Lezárult a püspöki vizitáció a temesvári egyházmegyében

0
431
Fotók: Gerhardus.ro

„Manapság több figyelmet kell fordítani a fiatalokra. Lehet, hogy négyszer, ötször többet kell tenni ugyanazért az eredményért, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt” – így fogalmazott a püspök vizitációinak utolsó helyszínén. Pál József Csaba június elején kezdte meg idei püspöki vizitációját, amelynek keretében az év folyamán 12 Temes megyei és 7 Arad megyei plébániát keresett fel.

A látogatások alkalmával a főpásztor találkozott az egyháztanács tagjaival, fiatalokkal, gyermekekkel, a plébániák munkatársaival, a testvéregyházak lelkipásztoraival, valamint a különféle egyesületek képviselőivel. A püspök járt Újszentesen, Temesvár-Szabadfaluban, Billéden, Óbesenyőn, Zsombolyán, Temesvár-Újkissodán, Perjámoson, Nagyszentmiklóson, Berestyén, Csákon, Dettán, Gátalján, Arad-Belvárosban, Aradgájon, Nagyiratoson, Pécskán, Szentannán, Arad-Mosóczytelepen, végül november 13-án és 14-én Máriaradán – számol be a temesvári egyházmegye sajtóirodája.

Ez utóbbi plébánián a látogatást megnyitó szentmise november 13-án, szerdán délután kezdődött a kegytemplomban, ahol a közösség nevében Reinholz András plébános üdvözölte a főpásztort. Elmondta, az egyházmegye püspöke az év folyamán több zarándoklat alkalmával is felkereste a radnai kegytemplomot, olyankor azonban mindenki számára van jelen. Ez alkalommal azonban kizárólag az ott szolgáló lelkipásztoroknak és a helybéli híveknek szentelte az idejét. A megyés püspök a szentmisét követően elsőként a jelen lévő gyermekekkel találkozott, és helyet foglalva az oltár előtt körben elhelyezett székeken bárki kérdezhetett is tőle.

A radnai szentmisén elhangzott szentbeszédében a főpásztor úgy fogalmazott: a Szűzanya oltalmába ajánlja ezt a látogatást, mint ahogy az eddigi vizitációkat és az egész egyházmegyét.

„Fontos, hogy találkozzunk, hogy jobban megismerjük egymást, mert akkor jobban meg is tudjuk érteni a másikat és így jobban tudjuk szeretni is egymást” – fogalmazott a megyés püspök. Az idei utolsó püspöki vizitáció ugyanakkor az élmények, a tapasztalatok összegzését is jelentette.

„A püspök egyik feladata a plébániák látogatása. Idén tizenkilenc plébániát kerestem fel. Ezt megelőzően az esperesek keresték fel ezeket a közösségeket, ahol az illető lelkipásztoroknak kérdőíveket nyújtottak át, ezeket ők kitöltötték, én pedig mindet átolvastam. Ezek alapján történtek a látogatások és a megbeszélések. A vizitáció keretében az egyes plébániák konkrét anyagi helyzete, a számvitel ellenőrzése a könyvelőknek és a püspökség gazdasági igazgatójának volt a feladata. Számomra nagyon fontos volt a találkozás. Találkozni a helybeli plébánossal, a hívek különböző csoportjaival, az egyháztanács tagjaival – velük mindig volt megbeszélés –, a különféle mozgalmakkal, társulatokkal, mint például a Rózsafüzér társulat, a Kolping-család, a Máltai Szeretetszolgálat önkénteseinek csoportja, a Fokoláré csoport, a neokatekumenális közösség, karizmatikusok. Ezenkívül fontos volt elbeszélgetni a munkatársakkal és a fiatalokkal. Velük és a gyermekekkel mindig volt legalább egy egyórás találkozó. Miért? Az egyházmegye egy nagy közösség, a plébániák pedig élő sejtjei az egyházmegyének. Jó látni a sejtben megszerzett tapasztalatokat, és ahol lehetett, egy kicsit segíteni. Nagyon sok esetben gazdagodtam az ott tapasztaltakkal, egy-egy jó kezdeményezésről pedig más közösségeket is tájékoztattam. Van például olyan plébánia, ahol szépen, eredményesen foglalkoznak a gyermekekkel, akik a kórusban énekelnek vagy zenekarban játszanak, másutt több az ifjúsági tevékenység, de működnek nyugdíjasklubok is, ahol az idősekre, a betegekre különösképpen odafigyelnek. Van olyan hely, ahol nagyon tevékeny, talpraesett egyháztanáccsal találkoztam, amelynek tagjai elosztották maguk között a feladatokat. Például aránylag fiatal férfiak az egyháztanácsból a fiatalokkal foglalkoznak, két másik tag inkább a betegekkel, az idősekkel törődik. Ezek a különböző csoportok meggyőztek arról, hogy nagyon összehangolt tevékenység, pezsgő élet folyik a plébániákon, egymást is kiegészítve. Nem minden közösség erős minden szempontból, de minden közösség tanulhat a másiktól, az én feladatom pedig részben az is, hogy segítséget nyújtsak nekik ebben. Nagyon szépek voltak a szentmisék a plébániatemplomban és a filiákban, amikor az egész közösséggel találkozhattam. És annak ellenére, hogy talán nem sikerült mindenkivel kezet fognom vagy személyesen elbeszélgetnem, mert olyan sokan voltak, de ők is örvendtek, hogy ott láthatják a püspököt a közelükben, és én is örvendtem, hogy  valós képet alkothatok a közösségről. Mert a pasztoráció ott valósul meg a plébániákon és a különböző közösségekben. Mi itt, a püspökségen, szolgáljuk ezeket a közösségeket, illetve próbálunk nekik segíteni, hogy kapcsolatban legyenek egymással, és tudjanak megújulni, előrelépni. Amivel különösen konfrontálódtam, az a múltra való visszatekintés. Olyan értelemben, hogy a hívek valamikor sokan voltak, népes volt a plébániai közösség, most pedig kevesebben vannak. Ezért szükséges segítenünk egymást, hogy ne veszítsük el a reményt, a lelkesedést, hiszen azok, akik itt maradtak, nem hibásak azért, hogy csak ennyien maradtak. Nekik fontos, hogy ugyanúgy tudják építeni Isten országát, és ezért fokozottabb odafigyelést igényelnek. Sok közösségben kevesebb a fiatal, ez azonban azt is jelenti, hogy annál több idő jut foglalkozni mindegyikükkel, nem pedig azt, hogy mivel kevesen vannak, egyáltalán nem törődünk velük. Az igazság az, hogy manapság több figyelmet kell fordítani a fiatalokra. Lehet, hogy négyszer, ötször többet kell tenni ugyanazért az eredményért, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Fontosnak tartom továbbá a fiatalokkal való együttműködést. Tehát nem csupán értük, hanem velük együtt kell dolgozni, hiszen ez erősíti a jövőbe vetett reményünket” – összegzett a püspök.

Hozzátette: a vizitációk alkalmával gyakran találkozott más vallásfelekezethez tartozó lelkészekkel akár egy vacsora keretében, de megesett, hogy áthívták az ő templomukba imádkozni. ELmondása szerint ez jelzi, hogy a plébános és a püspökség között olyan a kapcsolat, amely lehetővé teszi ezt a meghívhást és amely a keresztények egységét vetíti előre. Pál József Csaba sok helyen találkozott a helyi világi hatóságok, önkormányzatok vezetőivel, polgármesterrel, alpolgármesterrel, tanácsosokkal, a rendőrség vezetőjével, amelyet hasznos találkozsokként élt meg, mivel úgy véli: az egyháznak és tagjainak nem harcolniuk kell velük, hanem párbeszédet folytatni.

„Mindenki felé van küldetésünk. A látogatás a legtöbb helyen örömteli eseménynek számított. Természetesen voltak olyan helyek is, ahol problémák merültek fel, amelyek megoldásra vártak, ez azonban nem baj. Az ilyen helyzetekben is közösen kell értelmeznünk az evangélium üzenetét, azt, hogy Isten ebben a helyzetben mit kérne tőlünk. A vizitációkat jövőre is folytatom, tizenhárom plébánia felkeresését terveztem, ugyancsak a temesi és a marosi főesperességben” – tette hozzá végül.