A történelemalakító szerep kötelez

0
1410
Fotók: Dászkel János

Első önálló ballagási ünnepélyét tartotta a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum. „Egy volt a szívük-lelkük” ezeknek a kitartó diákoknak – így köszöntötte a ballagókat az igazgató.

Három olyan osztály búcsúzott az iskolától, akik 2015. szeptember 14-én, az újonnan indult katolikus líceumban kezdték tanulmányaikat, most pedig néhány viszontagságos év után elsőként ballagnak az újraalapított II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceumból.

Igazi társakká váltak

A Maros Megyei Tanfelügyelőség képviselői, a helyi és országos érdekképviselet, valamint Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa is megtisztelte az iskolát jelenlétével. Az Erdélyi Római Katolikus Státus részéről az igazgatótanács alelnöke, Vizi Zakariás plébános szólt az ünneplőkhöz.

Tamási Zsolt igazgató ünnepi beszédében az ősegyháznak az Apostolok Cselekedeteiben olvasható jellemzőjét emelte ki: „a hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke”. Ennek az iskolaközösségnek is ez volt a fő jellemzője az elmúlt négy év során, a most ballagó három osztályt pedig az újrainduló iskola ősegyházának tekinthetjük, amelynek tagjai igazi társakká váltak: egy volt a szívük-lelkük. Időnként más volt a szívritmus, de ugyanazért dobbant a szíve mindenkinek.

„Igazgatóként most elmondhatom, hogy az itt álló három végzős osztálynak tanára is voltam. Történelmet tanítottam egy olyan generációnak, akinek ez a négy év sűrítve maga volt a történelem. Ezer éves erdélyi múltunk minden kihívását, harcát, megpróbáltatását, a folyamatos újrakezdések örömét nem tanítanom kellett, hanem élnem veletek, amikor és ahogyan lehetett” – fogalmazott Tamási Zsolt, majd ezekkel a szavakkal búcsúzott a végzős diákoktól: „Kalkuttai Szent Teréz anya szavait idézve azt kívánom, hogy becsüljétek meg és őszintén szeressétek szép küldetéseteket, legyetek hűek annak szelleméhez. Ismerjétek fel küldetésetek, s legyen bátorságotok, erőtök és kitartásotok annak megfelelően élni!”

A köszöntő beszédek után az iskola szülői bizottságának elnöke, valamint a végzős osztályok búcsúja következett. A végzős diákok és osztályfőnökeik búcsúbeszédében visszaköszönt az, hogy tudatában vannak történelemalakító szerepüknek, mint ahogy annak is, hogy mindez a továbbiakban is helytállásra, bátor kiállásra kötelezi őket. Farkas Iván osztályfőnök beszédében kiemelte, hogy a tanítás mellett egy értékes tapasztalatot is adott az iskola, amelyet a végzősök magukkal vihetnek az életbe, ahol az egyéni érvényesülés, egyéni siker és saját karrier mindenek fölöttiségével fognak találkozni. Ezzel szemben az iskolában töltött évek tapasztalata arra nevelte a diákokat, hogy érdemes közösségben gondolkodni, közösségben élni, hinni abban, hogy az összefogás, az egymásra is figyelő közös munka és a kitartás eredményre vezet.

Reményt csengő…

A diákok díjazása után a ballagás a Keresztelő Szent János templomba történő levonulással és a hálaadó Te Deum szentmisével folytatódott. A szentmisében a hálaadásra került a hangsúly: a diákok és hozzátartozóik köszönetet mondtak Istennek az iskolaévek sikeres elvégzéséért, tanáraikért, szüleik támogatásáért és mindazokért, akik imáikkal vagy bármilyen más úton támogatták az iskolát.

Az iskola az elmúlt évben több szimbólummal is gyarapodott. Az első ballagási ünnep alkalmából Lázár Imre székelyudvarhelyi harangöntő egy különleges kivitelezésű csengőt adományozott az iskolának, amelyet a szentmise végén ünnepélyesen megáldott Balla Imre, az iskola lelkésze. A csengő felirata: „Reménységgel teli jövőt szánok nektek” – ez hangsúlyozza azt a reményt, hogy ez a csengő sokáig fogja fogadni a szeptemberben érkezőket, s útjára bocsájtani a távozókat.

A szentmise végén a végzősök átadták az iskolazászlót a következő generációnak, majd nemzeti imánk eléneklésével zárult a közösségivé nőtt ünnep.

Molnár Izabella