A segítő szeretet példaképe: Szent Miklós

0
1791

Búcsús szentmisére hívta a Szent Miklós harang a felsőháromszéki Bereckben az egyházközség híveit, a papságot és a vendégeket. A Szent Miklós püspök tiszteletére felszentelt templom zsúfolásig megtelt, hiszen az elmúlt napok hírei világviszonylatban is általában a Mikulásról szóltak. Itt valahogy más lelkület töltötte el a jelenlevőket, mert Myrai Szent Miklós csontereklyéjét ma hivatalosan elhelyezték a templomban. A szentmisét Obermájer Ervin, a gyulafehérvári papnevelő intézet fegyelmi igazgatója (prefektusa) mutatta be a kerület főesperesével és a jelenlevő papsággal együtt.

A szentmise elején a domonkos rend által kibocsátott első számú csontereklyét igazoló iratot olvasta fel a jelenlevőknek, az ünnep alkalmával nyilvánosan is tisztelhették a templom védőszentjének ereklyéjét.

Homíliájában a fegyelmi igazgató Szent Miklós egyik legendáját ismertette, amelyben a szent csodát tett a hajósokkal. Azt emelte ki, hogy a mai kor embere a személyes keresztény hitet kell, hogy megerősítse önmagában. Ugyanakkor az elmélkedésben Szent Miklós életéből három „lépcsőt” taglalt az ünnepi szónok a segítő szeretettel kapcsolatosan. Az első lépcső, amelyet meg kell lépnie minden kereszténynek, az az Istennel való kapcsolat építése. A második az emberi kapcsolatok építése, a harmadik pedig az önmagunkkal való kapcsolat építése. Segítő szeretet nélkül az emberi élet értelmetlenné válik. Szent Miklós abban segít, hogy e három fokozatban naponta tegyünk valamit. Elmélkedésében kiemelte a hivatások fontosságát is, mint az Istentől jövő, emberekhez címzett segítő szeretetet. Isten ma is hív meg embereket, de sokan nem veszik komolyan és elodázzák. Sokat kell imádkozni a hivatásokért és az abban való megmaradásért. Támogassuk azokat, akiket meghív Isten a szolgálatra. A szentmisére magával hozta ennek okán Kádár Viktor IV. éves kispapot is, akit a helyi hívek már ismernek, mivel sokat tett az egyházközség életében.  

A szentmisét ünnepélyessé tette a ministránsok liturgikus szolgálata, akik közül a helyi plébános, Csomós László elmondása szerint a legkisebb hatéves volt. Tizennyolcan teljesítettek szolgálatot, akik ügyesen kezelték a füstölőt, a csengőt, a liturgikus könyveket, gyertyákat, keresztet. A kis fehér ruhákban és a piros gallérok viselésében Szent Miklós püspök segítő szeretetét gyakorolták a Szent Liturgiában.

A szentmise végén a plébános megköszönte mindenkinek a munkáját, szolgálatát, áldozatát, amely által a Szent Miklós-i segítő szeretet „lépcsőit” életre váltották. Szent Miklós püspök, könyörögj értünk!

MEGOSZTÁS