Kapuk és kiskapuk

0
251
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt.
Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?”
Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak.
A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: »Uram, nyiss nekünk ajtót.« Erre ő azt feleli nektek: »Nem tudom, honnan vagytok.«
Akkor ti bizonygatni kezditek: »Veled ettünk és ittunk; a mi utcánkban tanítottál.« De ő megismétli: »Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők!«
Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan.
Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában.
Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”
(Lk 13,22-30)

Az ókori görög gondolkodás két fogalmat használt az okosságra. Az egyik a sofía, a másik a mētis. Nehezen lehetne megfogalmazni, mit jelent okosnak lenni, de talán elég, ha annyit mondunk: okos ember az, aki úgy cselekszik, hogy elérje célját. Ez a célorientáltság teszi ki az emberi gondolkodás és viselkedés igen nagy szeletét. Persze sok úton juthatunk el a célunkhoz. És itt rejlik a sofía és a mētis közti nagy különbség. Az első bölcsességet jelent: a cél felé tartó úton az ember szabályokat és bizonyos erkölcsi rendet tart be. A mētis agyafúrtsággal, csalással, minden eszköz igénybevételével törekszik berobbanni a boldogság világába. Inkább az emberi ravaszságot, rafinériát jelenti, mintsem a bölcsességet.

Isten, amikor értelemmel és szabad akarattal ruházott föl bennünket, lehetővé tette, hogy mindkét üzemmódban dolgozzunk: lehetünk bölcsek, de lehetünk rafináltak is.

Ha valaki diplomát szeretne – de rögtön, nagy eséllyel megszerzi. Ha nem tanult, vagy nem képes elsajátítani a szükséges tudást, majd puskázik, lefizet, megmozgatja jól elhelyezkedett szociális hálóját, és ölébe hull a vágyott papírdarab. Régebb a diploma a képesség meglétét garantálta. Manapság egy jó állás előírásainak egyike, és úgy tekintünk rá, mint belépőre a moziba. Diplomagyárak sorozata él ebből, és vasal fel óriási összegeket. Ha orvosi engedélyt akar, elég felhívnia egyik jó barátját, máris kész a papír. Ha valaki rövid időn belül pénzhez akar jutni, a fiskális csalások tömkelege áll rendelkezésére. Így is célba lehet jutni. Ilyenkor a mētis működik, a rafinéria. Ez a fajta okosság nem az úton jár, hanem a rövidítőkön. Hány karriert befutott ember mögött állhat ott az okosságnak ez a fajtája? Hány politikai választás mentes a rafinériától?

A bölcsesség nem szereti a rövidítőket. Hogy miben is rejlik a bölcsesség lényege? Talán a korlátok ismeretében. Talán a szabályok tisztességes betartásában. Talán az emberi lét lényegében. Nagyon szeretem Hofit. Ő mondta: korrupció az, amiből kihagynak. Ilyenkor jót nevetünk. De csupán azért jön ki belőlünk a jókedv, mert titokban egymásra kacsintunk: tényleg így van. Nekünk is jól jönne az a pénz. A bölcsesség viszont belátja: ha van jövedelemforrás, amiből engem kihagyhatnak, amit intrikák, titkolózások, kaján mosolyok és dörzsölt kezek nyitnak meg – akkor az nagyon elkeserítő dolog. A korrupció nem azért rossz, mert engem kihagynak belőle, hanem mert egyáltalán létezhet. Önmagában rossz. Ha van olyan szabály, amely nem érvényes mindenkire – ha csak kiváltságosak esetében lép érvénybe, akkor ott valami nagyon nincs rendben. Ott ismét a mētis dolgozik.

Nekünk valamennyiünknek célba kell érnünk. Jézus azt mondja: vigyázzatok, csak a szűk úton lehet oda jutni. A szűk út a bölcsesség, a sofía útja. A tágas út, melyen mindent szabad és lehet – a mētisé. A mennyországba nem vezetnek rövidítők és hátsó kapuk. Csakis egy.

László István kolozsvári segédlelkész

Megjelent a Vasárnap augusztus 25-i számában.

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here