Hetvenöt éves Anselm Grün

0
169
• Fotó: Merényi Zita

Január 14-én ünnepelte 75. születésnapját Anselm Grün bencés szerzetes. Trauttwein Éva fordításában az Einfach Leben honlapon megjelent írást tette közzé ebből az alkalomból a Magyar Kurír.

Anselm Grün a német nyelvterület egyik legismertebb szerzetese. Életrajzi adatait egyszerű felvázolni, életútja egyenes vonal. A Würzburgban 1964-ben megszerzett érettségit követően rögtön belépett a bencés rendbe, és megkezdte a noviciátust a közeli Münsterschwarzach apátságában. 1964 és 1971 között filozófiát és teológiát tanult Németországban és Rómában. 1974-ben szerzett doktorátust teológiából. Disszertációjában a jezsuita teológussal, Karl Rahnerrel foglalkozott. 1974 és 1976 között közgazdaságtant tanult. A diploma megszerzését követően 36 éven át celláriusként (gazdasági vezető) szolgált Münsterschwarzachban. 2013-ban mondott le funkciójáról, de az apátság igazgatásában azóta is részt vesz.

Spirituális témák előadója, lelkivezető, meditációs kurzusok vezetője, számos sikeres lelkiségi könyv szerzője, s mint ilyen, kivétel. Ahol ugyanis biztos a siker, klisék is megjelennek. „Menedzser szerzetesszívvel” – fogalmazott a FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung), a „falak mögül mozgató” – írta róla a Spiegel, a bulvárlapok pedig boldogságpáterként, lélektudorként emlegetik.

Anselm Grün jelenség. Ő napjaink legtöbbet olvasott keresztény szerzője német nyelvterületen, sokmilliós példányszámban adták el műveit, nemzetközi rangú bestselleríró. Hetente kétszer tartott előadásai alkalmával a terem zsúfolásig megtelik, szemináriumai évekre várólistásak. Gazdasági felsővezetők fogadják el tanácsait. Előadásai nyomán a világ minden részére eljutott, Koreától Mexikóig. Fő foglalkozása azonban ma is: szerzetes.

Könyvei 15 millió példányban jelentek meg szerte a világon, több mint harminc világnyelvre fordítva. Írni azonban „mellékesen” szokott, ahogy mondja, az írás számára hobbi. Reggelente, hattól nyolcig két órát fordít az írásra. Bajorország egyik legrégebbi és legnagyobb kolostorának gazdasági vezetőjeként 36 éven át felelt az apátság gazdasági alapjainak megteremtéséért, hogy ez a nemzetközi kisugárzású hatalmas intézmény be tudja tölteni feladatát. Ma utódja oldalán állva segíti továbbra is a működést.

280 ember irányításáért felelős, több mint húsz gazdasági egységben, a kertészettől a könyvnyomtatásig, a pékségtől az ötvösműhelyig. Ugyanolyan ügyesen tárgyal bankárokkal, mint mesteremberekkel, megtalálta a spiritualitás és a világért érzett felelősség egyensúlyát.

A gazdasági felelősi tisztség nem kevesebbet jelent, mint biztos munkahelyek teremtése, kreativitás és gazdaságosság. Így valósították meg az apátság ökoprojektjét. Münsterschwarzach ma energiaszükséglete 96 százalékát biztosítja megújuló energiaforrásból, de a 100 százalékra törekednek. Az apátság teljesen önellátó. Anselm Grünt a gazdaságirányítás megóvta attól, hogy „elszálljon”, ahogy ő fogalmaz, spiritualitása „földelt”.

Már gyerekként, amikor villanykörtéket és zseblámpákat árusított szülei üzletében, megmutatkozott jó gyakorlati érzéke. Mégis sokként érte, amikor megszerezte a teológiai doktorátusát, és az apát elküldte közgazdaságtant tanulni, mára azonban bebizonyosodott, milyen sokan profitálnak ebből a tevékenységéből. Anselm Grün számára a gazdasági tevékenységben mindig az ember áll a középpontban. Azt a szemléletet képviseli, mely szerint a gazdaságnak az életet kell szolgálnia, nem fordítva.

Anselm Grün egyszerűen ír, s éppen ezzel az egyszerűségével érinti meg az emberek szívét. Olvasói érzik, hogy egyszerűsége és szívélyessége őszinte. „Boldogságra születtünk, s ennek megvannak mindenkiben a belső erőforrásai” – mondja Anselm Grün. Üzenete pozitív, mindig az emberek élethelyzetéből indul ki, tekintettel van gondjaikra, problémáikra. Ismeri igazi kérdéseiket és vágyaikat, és ezekre az evangélium felszabadító üzenetével, a szerzetesi hagyománnyal és a modern pszichológia ismeretével válaszol. A hagyomány lényege a ma nyelvére fordítva felragyog az ember számára. Anselm Grün írásai nem erkölcsi útmutatások, hanem a „szív tanácsai”. Célja, hogy a jó élet művészetét tanítsa, megtalálva az egyensúlyt a mindennapokat végigkísérő stressz ellenére. Eljuttatja az embert oda, hogy megtapasztalja az állandóságot, a nyugalmat, csendet, egyszerűséget. Művei hiteles spiritualitást képviselnek, s ezzel spirituális felvirágzást indítottak el, melynek köszönhetően a kolostorok egyre több embert vonzanak.

Már gyerekként és fiatalként megérezte a hívást. Először a jezsuita rendbe kívánt belépni, melynek szellemi-intellektuális világa elvarázsolta. De végül a bencések mellett döntött, mert a bencés életmód, az imádság és munka együttese, a magány és a közösség harmóniája, a liturgia ritmusa által meghatározott élet megnyerte magának.

Mint teológusnak kezdettől fontos volt, hogy a kereszténység szent iratait, mindazt, amit a hagyomány tanít, a mai ember számára érthetően közvetítse, és feltárja jelentőségét a mindennapi életben.

A ’70-es évektől új utakat keresett rendtársaival együtt a spiritualitásban. Ebben nemcsak a Bibliára és az egyházatyák szent könyveire támaszkodott, hanem a pszichológusokat is olvasta. Így Carl Gustav Jung műveit, és intenzíven foglalkozott keleti meditációs technikákkal is. Jung mélylélektana segítette abban, hogy új szemszögből lássa és közvetítse a spiritualitást. A pszichológia és spiritualitás összekapcsolása sok ember számára lehetővé tette, hogy saját hagyományaikat felfedezzék.

A pszichológia – éppúgy, mint a hétköznapok valóságával szembesülni a gazdálkodás során – azt tanította meg neki, hogy nagyon oda kell hallgatni, nagyon oda kell nézni, ha valakivel beszélget. A spiritualitás közel viszi Grünt a hétköznapokhoz, s ez a spiritualitás nem szakad el az élet mindennapi valóságától. A középpontba vezet: a cél, hogy a spirituális látásmód eljuttassa az embert a középpontba, ahol találkozik lénye legbelső magjával. Ez Grün számára azt jelenti, hogy a vallások rítusaik, kinyilatkoztatásuk által ébren tartják a másik dimenzióra való nyitottságot a társadalomban, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az embert ne kebelezze be a politika és a gazdaság. Grünnek az a fontos, hogy a vallások védelmezzék az ember „szentségét”, és megmutassák neki, hogy van benne valami, ami nem sajátítható ki. Így a vallás út, mely nemcsak a belső békéhez vezet, hanem a szabadsághoz is, hogy a méltóságunk és az értékünk valami más, mint amit a gazdaság sulykol, továbbá szabadon tartja az utat az Isten felé. Ez a látásmód megnyitja a társadalom szemét a másik dimenzióra.

Anselm Grün tanítása Szent Benedek hatodik században írt regulájából indul ki. Az a célja, hogy felrázza az embert, hogy örömmel töltse el az „élek” érzése. Az ember az életre született és boldogságra rendeltetett – ez a bencés életbölcsesség. Ez válik újra és újra konkréttá és személetessé Anselm Grün írásaiban. Egyszerűen élni – ez a havonta írt körlevele címe is, mely évek óta magas példányszámban jelenik meg.

Mikor röviddel ezelőtt valaki megkérdezte, mit kíván még a maga számára, így válaszolt: „Legyen a szívem tágas, és szeresse az embereket, akiknek a könyveimet írtam.”

Forrás: Magyar Kurír

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here