EVANGÉLIUM
Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg a népét bűneitől.”
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” (Mt 1,18-23)
Jézus anyját szemléljük és közbenjárását kérjük a mai napon. Szükség van gyenge, sebzett emberségünknek a gyógyulásra, ebben különösen Szűz Mária, a keresztények segítője nagy oltalmunk. Mária nem puszta adat Jézus életrajzában. Ő az első keresztény. Ő az, aki mindig Jézusra mutat. Ő a leghűségesebb hordozója az Igének és őrzője a tartalomnak. Hogy hányszor állt mellettünk és segített, erre elég, ha néhány történelmi példát hozunk: 1456 – a nándorfehérvári győzelem, 1571 – a lepantói csata, 1683 – Bécs felszabadulása. És napjainkban nem kell kérni újra és újra a Boldogasszonyt, hogy felszabadítson?
Elevenen él bennem az a kép, ami nem rég körbejárta a Facebook világát: varsói férfiak, papjaikkal együtt térdelve, kezükben a rózsafüzér és fohászkodnak … nem kellene nekünk is ezt tenni? Hangoskodó csörömpöléseink közepette egymás torkának ugrunk, véleményeink áradatát zúdítjuk egymásra, nem kellene inkább most, a pápalátogatás előtt, térdelve, közösen a keresztények segítőjét kérni? Bárcsak lennének ilyen megmozdulások, bárcsak akarnánk valódibb életet! Bárcsak lenne jelszavunk a sok hangoskodás helyett: életünket a Szent Szűz segítsége adja vissza!
Csíki Szabolcs segédlelkész
