EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket:
„Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” (Mt 13,1-9)
Az evangéliumi szövegeken nap mint nap elmélkedve egyértelmű üzenet bontakozik ki: az életben a kezdeményező mindig Isten. Az örömhír önfeledten mutatja minden nap, hogy Isten a gyengeségeink, hibáink, bukdácsolásaink ellenére is véghez tudja vinni tervét. A magvető velünk is próbálkozik, de elég gyakran a palesztinai köves talajhoz hasonlítunk, megkeményedett szívünk miatt nem mindig van bőséges termés… Mégis nagy vágyunk, hogy sokszoros termést lássunk, éljünk és hozzunk. A nap terhei közepette nézzek szembe néhány kérdéssel, amelyek a termés-bőséget segíthetik: milyen lelkülettel indítottam a mai napomat? Teendőim közepette Istennek van-e helye életemben? Isten szavára érzékenyen figyelek-e? Áldást hordózóként az élet bőségére hogyan mondok igent?
Csíki Szabolcs segédlelkész
