500 km-t tekertek a XII. Ferences Biciklitúrán

0
1749
A zarándoklat legfiatalabb résztvevője 11 éves, a legidősebb 69 éves volt

T„Követlek téged, bárhová mész”, ezzel a mottóval tekertünk idén július 18–24 között a XII. Ferences Biciklitúrán (FerBit), Csíksomlyó–Máriaradna útvonalon. A Bonaventura ferences testvér szervezte túrán több mint 50-en gyülekeztünk július 18-án Csíksomlyón, hogy elindulhassunk az Arad megyei híres Mária kegyhely felé. Az 500 kilométeres biciklis zarándoklat legfiatalabb résztvevője 11 éves, a legidősebb 69 éves volt, a többi fiatal, egyetemista. Mindannyiunkat összeköt a hitünk és a biciklizés szeretete.

A regisztráció és az új résztvevőkkel való ismerkedés után a kegytemplomban szentmisével vette kezdetét a XII. FerBiT. Böjte Csaba testvér biztató szavait hallgatva imádkoztunk és Urbán Erik atya ferences rendtartományfőnök áldásával indulhattunk útra pénteken reggel 7 órakor.

Az első, kemény szakasz a Hargita hegységen vezetett át, reggelinket a Hármaskeresztnél fogyaszthattuk el. Messziről jött biciklis zarándoktársainkkal együtt mi is rácsodálkoztunk a természet szépségeire, a fenyvesekre, a csobogó patakokra, a madárcsicsergésre. Az autó gyorsan suhan, biciklivel viszont van időnk erre is figyelni. Székelyudvarhelyig gurultunk, ahol a ferences testvérek vártak bennünket és Tamás Barna ifjúsági lelkész bátorító szavait hallgattuk a szentmisén. Délután már Székelykeresztúron voltunk, ahol lemostuk az út porát és közösségfejlesztő játékokkal pihentük ki az első nap 80 kilométerét.

Második nap a reggeli ima után korán útnak indultunk, hiszen 4 megyén át vezetett az utunk: Hargita, Maros, Szeben és Fehér megye. Medgyesen reggeliztünk és lelkesen tekertünk Balázsfalván át Gyulafehérvárig. A napsütés után jólesett a Szent Mihály-székesegyház hűvösében megpihenni és a szentmise alatt lelkiekben is töltekezni.

Nagy örömünkre találkoztunk Jakubinyi György érsek úrral is, aki aranymisés áldását adta ránk és zarándoklatunkra, balesetmentes gurulást kívánva nekünk. Meghatódva vettük át ajándékát és közös fényképet is készíthettünk vele és Potyó Ferenc érseki helynökkel. Innen már csak 10 kilométert tekertünk Alvincig, a Pongrácz Szent István Tanulmányi Házig, a szálláshelyünkig. Itt hálát adtunk a jó Istennek a 160 kilométerért, amit együtt tehettünk meg, hiszen mindvégig éreztük a csapatunk összetartó erejét. Meggyőződésünk, hogy egyénileg nem lettünk volna képesek ezt a távot megtenni. A finom vacsora és az esti ima, zsolozsmázás után nyugovóra tértünk.

Harmadnap viszonylag rövid távot tettünk meg, 60 kilométert, Szászvároson át Déváig. A szászvárosi ferences kolostor udvarán, az ősi fák alatt meghitt szentmisén vettünk részt, biciklis oltárral, ifjúsági énekekkel, nem is sejtve, milyen meglepetés vár ránk Déván. Itt ugyanis a telepi plébánián Isten hozott táblával és zenével vártak minket az egyházközség tagjai, Szőts Szabolcs zenetanár szaxofonon játszotta el Leonard Cohen Halleluja című közismert énekét. Itt szem nem maradt szárazon, annyira jólesett fáradt testünknek és lelkünknek ez a fogadtatás. A Szent Antal-templom egyszerű szépsége, halvány ibolyaszínű kardvirágai, a tanár úr zenéje mindenki lelkét megérintette. Itt kéréseket fogalmaztunk meg és szimbolikus módon, egy-egy léggömb formájában küldtük a jó Isten felé, amit egyszerre engedtünk az ég felé. Majd terülj-terülj asztalkát varázsoltak elénk a jó dévai hívek és csak késő este, holdvilágnál, a kivilágított dévai vár látványától elbűvölve gurultunk szálláshelyünkre, a dévai Téglás Gábor Iskolaközponthoz.

Reggel Kun-Gazda Kinga-Viola magyartanárnő ismertette az iskola történetét és a dél-erdélyi szórvány helyzetét. Meglátogattuk a dévai várat, majd rövid városismertető után bepillantást nyerhettünk Böjte Csaba testvér alapítványának hétköznapjaiba is. Kellemes agapé után egy nagyon szép régi templomba tértünk be, a ferences templomba, éppen időben, hogy a történelmi falak között mondhassuk el az Úrangyalát. A szentmisét a csángó telepi templomban ünnepeltük, utána laza tekerés következett Vajdahunyadra, a Hunyadiak kastélyához, ahol magyar nyelvű idegenvezetésnek örülhettünk. Estére visszatértünk Dévára és kedd reggel 6 órakor már indultunk végcélunk felé.

A Déva–Máriaradna útvonal nagyon forgalmas szakasz volt, sok autóval, kamionnal, de hála Istennek, délután 4 óra körül meg is pillantottuk a radnai templom tornyait. Újult erővel gurultunk be a kegyhelyre, ahol már várt minket Andreas Reinholz atya, aki ismertette a kegyhely történetét. Hálaadó szentmisével zártuk a napot, zarándoklatunk utolsó 140 kilométeres szakaszát. Tudtuk, éreztük mindvégig, hogy vár ránk égi édesanyánk és az ő palástja alatt gurultunk végig. Szerdán a kiértékelő és a beszámoló után autóbusszal tértünk vissza Csíksomlyóra nagy örömmel és hálával szívünkben.

A résztvevők szavaiból idéznék néhányat a teljesség igénye nélkül, arról, hogy mi jellemezte a Ferbitet és mi érintette meg őket leginkább: Isten, szentmise, közös ima, zsolozsma, ifjúsági énekek, játékok, kacagás, csodálatos természet, rózsafüzér, kikapcsolódás, 500 kilométer, lelki töltekezés, együtt gurulás, csapat, közösség.

Lehetetlen lenne leírni a biciklis zarándoklatunk hangulatát, ezen részt kell venni és érezni, ezért mindenkit biztatunk: „Gyere te is a XIII. FerBiTre!”

A FerBiT résztvevői nevében Ferencz Laura Kinga, Gyimesfelsőlok