A posztulátor szerint jól halad Hám János boldoggá avatási ügye

0
197
Jakkel Károly a Hám János boldoggá avatási ügy római szakaszának hivatalos intézője

Március 7-én hagyta jóvá Jakkel Károly szatmári származású, római káplán posztulátori kinevezését a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja. Attól kezdve ő a Hám János boldoggá avatási ügy római szakaszának hivatalos intézője. A boldoggá avatási eljárásról és a teendőkről kérdeztük a posztulátort.

Mikor érkezett önhöz a felkérés, hogy legyen Hám János boldoggá avatási ügye római szakaszának posztulátora?

Én az egyik római plébánián vagyok segédlelkész és nyaranta jövök haza. Ilyenkor meglátogatom a püspök atyát is. Ő már két éve megkért, hogy végezzem el a posztulátori kurzust, ez pedig tavaly január és május között megtörtént. Ahhoz, hogy valaki a római szakasz posztulátora lehessen, Rómában kell lakjon, mert sokszor kell a hivatalokba látogatnia. Egy ideig Kovács Gergely, Márton Áron boldoggá avatási ügyének posztulátora látta el ezeket a feladatokat, ő végezte a római fázis első részét, azzal a megkötéssel, hogy addig folytatja, amíg Schönberger Jenő püspök nem talál valaki más alkalmas személyt Hám János ügyéhez.

A posztulátori kurzusom három részből állt: a történelmi, a teológiai és az egyházjogi részből. Ugyanezen a kurzuson megtanították, hogyan zajlik egy boldoggá avatási eljárás egyházmegyei, majd római szakasza. Sok laikus ügyvéd is elvégzi ezt a kurzust a papok és szerzetesek mellett.

A kinevezést tehát a püspök atyától megkaptam, majd március 7-én összeültek a bíborosok és püspökök tanácskozásra, és megszavazták, elfogadták a kinevezésemet. Ekkor lettem hivatalosan az ügy posztulátora .

Milyen stádiumban van Hám János boldoggá avatási eljárása?

2016-ban a püspökség elküldte a kongregációnak az eljárás egyházmegyei szakaszának dokumentumait, de a kongregációtól pótlásokat kértek. Hám János megjelent írásait, a személyes leveleit, valamint a róla megjelent könyveket igényelték. Ezekből kiválasztottuk a legfontosabbakat, lemásoltuk és elküldtük még márciusban, majd április 29-én jött a hír, hogy a vizsgálat érvényes, az eljáráshoz megadták a dekrétumot. Most meg kell írnom olasz nyelven az úgynevezett Positio-t. Positio super vita, virtutibus et fama sanctitatis, vagyis élete, erényei és életszentsége – ez egy legfeljebb 500 oldalas könyv, ami bizonyítja majd, hogy Hám János szentéletű ember volt, hősies módon élte meg az erényeket. A sarkalatos (okosság, igazságosság, lelki erősség, mértékletesség), teológiai (hit, remény, szeretet), és mert papról van szó, az engedelmesség, tisztaság, szegénység, alázatosság erényeket is vizsgálom. Hám János esetében kevéssel a halála után elvégezték a tanúkihallgatásokat. Ők vallottak az erényeiről.

A Positio tartalmaz még egy rövid életrajzot, tárgyalja a személy jelentőségét, illetve az ügy történetét és előmenetelének akadályait. Még Meszlényi Gyula (1887–1905) püspök idejében megkezdték az ügyet, de a világháborúk miatt abbahagyták és a kommunizmus ideje alatt sem haladt előre. Amikor pedig újraindították, azt kérték, hogy folytassuk le újra az egyházmegyei szakaszt. Tehát indokolnunk kell, miért most kérjük a boldoggá avatását, ha már 1857-ben meghalt.

A Positio legfontosabb része az „információ”, amelyben be kell bizonyítanunk, hogy Hám János hősies módon gyakorolta az erényeket. Végül pedig kibontjuk, hogy halála után hogyan maradt fenn és hogyan él ma is az emléke. Bizonyítani kell, hogy emléke folytonos.

Ezt követi a Summarium testium, a kihallgatások összefoglalója, amely tartalmazza a tanúk listáját és a nyilatkozatok kivonatát. A Summarium documentorum tartalmazza a személyes dokumentumait, leveleit, a nem publikált és a kiadott írásait, és amit mások írtak róla.

A dokumentált életrajzában szerepel a születési bizonyítványa, valamint a keresztelési, elsőáldozási és bérmálkozási dokumentuma.

Az utolsó fejezetben szerepel az egyházmegyei szakasz történelmi bizottságának jelentése – ez tárgyalja Hám János jelentőségét a maga idejében –, és a teológusok bizottságának jelentése. Végül pedig szerepel egy nyilatkozat, amely kimondja, hogy Hám Jánosnak még nincsen helyi kultusza. Nem szabad boldogként vagy szentként tisztelni valakit, csak ha a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja ezt kimondja. Személyes indíttatásból bárki imádkozhat közbenjárásáért és kérhet az ő segítségével kegyelmeket Istentől.

Ha készen lesz a Positio, leadjuk és a teológusokból álló nyolc tagú bizottság (plusz az elnök) elolvassa, mind írnak róla egy-egy összefoglalót, elmondják a véleményüket. Ha a többség a boldoggá avatás mellett van, a Positio tovább mehet. Ha nem, kiegészítést kérhetnek vagy visszautasíthatják. Közben megírjuk a második Positio-t (Positio super miro), ami a csodát dolgozza fel, ami alapján a boldoggá avatást kérjük. Ezt a bíborosok és püspökök testülete vizsgálja meg. Ők is szavaznak róla és úgy kerül az ügy a pápához, aki a végső döntést hozza. Ha a pápa is jóváhagyja, megtörténhet a boldoggá avatás, ami azt jelenti, hogy helyi szinten kultikus tisztelet övezheti Hám Jánost. Egy esetleges szentté avatás az egész világra kiterjeszti tiszteletét.

Itt jegyezném meg, hogy a kereszténység első századaiban nem volt ilyen körülményes a szentté avatás. Közfelkiáltással történt, a Vox populi, vox Dei elv alapján, és a pápa hozta meg a végső döntést. V. Sixtus pápa 1588-ban megalapította a kongregációkat, így a Szenttéavatási Ügyek Kongregációját is – azóta rájuk bízta az első szakasz lebonyolítását.

Milyen érzésekkel vállalta el a posztulátori feladatot?

Nagyon nagy megtiszteltetés, örülök, hogy jobban megismerhetem Hám János életét és ezáltal segíthetem is az egyházmegyémet, ahonnan származom. Fontos nekem, hogy ne szakadjak el teljesen az egyházmegyémtől és valamit visszaadjak abból, amit kaptam.

Mit kapott az egyházmegyétől?

1976. január 20-án születtem Szatmárnémetiben, katolikus családban. A Hildegárda plébániához tartoztam, gyermekkorom óta templomba jártam és abban az időben, ami fejlődésem szempontjából meghatározó volt, Láng Pál volt a plébánosom. Schönberger Jenő volt a káplán, amikor első áldozásra készültem és nála gyóntam először. A Hildegárda plébánián „nevelkedtünk” a bátyámmal, eljártunk az ifjúsági misére, mi voltunk az első csoport, amelyik gitárokkal kísérte az énekeket, már az új káplán Reszler Mihály irányításával. Ebben a környezetben nőttem fel, és minden vasárnap ministráltam.

Miért is vagyok én itt?

Mi történt az életében később, hogyan lett pap?

Ezt a közösséget kinőttük, a fiatalok elmentek egyetemre, dolgozni, én a Faipari Líceumban folytatott tanulmányaim után főiskolára. Féltem a katonaságtól, ezért főiskolára iratkoztam. Épp abban a két évben ismertem meg a neokatekumenális közösséget. Meghívtak, elmentem és megtetszett. Sok fiatal volt ott, jó kis csapat alakult ki, ott maradtam. A Székesegyház plébánián Láng Pál atya vezetése alatt fejlődtem. Egyszer megkerestem és megkérdeztem tőle, vajon miért érzem azt, mintha bizonyos olvasmányok az igeliturgiák alkalmával megszólítanának engem. Egy vonzást éreztem. Ő azt felelte, hogy lehet, Isten a papságra hív engem. Mindig elhessegettem ezt a gondolatot, el is mentem Brassóba a faipari egyetemre, de utolsó évben már kiírtam a bentlakási szobában a falra: „Miért is vagyok én itt?” Néztem a feliratot és gondolkodtam: én tényleg ezt akarom csinálni? Mi lesz ebből? Brassóból persze én minden szombaton lejártam vonattal Sepsiszentgyörgyre, a neokatekumenális közösségbe.

Aztán hazajöttem Szatmárra és elkezdtem bútortervező mérnökként dolgozni. Most is tervezek, készítgetek még bútordarabokat, liturgikus térbe, tegnap is lakkoztam…

Bár jól kerestem, elgondolkodtam rajta, hogy tényleg ezt akarom csinálni. Közben Szatmárnémetiben továbbra is jártam a neokatekumenális közösségbe és továbbra is úgy éreztem, hogy az igék megszólítanak. Láng Pál atya vezetésével elvégeztem egy hivatástisztázót, ami két évig tartott és úgy döntöttem, válaszolok Isten hívására, elmegyek egy missziós szemináriumba. A jelentkezők nevét és a lehetséges célállomásokat egy kalapból húzzák ki a neokatekumenális közösség szemináriumválasztásán, nekem Róma jutott, de juthatott volna Kolumbia vagy ennél merészebb hely is, például Afrikában… Akkor 80 Redemptoris Mater Missziós Szeminárium volt szerte a világon, most már 117 van, köztük 2013-tól Szatmárnémetiben is. Rómában tanultam két éven keresztül filozófiát, majd három éven keresztül teológiát, de minden nyáron misszióba küldtek minket. Így mentem az első nyáron Chile-be, ahol megtanultam spanyolul, majd Spanyolországba. A harmadik nyárra esett az ifjúsági világtalálkozó, a negyedik évben pedig Elefántcsontparton töltöttem három hónapot. Az ötödik évben befejeztem az egyetemet, két évre úgynevezett pasztorális évre mentem Strasbourgba, ahol vicerektorként segítettem egy Redemptoris Mater szemináriumot. Gyakorlati dolgokat végeztem, papírokat intéztem, könyvelést végeztem…  A két pasztorális év után visszatértem Rómába, hogy megszerezzem a licenciátusomat. Három éven keresztül a Pápai Keleti Intézetbe jártam, diakónussá szenteltek. Kihelyeztek egy plébániára Ostiába, Róma egyik tengerparti kerületébe, majd pappá szenteltek és öt éven keresztül ott voltam káplán. Azóta áthelyeztek egy másik római plébániára, a Santa Maria delle Grazie plébániára, a Szent Péter Bazilika mellett van ez. Szintén segédlelkész vagyok, szeptembertől pedig plébános leszek a Stella Maris plébánián. Rómában az a szokás, hogy legalább két plébánián nyolc-tíz évet kell segédlelkészként szolgálni, mielőtt kineveznének plébánosnak. 330 plébániából 113 szerzetesplébánia. Rómában majdnem minden szerzetesrendnek van plébániája és háza is, de ez változóban van.

Csodás gyógyulás

Visszatérve a boldoggá avatási folyamatra, újra jó ütemben halad az előkészítés.

Igen, már dolgozom a Position, már kértem relátort, egy, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja által kijelölt tisztviselőt, aki felügyeli a munkámat és jóváhagyja majd, mielőtt nyomdába kerülne. Ha a Hám János életéről és erényeiről szóló Positiot (Positio super virtutibus) megírom, elkezdem a csoda feldolgozását, ezt ahogy korábban említettem, külön Positioban (Positio super miro) adom le. A csoda egy budapesti kórházban történt, ahol a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek szolgáltak. Egy halálos betegnek sikertelen műtéte volt, az orvosok lemondtak róla. Végnapjain Hám Jánost ajánlották figyelmébe, buzdították, hogy imában kérje Hám János közbenjárását. A beteg csodás módon meggyógyult. Rendelkezünk az orvosi dokumentációval is, amelyben az orvosok leírják a beteg helyzetét előtte és a gyógyult állapotát utána, valamint kijelentik, hogy tudományos eszközökkel nem tudják magyarázni a gyógyulást.

Jól haladunk, ami tőlünk telhető, megtesszük. Határidőt nem tudunk mondani, nem lehet előre látni, hogy meddig fog tartani az ügy és hogy mikor lesz majd a boldoggá avatás.

A szatmári egyházmegye sajtóirodája

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here