Sokszínű Caritas: elköteleződés és emberség

0
432
Fotók: Caritas-ab.ro és Caritas Alba Iulia/Facebook

A 2020-as év jubileumi év lesz a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas életében, hiszen 30 éve, hogy embertársaink mellett állunk úgy, hogy munkálkodunk a magukra maradt idősek, hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok, a fogyatékkal élők másságának elfogadása és a gazdálkodó vidékiek érdekében. Az elmúlt év Caritas-programjai is bizonyítják, mi mindenre hivatott a szervezet. Tekintsük át!

Amint szervezetünk igazgatója, dr. Márton András fogalmaz: „Caritas szervezetünk krisztusi küldetésének tudatában elköteleződött az ember mellett. Ez az elköteleződés számunkra annyit jelent, hogy álmainkat, terveinket, sikereinket, de a nehézségeket és kudarcainkat is mindig ebből a szemszögből akarjuk látni, értékelni és alakítani. Hisszük, hogy a segítő szándék csak akkor érhet célba és akkor van létjogosultsága, ha mindvégig emberi hangon megszólítható marad, ha személyes, közvetlen emberi arca van.”

Erre a harminc évre szeretnénk emlékezni, a teljesség igénye nélkül, kiragadva egy pár jelentősebb történést az elmúlt év eseményeiből, a megszokott hétköznapi programjaink mellett. Ez ad erőt, hogy nekivágjunk a jubileumi év kihívásainak, kívánva gondozattainknak, partnereinknek, önkéntes és alkalmazott munkatársainknak Istentől gazdagon megáldott boldog Új Esztendőt!

Mindjárt az év elején Alzheimer caféra invitáltuk a gyergyóiakat, egy olyan találkozó- és előadássorozatra, ahol az érdeklődők, a demens betegek hozzátartozói és az egészségügyben dolgozók hasznos tudást szerezhettek a betegség dimenziójáról. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a demenciával élő idősek fizikailag megöregednek, de lélektanilag többnyire a múltban, a gyerekkorukban, a fiatal korukban élnek. Ugyancsak Gyergyószentmiklóson két munkatársunk önkéntes módon daganatos betegek számára kezdeményezett és hozott létre támogató csoportot.

A 2019-es év első felében úgy, ahogyan a főegyházmegyét is, egész szervezetünket áthatotta a várakozás izgalma: a pápalátogatásra készültünk. Készültünk lelkiekben, de gyakorlatban is, hiszen a lelkiigazgatótól az önkéntesekig mindenki feladatot kapot a Caritasnál. Sajgó Balázs lelki igazgatónk volt az egyike az érsek úr által kijelölt három személynek, akik a látogatás főszervezői voltak, az önkénteseink pedig a helyszínen vállaltak feladatokat, míg a csíksomlyói Jakab Antal Ház és személyzete a pápa ebédjét és rövid pihenőjét szolgálta. Természetesen zarándokcsoportot is szerveztünk a csíksomlyói találkozó alkalmából.

Gyermekek számára a nyár a táborokról szól, felnőtteknek a nyaralásról, de nem mindenkinek olyan természetes ez. Ezért igyekeztünk vakációs programokat szervezni szerte Erdélyben, elvinni a gyermekeket és felnőtteket egyaránt kirándulni, táborba, vagy ha nem sikerült akkor a tábort és annak hangulatát vittük el hozzájuk. Jó néhányukat összekovácsolta az a nagyszerű kezdeményezés is, amelyet egyszerűen úgy hívunk, hogy Superar kórus – Bécsből származó, innovatív, sok mozgásra, játékra és a zene örömére épülő tanítási módszer, foglalkoztatás.

Figyelemfelkeltő és érzékenyítő kapmányaink, mint a koraszülöttek hete kapcsán a színes műsor megszervezése mellett az ősz a szakmai találkozókról és konferenciákról is szólt. Ilyen volt a csíkszeredai Együtt a fogyatékkal élőkért, immár 13. alkalommal megszervezett két napos konferencia, de a székelyudvarhelyi Romák egy befogadóbb társadalomban című, közel 150 résztvevővel zajlott esemény is. Idén először mertünk hozzányúlni egy olyan témához is, amely a segítő szakemberek részéről bátorságot feltételez: a csíksomlyói Erőszakon innen és túl címet viselő konferenciákon a várakozáson felül vettek részt, több mint százan.

Több nagyszabású projektben vettünk részt, illetve továbbra is vállalunk jelentős szerepet: így az uniós finanszírozású Esély mindenkinek Marosszentgyörgyön elnevezésű projekt keretében a társadalmi kirekesztés leküzdése és a roma közösség gyerekeinek a felzárkoztatása a célunk. A Norvég Alap és EGT Alap által támogatott Iránytű a munka világába projektben, amellett, hogy magyarországi, spanyol és bolgár partnereinkkel széleskörű és változatos tapasztalatcserét folytatunk, fő célkitűzésünk a hátrányos fiatalok iskola melletti képzése, foglalkoztatásukhoz való felkészítés. Az elmúlt tanévben az ozsdolai Kún Kocsárd Általános Iskolában új, modern oktatási módszereket ültettünk a gyakorlatba annak a DARE Regionális Programnak a keretében, amely az Osztrák Caritas égisze alatt Románia, Moldovai Köztársaság és Ukrajna több nonprofit szervezetének partnerségében zajlott.

Büszkék vagyunk díjazott munkatársainkra, így Péter Györgyre, a szociomedikális ágazatunk igazgatójára, akit a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma elismerő oklevélben részesített kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként, és Sajgó Balázsra, akinek Hargita Megye Tanácsa adományozott Márton Áron Emlékérmét kiemelkedő szervező- és közösségépítő tevékenységéért.

Nagyon fontos számunkra, hogy élvezzük annak a közösségnek a bizalmát amelyben tevékenykedünk, és bekapcsoljuk őket ebbe a szeretettevékenységbe. Felhívásainkra, az elmúlt évben az emberek több ízben is megmutatták, hogy szolidárisak a nehéz helyzetben lévő társaikkal. Úgy is mint önkéntesek, akik jöttek és részt vettek különféle akciókban, de úgy is mint adományozók.

Az önkéntes munka szép példája volt az immár tizenhatodik éve megszervezett munkatábor is. Júniusban ezúttal Gyimesfelsőlok adott otthont közel száz önkéntesnek, akik egy hétig tették magukat hasznossá a csodaszép völgy lakossai számára: az iskolákban meszeltek, tűzifát raktak el, kerítést újítottak fel, temetőt takarítottak és térképeztek fel, helyi kisiskolásokkal foglalkoztak.

Programjaink, szolgáltatásaink működtetéséhez szükséges pénzforrásokat nem kis erőfeszítés révén sikerül előteremteni. Úgy, mint egy vidéki családi gazdaság, mi is több lábon állunk: pénzügyi szempontból legfőbb partnereink a helyi, illetve megyei önkormányzatok, a központi adminisztráció – úgy a román, mint a magyar, nyugat-európai támogatóink, lelkes vállalkozók és magánszemélyek.

Utóbbiak az adakozókedvről tettek tanúságot, amikor sms kampányban 700 gyermek számára kértünk napi meleg ételt, de az évről évre megismétlődő felhívásainkban is: a „3,5% örömre váltva!” adófelajánlási kampányban, az „Egymillió csillag a nélkülözőkért” akciónkban, amelyet 12 településen szerveztünk meg, a hagyományos Szent Erzsébet-gyűjtésben, amelyet ez alkalommal a gyermekek nevelésének, oktatásának támogatására kértünk. A 2018-as évi háromszéki árvíz nyomán kezdeményezett gyűjtésből az év elején 117 olyan családon tudtunk segíteni, akik nem kaptak semmilyen állami támogatást, úgyhogy építkezési anyagok vásárlását biztosító utalványokat kaptak.

A kampányokba való bekapcsolódás és az eredmények megerősítenek minket abban, hogy az a tevékenység amit végzünk nem hiábavaló. Ezért minden anyagi nehézség ellenére azon vagyunk, hogy szolgáltatásaink fennmaradjanak, keressük azokat a lehetőségeket, amelyekben szervezetünk megújulhat, fejlődhet és beruházásaink sem állnak meg.

Az elmúlt másfél évben szervezetünk szociális ágazatának strúktúráját, belső működési felépítését gondoltuk át és alakítjuk a továbbiakban is. De az otthoni ápolásban is folyamatosan keressük azokat az inspiratív önszervezési formákat, amelyek jobbá tehetik működésünket, e mellett pedig alakul a Caritas Iskola, újabban Felnőttképzési Központunk arculata is.

Felújítási és építkezések munkálatok zajlottak az elmúlt évben is: így a csíksomlyói Jakab Antal Házat és környezetét sikerült nagy részben felújítani, korszerűsíteni, hogy megfelelőképpen fogadja és teret adjon a különféle rendezvényeknek, képzéseknek, lelkigyakorlatoknak, zarándokprogramoknak, találkozóknak. Marosvásárhelyen pedig teljesen új székház, szociális innovációs és életminőség-fejlesztő központ épült, amely megfelelő otthont fog biztosítani programjainknak – reményeink szerint ennek átadása a jubileumi év elejére várható. Mindkét beruházás, mondhatni teljes egészében, Magyarország kormányának köszönhető.

Bizakodással tekintünk az elkövetkező jubileumi évre és igyekezetünk szerint megteszünk mindent, hogy vállalt feladatainkat jól ellássuk. „Amikor Isten lejött közénk Jézus Krisztusban, akkor az emberi sorsot tudatosan választotta… Gondoltunk azonban arra, hogy mi is ez az emberi sors? Nem nehéz kitalálni, ha körülnézünk emberi világunkban: szegénység, nehézség, szenvedés, küzdelem. Olyan küzdelem, amellyel a szegénység, a nehézség és a szenvedés átalakítható, átformálható. Ez igazán örömhír: Isten velünk, bennünk és működik általunk is, ha ennek tudatában éljük mindennapjainkat” – vallja Sajgó Balázs, a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatója.

Molnár József