A család alapvalóság

0
1153
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni”.
(Mt 2,12-15.19-23)

Szent család ünnepén talán első kérdés, ami eszünkbe juthat, ez: mi is a család? Sokaknak banálisnak tűnhet ez a kérdés – és igazuk is van. A család olyan, mint az orr a szemünk előtt: annyira nyilvánvaló, annyira alapvető, hogy megfoghatatlan a lényege.

A család megalapozó valóság, a természet adta. Ezért nagyon nehéz meghatározni, védelmezni, beprogramozni, erkölcsi vagy egyéb skatulyákba helyezni. A család megmutatkozik, bármennyire is el akarjunk szakadni tőle. Azok, akik a hagyományos családmodell ellen tiltakoznak, gyakran szeretnének kémcsőben gyereket gyártani: egyrészt tagadják a természet adta állapotot, másrészt minden mágiát bevetnének, hogy utánozzák a megtagadt természetet, hogy előállíthassák azt, ami a természettől ajándékként jön.

Senkit sem akarok megbotránkoztatni, de gondolkodjunk el talán a következő tényen: az emberről azt mondjuk, értelmes állat. Az emberi család inkább az állati gyökereink adottsága, mint értelmünké. Nem szerződés alapján, nem megegyezés vagy egyéb jogi furfang mentén jön létre. Mihelyt az értelmünk érinti, elillan a lényege. A család mibenlétét kutató erőlködések legtöbbször a család ellenségeinek adnak szájukba érveket. Az értelemre épített család azt mondja: az elsődleges a gyerek java. Ebben azonban a gyerek léte kerül veszélybe. Mindig akad a természetes szülőknél „jobb” nevelő, mindig lehet helyettesíteni az apát és az anyát, de ha a gyerek „javát” ebben látjuk, máris megszüntettük a család lényegét. A gyermek nem szüleinek lesz gyermeke (megszűnik a gyermek volta), hanem eszünk szerint programozott ideológiáknak lesz kísérleti alanya. De mindezek előtt árva lesz. És ezzel megszűnik az apának és anyának is a szülő volta. Ez csak egy példa arra, hogyan lehet egy természeti adottságot az értelemre hivatkozva kijátszani.

Akkor mi is a család? A család elsősorban a vérségi szeretet alapjainak iskolája. A gyerekek általában olyanná lesznek, amilyennek a szülők nem akarják, de mégis feltétel nélkül szeretik őket. A serdülők számára sem a szülők lesznek a legkedvesebb társak, de mégis ők azok, akik legközelebb állnak a szabadságukat kereső fiatalokhoz. Ha apuka orvos és a fia „életművész” szeretne lenni, biztosan akadnak viszályok ebből – de ők nem egy klubnak a tagjai, hanem vérségi kapcsolat köti őket. És ez fontosabb.

A család a kompetencia nélküli tekintély helye. Senki sem születik szülőnek, és nem is tanulja meg sosem, hogyan kell azzá válni. A tökéletes szülő képe a Hollywood-filmeken felnőtt generációk gondolkodásficamja. A szülő akkor lesz szülővé, amikor gyereke lesz. A szülőknek el kell fogadniuk egyrészt, hogy ők is gyerekek, másrészt, hogy gyerekük nem alakítható saját képükre és hasonlatosságukra. A gyerekben a természetfölötti ajándék meglepetései bontakoznak ki.

A család ugyanakkor a diploma nélküli szabadság helye. A gyerekek azért nevelődnek, hogy elszakadjanak a szüleiktől, hogy a család a nagyobb társadalommal is szoros kapcsolatot alakítson ki. Hogy a meny vagy a vő mennyire tetszik az anyósnak és apósnak, az más kérdés. Az élet kis központja nem csupán a születés által növekszik, hanem azon kötelékek által is, amelyet a gyerekek szövögetnek „vadidegenekkel”.

László István kolozsvári segédlelkész

Megjelent a Vasárnap december 29-i számában.