Az anyaméh Romániában a legveszélyesebb hely. A születendő gyermekek mintegy fele terhességmegszakítás miatt nem jöhet a világra. Körülbelül annyi abortuszt végeznek az országban, ahány gyermek születik, állítják szakorvosok. A születendő gyermek áldás vagy teher? A katolikus tanítás áldásként tekint minden megfogant gyermekre, ennek megfelelően hangsúlyozza minden szándékos abortusz erkölcsi rosszaságát. A kérdéssel azonban nem állhatunk meg a magzatnál: köztünk és velünk élnek azok a lányok, nők, asszonyok, akik a terhességmegszakítás mellett döntöttek, és azok az orvosok, akik végrehajtották a beavatkozást. Mit kezdünk velük, hogyan viszonyulunk hozzájuk?
„Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell. Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez” – fogalmaz a Katolikus Egyház Katekizmusa. „A közvetlen, azaz akár célként, akár eszközként szándékolt abortusz súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel” – teszi hozzá a katekizmus. Ugyanakkor az abortuszban való formális együttműködést súlyos bűnnek nevezi. Az emberi élet ellen elkövetett bűntényt az egyház önmagától beálló kiközösítéssel sújtja „magának a büntetendő cselekmény elkövetésének tényénél fogva”.
Amíg egy gyereket várnak a szülei, fel sem merül, hogy ne áldásként tekintsenek rá, azonban ha nem várt gyermek érkezik, „teherként”, terhességként – ahogy leleményesen fogalmaz a magyar nyelv – jelentkezhet a szülők számára. Ha megpróbálunk belehelyezkedni a „váratlan” gyermek szüleinek helyzetébe, akkor – anélkül, hogy támogatnánk az abortuszt – átérezhetjük azt a vívódást és gyötrelmet, amelyet megél(het)nek. Lehet, hogy a gyermek erőszak során fogant, utóbbi esetben pedig sajnos sokszor a vérfertőzés esete is felmerülhet a családon belül elkövetett erőszak következtében. Felmerülhetnek komplikációk, amelyek elbizonytalaníthatják az újdonsült szülőket. A szülés veszélyeztetheti az anya életét, de az is lehet, hogy a magzat életképtelen. Megannyi lehetőség van, amikor erkölcsi piedesztálról „legyilkosozni” egy abortuszt választó embert szintén a bűn kategóriájába eshet.
Bioetikai szempontból az abortusz megítélése attól is függhet, hogy mikortól „tekintjük” embernek az embert. A keresztény válasz a fogantatás pillanatától számítja ezt. Van, aki szerint az individualizáció befejeztével beszélhetünk erről, addig ugyanis az egyetlen megtermékenyített petesejt is két vagy több teljesen önálló életet hozhat létre, lásd az egypetéjű ikrek esetét. Mások az központi idegrendszer kifejlődéséhez kötik ezt a pillanatot: ahogyan a halál beálltát az agy leállásához kötik, úgy az emberi életet is az első idegsejtek létrejöttétől számolják. Ismét más megközelítés szerint a beágyazódást tekinthetjük biztos kiindulási pontnak. De olyan korok és kultúrák is voltak, amelyek akkor hagyták életben a megszületett gyereket, ha életképesnek bizonyult a méhen kívül (lásd Taügetosz).
Ezek a megközelítések is rávilágítanak arra, hogy amíg minden „rendben” zajlik, addig működnek az „egyszerű” válaszok, de vannak esetek, amikor csődöt mondanak a kész szólamok. A biológia mintha nem mindig akarna illeszkedni ezekhez. Jól ismert például a természetes vetélés esete, ami lényege, hogy a már megfogant zigótát az anya szervezete „természetes” módon kilöki magából, ezzel mintegy véget vetve életének. Sokszor ez a folyamat úgy mehet végbe, hogy az anya tudomást sem szerez anyai mivoltáról. Mi Isten terve ezekkel az „emberekkel”, akik a biológia hatásmechanizmusai szerint soha nem születhetnek meg? Mi van azokkal a megtermékenyített petesejtekkel, amelyek valami oknál fogva rákos szövetté alakulnak az anya szervezetében, és végül megölik őt? Hol van Isten? – kiáltjuk a zsoltáros szavaival.
Az ember nem akarja megölni a gyermekét. Aki valamilyen oknál fogva mégis emellett dönt, az biztosan nem önként és dalolva teszi. De kik vagyunk mi, keresztények, ha kitaszítjuk magunk közül ezeket az elesett embereket? Hol valósul meg minden emberi lény feltétel nélküli tisztelete és védelme? Öleljük keblünkre és vigasztaljuk, támogassuk ezeket az embereket, ha nem akarjuk, hogy egy abortusszal ne csak a magzatot veszítse el az emberi nem.
