EVANGÉLIUM
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.
Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek.
Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.
Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!
De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek.
Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.” (Lk 10,1-12.17-20)
Jézus ezzel az üzenettel küldi el tanítványait első útjukra. Központi témája példabeszédeinek Isten országa, csodái pedig azt jelzik, azt jelenítik meg, hogy ez az ország már itt a földön is elkezdte kifejteni erejét.
Jézus maga sosem határozta meg, mi is Isten országa, soha nem azonosította egyetlenegy szervezettel, intézménnyel sem. Talán ez lehet az oka annak, hogy csupán az utóbbi kétszáz évben vették észre a teológusok ennek a valóságnak a központi helyét Jézus igehirdetésében.
Az Isten országát bejelentő örömhír egy jézusi látomásra megy vissza: Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. A látomást a kor elképzelései mentén kell értelmeznünk. Eszerint az ég és a föld együvé tartozik. Ami az égben történik, annak hatása, befolyása van mindarra, amit a földön tapasztalunk. Ha Jézus azt látja, hogy a sátán az égben elbukott, akkor ez azt jelenti, hogy a jó és rossz harca az égben már elkezdődött, sőt – bizonyos értelemben – már el is dőlt: a sátán veszített, ledobták trónjáról. Isten legyőzte a rosszat, elkezdődött az ő uralma. És ez a fontos. Már csak idő kérdése, hogy az ő uralma mikor terjed el a földön is, mikor válik itt lent is nyilvánvalóvá, hogy a jónak hatalma van a rossz fölött. Isten országa ebből az örömteli felismerésből táplálkozik. Egy olyan világra szóló projekt, amelynek küldetése, hogy a jó diadalát hirdesse és megvalósítsa.
Hol van ez az ország? Jézus szerint: itt és most. Milyen ez az ország? Nem tudni pontosan. Csupán a példabeszédek tanúskodnak megragadhatatlan rejtélyéről, a történelem mögött föl-fölbukkanó erejéről. Csupán a csendben imádkozó szegények, a győzelemre váró legyőzöttek, a titokban jót munkáló békés lelkületű emberek, a szelídek és az igazak tudnák elmondani, milyen is az a világ, amelyben elbukott már a sátán.
- Isten országa nemcsak az égben van, hanem itt. A mi hétköznapjainkban is. Mindenhol fölsejlik, ahol a testvéri szeretetet gyakorolják.
- Isten országa olyan, mint a kovász, amely az egész tésztát megkeleszti. Idővel. De a jó emberek köztünk tudják ezt: jóságuk kiárad környezetükre, jókedvük, szeretetük, megértő viselkedésük már most átjárja a sátán ereje alatt görnyedő történelmet.
- Isten országa a szegények, betegek, kitaszítottak otthonává lesz. A menyegzőre egyenesen az utcán tébláboló névteleneket hívják be, ha maguk a meghívottak elszalasztják a kiteljesedés pillanatát, és nem jelennek meg az ünnepen.
- Isten országa ajándék. Ő jön el hozzánk, és nem annyira mi valósítjuk meg. Lehetetlen ugyanis erőszakkal siettetni jövetelének pillanatát. Az emberi tevékenység a maga útját járva, csendben, de éberen támogathatja az ország megvalósulását, de ha erőltetni próbálja közeledtét, akkor igazából hátráltatja.
- Isten országa erőszakot szenved. Már Jézus korában is a farizeusok régi elképzeléseik fogságában vakok voltak, nem vették észre a mennyei valóság első jeleit. A főpapok, hatalmukat féltve, félre akarták állítani Jézust. A zelóták pedig erőszakkal akarták kiűzni a rómaiakat, hogy hamarabb jöjjön el a messiási korszak.
Isten országa a mi valóságunk. Benne élünk. Sokat tehetünk megvalósulása érdekében, sokat tehetünk ellene is. A jó hír azonban az: már elkezdődött a jó diadala, a harc kimenetelét is ismerjük. Nekünk a jobb oldalon kell maradni.
László István kolozsvári segédlelkész
Megjelent a Vasárnap július 7-i számában.
