Ki vagyok én neked?

Évközi 12. vasárnap

0
240
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Amikor egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, mások szerint a régi próféták közül támadt fel valaki.” Most hozzájuk fordult: „Hát ti?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentje vagy.”Rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. „Mert – mondta – az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnap feltámad.” Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen. 4Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti. (Lk 9,18-24)

A mesterséges intelligencia korát éljük. Mindent megteszünk azért, hogy gondolkodásunkat, munkánkat átörökítsük a gépekbe. Majdnem minden eszköz, amellyel találkozunk a hétköznapjainkban, intelligens.

Douglas Adams már 1979-ben írt egy regényt (Galaxis útikalauz stopposoknak), amely ezt a világot hivatott parodizálni. A regény főhőse, Arthur Dent egyik reggel arra ébred, hogy egy sárga buldózer van a háza előtt, mert egy bolygóközi útvonalat akarnak kiépíteni a Földön át. Később Arthur rájön, hogy bolygónk egy hatalmas számítógép. Az okos egerek használják arra, hogy kiderítsék, mi a válasz a kérdések kérdésére. A mindenség és az emberi élet értelmére adott felelet azonban nagyon lelombozóra sikeredik. A számítógép hosszú évek gondolkodása után egy banális számot (42) bök ki. Az élet igazi kérdéseire képtelen válaszolni a matematika vagy a mesterséges intelligencia. A számok rideg, embertelen valóságot képesek csupán az elme elé adni.

Hogy mi a kérdések kérdése? Valamennyiünkben ott motoszkál ilyen vagy olyan formában. Mi az értelme az életemnek? Ki vagyok én? Mi a helyem a világban? Van-e élet a halál után? Mit kell tennem, hogy boldog, teljes legyen az életem? Döntéseim súlyát értékelik majd, a rosszat megbüntetik és a jót megjutalmazzák?

Jézus Krisztus egy ilyen vagy ehhez hasonló kérdést tesz fel apostolainak. Kinek tartanak engem az emberek? Kinek tartotok ti engem? Eléggé téves úton járunk, ha azt képzeljük, Jézus Krisztus arra kíváncsi, hogy ő kicsoda, önazonosságának rejtelmeit szeretné kutatatni az emberi vélemények között. Az ő szavaiban más rejtőzik: azt szeretné tudni, mit jelent az ő személye, az ő léte az emberek számára. Egy személy lényegét sosem tudjuk igazán kimondani. Még önmagunkat sem ismerjük teljesen. Arra a kérdésre: ki vagyok én?, csak személyes történetünk egészével, annak elmesélésével tudunk válaszolni. A ki vagyok én? mindig abban a kérdésben nyer értelmet csupán, hogy ki vagyok én az embertársaim számára. Ezt a kérdést teszi fel a szülő a gyermekének, a gyermek a szüleinek, ezt a kérdést teszi fel a tanár a diákjának, a szerelmes a szerelmének, a barát a barátjának, az elöljáró az alárendeltjeinek és fordítva. Ezt a kérdést tesszük fel világunknak és Istenünknek: ki vagyok én neked? Milyen helyet töltök be az életedben? Mi az értelme létemnek a te életedben? Az olyan egyszerűnek látszó kérdéseink mögött is, mint: milyen pályát válasszak? Milyen barátok, társak mellett döntsek?, létünk nagy kételye munkál: hogyan adhatok értelmet az életemnek?

A kérdéseinkre nem tud válaszolni az általunk teremtett technika, nem tudnak válaszolni a gépek, nem tud válaszolni az ész – csupán a szív.

Szent Péter apostol válaszában elismeri: Jézus számára a megváltást jelenti. Lehet, nem is sejti egyelőre, hogy mennyire lényegeset mondott ki. Jézus élete, Jézus halála megnyitja az élet előtt annak beteljesült értelmét. Nem a formulákkal, képletekkel kifejezhető végtelent, hanem a beteljesült élet végtelenségét. Jézus Úr a halálon, Úr mindazon, ami utunkba áll, ami értelmetlenséggel tölti be életünket.

László István kolozsvári segédlelkész

Megjelent a Vasárnap június 23-ai számában.

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here