EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak:
„Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.
Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek.
Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam.
Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.” (Jn 14,23-29)
A húsvétot követő vasárnapokon egész áldozócsütörtökig a második olvasmány a Jelenések könyvéből van. A hatodik vasárnap szentleckéje a mennyei Jeruzsálem látomását írja le. Az üdvtörténet égi beteljesedését állítja középpontba. A Jelenések könyvének üzenete a föltámadásba vetett megingathatatlan hitről, Krisztus halálon aratott győzelméről és a vele együtt ünneplő közösség öröméről ad leírást.
A Morgan-Beatus-Apokalipszis kódex egyik oldala épp a mennyei Jeruzsálem képi ábrázolását jeleníti meg. A kora középkori aranyozott rajz hűen igyekszik tükrözni mindazt, amit a látnok mond az történelem végén ránk váró megdicsőült városról.
A késő ókorban a mai Spanyolország északi vidékein nagyon elterjedtek a Jelenések könyvét értelmező iratok. A hagyományt a 8. században élő Beatus, a liébanai Szent Márton-kolostor írnoka folytatta, aki nem csak összegyűjtötte és magyarázta a Jelenések könyvét, hanem a szöveg mellé mintegy hetven illusztrációt is készített. Rajzaival nemcsak az emlékezetnek igyekezett segítségére sietni, hanem a szerzetesek elmélkedéseit, a lectio divináját is el akarta mélyíteni.
A kézirat és annak ábrázolásai a 16. században még Spanyolországban voltak, 1919-ben azonban a John Pierpont Morgan Könyvesboltja vásárolta meg, így New Yorkba kerültek. Innen származik a Beatus-Morgan Apokalipszise elnevezés.
A kéziratban található egyik ábrázolás a mennyei Jeruzsálemet mutatja be. A látomásban fölvillanó város egy hatalmas kocka alakját ölti, ahogy a Jelenések könyve 21,16-ban olvassuk: A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt. A város falait 12 drágakő díszíti, utcái aranyból vannak. A Beatus-féle ábrázolás ezért szintén egy négyzet alakjában mutatja be a várost, melynek mind a négy oldalán három kapu és hat torony áll. A tágra nyitott kapuk közt egy-egy apostol látható, a felső oldal bal szélén elsőként Szent Péter, akit a jáspis drágakővel hoz kapcsolatba a szerző. Középen egy szintén négyszögű felületen az angyal épp a város alaprajzát magyarázza Szent Jánosnak, a látnoknak. A kép fókuszában a Bárány áll, akinek fénye beragyogja a mennyei Jeruzsálemet, lábával pedig győzelmének jelképét, a keresztet tartja.
A piros, zöld, sárga és kék fényárnyalatokban pompázó ábrázolás arra vállalkozik, hogy a Szent Város értékes építőelemeit, a drágaköveket, igazgyöngyöket és aranyburkolatot tárja szemünk elé. A fentről szemlélt város alaprajza négyszögű, a városkapuk a négy égtáj irányába nyílnak. A városfal alapköveire a 12 apostol nevét írták, ezek mindegyikének megfeleltet a Beatus-féle ábrázolás egy-egy drágakövet. Mindegyik drágakő, a hagyomány szerint, az apostoloknak adott sajátos karizmát, lelki ajándékot jelképezi.
A fenti (északi) oldal bal felén kezdődik az apostolok sora, elsőként Szent Péter látható, akinek a drágakövek közül a jáspis jut. Ez a hitben való állhatatosságot, az igazságban való szilárd kitartást jelképezi, emlékeztetve arra, hogy Szent Péter az alap, a kő, melyre Jézus az egyházat építette. A Pétertől jobbra következő apostol Szent András, akinek zafír a jelképe. A világoskék kő erejének a lelkek megkülönböztetésének képességét tulajdonították, azt a belátást, mely el tudja választani a Szentlélek működését az emberi lelkek befolyásától. A harmadik apostol, az utolsó a fenti sorban, Júdás Tádé, aki mellé kalcedónt festettek. Ez a szelídséget, a szív jóságából forrásozó nyugalmat jelképezi.
A jobb (keleti) oldalon három apostol Simon, Bertalan és az idősebb Jakab látható. Az első fölé a smaragdot, a békesség lelkületének jelképét, a második fölé vörös kontűrben fekete ponttal a közepén szardonixot festettek. Ez a kő a problémák, kérdések mindkét oldalról való megértésének lelkét hivatott felidézni. Az idősebb Jakab apostollal összefüggésbe hozott drágakő a piros és fehér színekben ragyogó karneol, mely a szelíd szeretetet, alázatot és a hamis tanúskodás elvetését szimbolizálja.
Az alsó oldalon (délen), jobb felől maga János evangélista látható, akit az aranysárga topáz, a beképzeltségtől mentes igazság szeretetének köve ékesít. A Fülöp apostol fölé festett körben zöld berill látható. Az a kő prófétai, jövőbe látó képességet tulajdonít az apostolnak. Szent Tamás apostol feje fölött sokszínű topáz látható. A tüzes szó, az igazság mohó vágyának megtestesítője.
A város bal (nyugati) oldalán ábrázolt első apostol az ifjabb Jakab. Az evangélium szeretetteljes hirdetőjévé, a krisztusi igazságok mély ismerőjévé avatja őt a sötétzöld színben ábrázolt krizopráz. Máté apostolt ragyogó sárga drágakő díszíti, a jácint, az Úrért vállalt türelem erényét tulajdonítva neki. A sorban utolsó apostol, az Iskarióti helyébe választott Mátyás, akit a vörös színű ametiszttel hoztak kapcsolatba. Ez a kő az önuralommal, az indulatok fölötti győztes erővel hozza kapcsolatba Szent Mátyást.
Meglepő, hogy a felsorolásban nem szerepelnek az igazi drágakövek, a gyémánt, rubin és a gránát. Ezek a kövek nem bontják fel a szivárvány színeire a tiszta fényt. A látnok csakis olyan drágaköveket sorol fel, amelyek képesek egy teljes színkavalkádot tükrözni a mennyei Jeruzsálemben. Így lesz ez a mi megdicsőülésünkkor is: minden egyes erényünk egy újabb fényt, újabb színárnyalatot visz majd a mennyei Jeruzsálem pompájába.
László István, kolozsvári segédlelkész
Megjelent a Vasárnap 2019. május 26-i számában.
