Fellobbant az első adventi láng a nagyváradi óriáskoszorún

0
135
Fotók: Hirek.varad.org

Böcskei László megyés püspök a város fiataljaival és hittanosaival, illetve a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet szeminaristáival közösen készítette el szombaton délelőtt, november 30-án a nagyváradi egyházmegye legnagyobb adventi koszorúját a székesegyház előtti téren, ahol este hét órakor az első gyertyát meg is gyújtották.

Az ugyan még be nem fejezett, de új arculatot kapott téren, Szent László szobrának közelében helyezték el azt a körülbelül két méter átmérőjű óriáskoszorút, amelynek elkészítésénél közösen munkálkodott szombat délelőtt Böcskei László megyés püspök a város fiataljaival és hittanosaival, illetve a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet szeminaristáival. Néhány órával később, az esti sötétségben, az első gyertyaláng is fellobbant a koszorún, amelyet hívek sokasága állt körbe – számol be az alkalomrül a nagyváradi egyházmegye sajtóirodája.

Az ünnepség különleges színfoltja volt a Nagyváradon tanuló indiai keresztény egyetemisták angol nyelven előadott imája és éneke. Elmélkedésében Jakkel Tamás diakónus úgy fogalmazott: az első meggyújtott gyertya jelzi, hogy megkezdjük az advent időszakát, és ez egy remek alkalom arra, hogy kitörjünk az év szürke monotonitásából.

„Ahogyan az ismert regényben a Kis herceg és a Róka, úgy mi is találkozásra készülünk. Ünnepelni a megtestesülést, a mi Urunk születését, de ugyanakkor szemünk előtt tartjuk a második eljövetelt is. Erre a végső találkozásra készülve kezdjük el ünneplőbe öltöztetni a lelkünket. Az év során annyi minden leköt, elfátyoloz, és sokszor talán észre sem vesszük, hogy már nem látunk át a földi élet keretein. Ezt a helyzetet idézte fel egyszer Jézus is, amikor arról beszélt, hogy Noé korában az emberek ettek, ittak és házasodtak, mulasztással vétkeztek, mert csendesen és egyetemesen kihagyták Istent az életünkből. Az advent arra hívja fel a figyelmünket, hogy sajnos mi is ebbe a bűnbe esünk, ahelyett, hogy engednénk Krisztusnak, hogy magához szelidítsen, hogy így megfényesedjen az életünk” – hangzott el a prédikációban.

A diakónus hozzátette: az ehhez szükséges készenlétnek több árnyalata van. Az első, hogy nem annyira felkészültnek, mint inkább elkészültnek kell lennünk, a második, hogy készenlétben állunk a begyakorolt készségek birtokában. A harmadik az, hogy gondos és alapos előkészület után rendelkezésére állunk Istennek, ugyanis a vele való kapcsolat nem improvizáció. A negyedik árnyalat pedig a megvalósultnak levés, amelynek elsajátítása sokszor egy egész élet feladata, de az advent kitűnő lehetőség lehet ennek elkezdésére.

Böcskei László megyés püspök kiemelte: ilyenkor tanúságot teszünk arról, hogy az életünkben ott van Isten. Hisszük, valljuk ezt a jelenlétet, és erre még inkább oda akarunk figyelni ebben az előkészületi időben. Tanácsolta: egymásra figyelve próbáljunk jobbak lenni. Tegyük a jót önzetlenül, mert akkor fokozódik bennünk az öröm.
Az ünnepség után a Caritas munkatársai meleg teát, a családos csoport tagjai harapnivalót kínáltak mindenkinek.

Ciucur Losonczi Antonius

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here