Világvégi harmónia

0
799
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Abban az időben:
Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta:
„Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.”
Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?”
Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: »Én vagyok.« És: »Elérkezett az idő.« Ne kövessétek őket.
Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!”
Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.
De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek.
Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani.
Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”
(Lk 21,5-19)

Milyen lesz a világ vége? Nostradamus, Baba Vanga és egy tucatnyi jós beszélt látomásairól, a világ sorsáról, jövőjéről. Ezeket a jóslatokat szívesen olvassuk: felcsigázzák a kíváncsiságunkat, azt ígérik, hogy bennük valahol saját jövőnkre is fény derül. Általában az szokott történni azonban, hogy a jóslatok szövegét csak a már megtörtént esemény tölti meg értelemmel. Csak ha valami a jóslatokhoz hasonlóan történt, akkor értelmezzük úgy, mintha az eseményt előre megjövendölte volna.

A világ végéről általában a nagy katasztrófákat, a kozmikus összeroppanást, a rossz uralmának tetőzését képzeljük. Jézus maga is ilyen képekben beszél a jövőről: földrengések, háborúk, furcsa, rémisztő jelek az égen. Viszont ő mindezekhez hozzáteszi: ne ijedjetek meg ezektől. Nem ez a vég! Ez a világ menete, ezek a történések hozzátartoznak mindahhoz, amit egy embernek végig kell élnie. A vég másmilyen lesz.

A zene a maga titokzatosságával, szavak és cselekmények nélküli narratívájával sokkal közelebb áll a világvége megsejtéséhez, mint az összes jóslat. A. Bruckner Te Deuma jut eszembe. Mintha ugyanarról beszélne, mint Jézus az evangéliumban. Talán kicsit más előjellel. Isten dicsőségét, magasztosságát énekli az egész kórus és a zenekar az elején. Majd a szólisták kezdik ezt a magasztos éneket a maga teológiájára bontani: Istent ott fent dicséri minden: az angyalok, a kerubok, szeráfok. Majd bekapcsolódik ismét a kórus, hogy jelezze: ebben a dicséretben ott van az apostolok kara, a vértanúk, a szentek hatalmas száma. Egyre hangosabbra duzzad Isten dicsősége, bekapcsolódik a teremtett világ is, és együtt énekli az égiekkel: Szent vagy, szent vagy, szent vagy. A kozmikus liturgia elbeszéli, kissé nyugodtabb hangvételben, a megtestesülés és megváltás eseményét. Majd lassan minden elcsendesedik. Csupán a szólista énekli kérő-könyörgő hangon: segítsd meg szolgáidat, akiket véred árán megváltottál. Elhalkul minden, csak az Isten kegyelmébe kapaszkodó ember hangja hallatszik. Újból és újból emlékezteti Istent a szólista: megváltottál, megváltottál. Mintha attól félne, Isten megfeledkezett rólunk, nem emlékezne már arra, mekkora árat fizetett minden egyes emberért.

Ilyen számomra a világvége. A nagy zajból, a félelmet keltő eseményekből kialakul a harmónia. Isten dicsőségét fogja zengeni az egész világ. Újból összeáll a szétszórt kórus, újból fölcsendül – immár teljes hangerővel a Szent vagy. Nekünk addig nem marad más, mint naponta kérni Istent: ne feledkezzél meg arról, hogy mekkora árat fizettél értünk. Ne engedd, hogy bármi elszakítson tőled. Ne hagyd, hogy a félelem legyőzze lelkünkben azt a bizalmat, amit beléd vetettünk.

Jézus szavai szerint ezzel a kitartással mentjük meg magunkat. Mindegy, mi történik a világgal, minket a kegyelem szála Istenhez köt. Minden elmúlhat körülöttünk, mi akkor sem válunk semmivé, mert hozzá tartozunk.

László István kolozsvári segédlelkész

Megjelent a Vasárnap november 17-i számában.