a kegyelem erejéből?

László István kolozsvári segédlelkész

Megjelent a Vasárnap január 19-i számában.