Örömnap a Szűzanyától

0
934
Fotók: Dégi Anna

Kisboldogasszony napja az öröm ünnepe Zetelakán, ahol az egyházközség búcsúünnepét ülik meg ezrek, minden korosztályt képviselve. A jeles nap vízválasztó a polgári évben is, hiszen olyan kezdetet jelöl, amelyből újjáéled a közösség. Talán nem véletlen ez, hisz az Istenanya születése minden évben ezt a közösséget is újjászüli lelkében, gondolkodásában, tetteiben.

Az ünnep Zetelakán két részre tagolódik. Délelőtt kilenc órától a helyi Mál-tetői, XVIII. századi kápolnánál gyűlnek össze ezrek, hogy kérjék a Szent Szűz anyai oltalmát. Körmenetben, a Szűzanya szobrával vonulnak templomtól templomig áldást kérni a jövendőre, visszatekinteni az elmúltakra. A hagyomány szerint a kápolna tulajdonképpeni búcsúünnepe e nap, bár erről konkrét, írásos utalás nincs. Délután fél egytől a nagytemplom falai közé sereglenek ismételten ezrek, elszármazottak és helyiek közösen. Találkozás ez, amely során a múlt és jelen eggyé szövődik hálaadásban és áldásban.

A szentmisék főcelebránsa és szónoka Jenei János gyergyóalfalvi plébános volt, aki úgy kínált távlatot az elkövetkezendő időkre, hogy mélyen ráirányította figyelmünket az ünnep lényegi vonására, az evangélium értelmére és a jelen kihívásainak felismerésére. Prédikációjából visszacsengett a hit megtartó erejének fontossága, mint mankó a küzdelemben. Tanításának velős színfoltja sokáig kíséri az önazonosságról gondolkodókat.

Számomra az őszirózsa is hódolat a Szent Szűz irányába ezen a napon, hisz a díszítés eszköze ez az udvarok-szülte szép virág. Ezek a virágok ölelték körbe a Szűzanya szobrát, díszítették a kápolna oltárát, családok ünnepi asztalát. Emlékeztető, jeladó: egyszerűségben is pompázhatunk, ha akarunk, ha hiszünk, ha odaadjuk magunkat… egészen!

Jánossi Imre

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here