Gyűjtés a jótékonyság nevében

0
828

A kolozsvári Szent Imre óvoda adventi vásárát a jótékonyság jegyében szervezi meg: a gyermekek, szülők, óvónők összefogása eredményeként különféle ajándéktárgyak, édességek, karácsonyfára és a karácsonyfa alá való tárgyak készülnek, amelyeket meg lehet vásárolni, az összegyűlt összeget pedig minden évben más jótékony célra ajánlják fel. Az idén György Vivien látáskárosult 10 éves kislánynak gyűjtöttek, aki székelyföldi, ám amióta iskolába jár, immár negyedik éve, Kolozsváron él édesanyjával, hiszen csak itt van olyan iskola, ahol a vak gyerekeket tanítják. Mivel a család úgy döntött, a román tannyelvű iskola éppen elég nagy változás a kislány életében, nem bentlakásba költözött, hanem a Szent Mihály plébánia egy vendégszobájában lakik édesanyjával, míg édesapja és 18 éves bátyja otthon maradt. A kislánnyal való állandó foglalkozás miatt az édesanya nem tud munkát vállalni, az utazás sem könnyű, a szétszakítottság, a kétlaki élet bizony kemény próbának teszi ki az egész családot.

A történetet a kolozsvári óvodások olyan jól megértették, hogy volt, aki az adventi vásáron december 14-én a maga kis zsebpénzét is az adománygyűjtő dobozba töltötte: így aztán a számolásnál egészen aprópénzt, banikat is találtak, Péter Tünde igazgató meghatódottan mesélte, volt olyan kisóvodás, aki a pénz értékét nem ismeri, így az ötbanisait szorongatta. Az összegyűjtött és a meghatott édesanyának 9517,28 lejt és 20 eurót tudtak átnyújtani december 16-án a zsúfolásig megtelt plébániai hittanteremben. Volt közös éneklés, Vivien pedig két verset is mondott, mégpedig Cseh Katalinnak a vak gyerekekkel folytatott munkájából ihletett költemények közül – Cseh Katalin az, aki a román tannyelvű Vakok és Gyengénlátók Intézetében magyarra, magyarul tanítja az odajáró magyar gyermekeket.

Kép és szöveg Bodó Márta